négylábú „kisfiammal”, Cimbivel
Négy éve megírtam futásaim „élettörténetét” – azóta is ez szerepel a futográfus címlapomon. Cimbi életét is végignéztem már többször ekképp – akárcsak most. Közös kalandunk születésekor képtelen betelni az erdővel, az egészet akarja, ott lenni mindenhol, egyszerre, ritkán néz hátra, és sokszor kiszalad a látóteremből. Önfeledten merül bele a jelenbe, mint egy gyerek; de hívásra…
Tovább
Tegnap szomszédommal beszélgetve szóba jöttek a futásaim, és elhangzott a kérdés: „holnap mivel mész futni?” Ha Ates nem kérdez rá, lehet, hogy ma reggel koppanok, mikor eszembe jut, hogy az autóm a szerelőnél van. Így viszont még tegnap este terveztem egy új útvonalat, és miközben terveztem, szomszédom nálunk vendégeskedő lánya megkérdezte, hogy „Cimbivel mész futni?”…
Tovább
Van, amikor egy fotó szimplán megörökíti, amit a szemünkkel látunk. És van, amikor olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy a később visszanézett fotók mindegyike meglepetés. Lucával jót nevettünk rajtuk – jó szórakozást Neked is!
TovábbEddig is tudtam, tapasztaltam, hogy Cimbi nagyon okos – de tegnap kimondottan lenyűgözött agyafúrtságával… Lányom és osztálytársa a boltba készültek menni. Nem akartak kutyát vinni magukkal, mert szerettek volna mindketten bemenni a boltba, ahova ugyebár Cimbi nem teheti be a lábát. Mikor elmentek a gyerekek, Cimbi már szaladt is a záródó kapu felé; de én…
Tovább
Megígértem Cimbinek, hogy ezen a héten elviszem végre egy hosszabb sétára. Péntek reggel nézegetem a térképet, hogy merre menjünk, és addig-addig húzogatom, míg Dobogókő is „rákerül”. Hiszen lakik ott egy kedves jó barátom! Már írom is az SMS-t… Mikikém, spontán, wc-n ülve születő gondolat: mi lenne, ha elkirándulnánk hozzád Cimbivel most(anában)? …és a választ meg…
Tovább
A Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy Cimbivel bárhova elmehetek – csupán azok a helyek kivételek, ahova nem szabad kutyát vinni. Egy szeptemberi Ikea-s vásárlásomon találkoztam az áruházban egy kutyás lánnyal, és csak ekkor tudatosodott bennem, hogy az Ikea nem tartozik a kivételek közé. Így hát legközelebb (múlt csütörtökön) magammal vittem az áruházba négylábú barátomat is.…
Tovább
Lucát minden második héten, amikor nálam lakik, hétköznap reggelenként autóval elviszem a piliscsabai vasútállomásra, ahol ő vonatra ül (ami elviszi egészen az iskoláig). Kitaláltam, hogy Cimbi is jöjjön velünk, én pedig miután elköszönünk Lucától, elmegyek vele sétálni. Természetesen pórázzal, mivel az állomáson sokan vannak, és néha még óriási vonatok is előfordulnak. Négylábú kisfiamat sokat dicsértem…
Tovább
Lucáért jöttünk Cimbivel, megbeszéltük, hogy amíg kétlábú lányom lovagol, négylábú fiammal kirándulunk. Pórázt nem hoztam, a Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy szükségtelen. Lehet, hogy eljön majd az idő, mikor mindez számomra teljesen megszokott lesz, de most még minden nap lenyűgöz, ahogy ezzel a kis szőrös teremtéssel egymásra hangolódunk. Előttem fut, és rendre hátranéz, jövök-e mögötte.…
Tovább
Régóta szemeztem ezzel a fesztivállal, pár hónapja egy biokertész tanfolyamos csoporttársam „ajánlata” volt az utolsó csepp a pohárban – eldöntöttem: idén nem hagyom ki! Sokáig kérdés volt számomra, hogy Cimbit kire bízzam, míg én fesztiválozok; de Ates szomszédom jól „helyretett”, azt mondta: ott a kutya helye, ahol a gazdája. És még egy történetet is elmesélt:…
Tovább
Ezúttal eleinte kevésbé vagyunk egymásra hangolódva, de a vége felé – most először – szabadon engedem. Jó nézni, ahogy villámgyorsan eltávolodik tőlem a mezőn, lobogó fülekkel, „összekócolódó lábakkal és farokkal”. És jó érezni, hogy bízhatok benne: mert mikor szólok neki, megáll és megvár. Okos Cimbi. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig.…
Tovább
