Piliscsabai séták Cimbivel

Lucát minden második héten, amikor nálam lakik, hétköznap reggelenként autóval elviszem a piliscsabai vasútállomásra, ahol ő vonatra ül (ami elviszi egészen az iskoláig). Kitaláltam, hogy Cimbi is jöjjön velünk, én pedig miután elköszönünk Lucától, elmegyek vele sétálni. Természetesen pórázzal, mivel az állomáson sokan vannak, és néha még óriási vonatok is előfordulnak. Négylábú kisfiamat sokat dicsértem…

Tovább

#529 • 2019. 09. 20. • Pilisborosjenő, Cimbivel

Lucáért jöttünk Cimbivel, megbeszéltük, hogy amíg kétlábú lányom lovagol, négylábú fiammal kirándulunk. Pórázt nem hoztam, a Gyüttment Fesztivál óta tudom, hogy szükségtelen. Lehet, hogy eljön majd az idő, mikor mindez számomra teljesen megszokott lesz, de most még minden nap lenyűgöz, ahogy ezzel a kis szőrös teremtéssel egymásra hangolódunk. Előttem fut, és rendre hátranéz, jövök-e mögötte.…

Tovább

Gyüttment Fesztivál és „panelkutyaság” Cimbivel

Régóta szemeztem ezzel a fesztivállal, pár hónapja egy biokertész tanfolyamos csoporttársam „ajánlata” volt az utolsó csepp a pohárban – eldöntöttem: idén nem hagyom ki! Sokáig kérdés volt számomra, hogy Cimbit kire bízzam, míg én fesztiválozok; de Ates szomszédom jól „helyretett”, azt mondta: ott a kutya helye, ahol a gazdája. És még egy történetet is elmesélt:…

Tovább

#517 • 2019. 07. 23. • Kesztölc, Cimbivel

Ezúttal eleinte kevésbé vagyunk egymásra hangolódva, de a vége felé – most először – szabadon engedem. Jó nézni, ahogy villámgyorsan eltávolodik tőlem a mezőn, lobogó fülekkel, „összekócolódó lábakkal és farokkal”. És jó érezni, hogy bízhatok benne: mert mikor szólok neki, megáll és megvár. Okos Cimbi. Havi 200 km 200 hónapon át, 2013 áprilisától 2029 decemberéig.…

Tovább

#514 • 2019. 07. 16. • Kesztölc, Cimbivel

Nem fogok minden Cimbis futásomról beszámolót írni (az #511-es is kimaradt, pedig nagyszerű volt), de erről úgy érzem, muszáj szót ejtenem. Cimbi még nincs négy hónapos, másfél hónapja él velem, összesen egy tucatszor voltunk sétálni, ebből ez a mai a negyedik, ami intenzívebb, futásnak nevezhető mozgás volt. És nem találok rá szavakat, mennyire összehangolt páros…

Tovább

#513 • 2019. 07. 13. • Kesztölc, Cimbivel

Este negyed hét, vacsora előtt futunk még egyet Cimbivel az erdőben. És végre felmegyünk a hegygerincre – egy kb. 10 kilométeres kört tervezek. Útközben újabb parancsot tanítok: „bal oldal” – a tanítvány egész gyorsan tanul. Csodás élmény futni vele az erdőben! Egyre sötétebb lesz, az erdő misztikus ruhát ölt; utunk harmadánál az eső csöpögni, Cimbi…

Tovább

Egy hónapja itthon, Kesztölcön

Ahogy már írtam, szerelem volt ez első látásra. És ha most kérdezed, milyen egy szóval, azt felelem: imádom! Kesztölcöt, és ezen belül az otthonomat is. Fáraszthatnám magam azzal, hogy megpróbálom cizelláltan szavakba önteni, de inkább csak néhány történést verbalizálok, aztán meséljenek a képek (belülről többet miután kész lesz): #1 Május van, hűvösen szép idő, gyönyörű…

Tovább

#509 • 2019. 06. 26. • Kesztölc, első futásom Cimbivel

18:22, de még mindig 30 fok felett van a hőmérséklet. Nem baj, elterveztem, megcsináljuk – kezdetnek legyen csak egy rövid: Klastrompusztáig és vissza. Cimbi folyamatosan „kinéz” rám oldalra, mintha azt kérdezné: hogyhogy nem állunk meg? Klastrompuszta határáig folyamatosan futunk. Itt megöleljük egymást, mondom: ügyes vagy, nagyon ügyes, most forduljunk vissza! Cimbi mintha értené amit mondok…

Tovább

Négylábú cimborám: Cimbi

Luca miatt van az egész – akárcsak a futás. Ő mindig is kutyát szeretett volna, aztán macskáink lettek. Feleségem semmiképp nem akart kutyát, így hát szétköltözésünk után nála maradtak a macskák, én pedig bevállaltam egy kutyát – kételyekkel és aggodalmakkal telve, csak a lányom kedvéért. Ráadásul Lucának mindenképp border collie kellett, a világ legokosabb, de…

Tovább