Kategória: Blog
blog, személyes témák
-
Svájc 2. nap (május 14.)
Ezen a napunkon esett a legtöbb eső, mégis ezen a napon fotóztam a legtöbbet – hisz ismét meglehetősen fotogén helyeken jártunk –, és talán ezért is utoljára a hat éves tükörreflexesemmel, ami végleg felmondta a szolgálatot a nedves környezetben. De akárcsak Korzikán az állványom elvesztése, itt Svájcban a fényképezőgépem kipurcanása is felszabadító élmény volt –…
-
Svájc 1. nap (május 13.)
Még „ki se hevertem” Korzika gyönyöreit, máris indult a következő Cinto expedíció Svájcba, melyhez örömömre én is csatlakozhattam, leendő őszi fotóstúránk helyszíneit feltérképezendő. Hat napot töltöttünk lenyűgöző, magas hegyek ölelésében – három napig esős-borús, majd három napig napos-felhős időjárás gondoskodott a változatos körülményekről; ezért az eredetileg tervezett program többször is módosult, de tartva magunkat a…
-
Virágos kőris (Fraxinus ornus)
Minek van ilyen finom illata? Ez még nem a hárs, de van annyira lélekemelő. Utánanéztem, a virágos kőris árasztja magából – és most ide is leírom, hogy ha elfelejteném, könnyen megtaláljam a választ. (a kép forrása: vilagbiztonsag.hu/…)
-
Damniczki Budapest Cukrászda
Amiért a Damniczki Budapest Cukrászda különösen szerethető számomra: Amúgy azáltal került a látóterembe, hogy nálunk, a Reactorban készültek a cukrászda tapétái – melyeket én készítettem elő nyomtatásra. Ettől függetlenül a fenti vélemény csakis a sajátom, és semmilyen juttatásban nem részesültem azért, hogy leírjam.
-
Korzika 9. nap (április 16.)
Április 16-án reggel elindultunk Korzikáról hazafelé, de a kompunk esti indulásáig még bőven akadt fotótéma (az utolsó kép már másnap reggel, Savona kikötőjében készült). Csodálatos mese volt – ha nem hiszed, járj utána, és gyere velem az őszi fotóstúrára (részletek később)!
-
Korzika 8. nap (április 15.)
Az őrtoronyból a szállás felé tartva megálltunk fotózni a Portói-öbölre néző vörös sziklákat, majd ráérősen készülődtünk a búcsúvacsoránkra, hiszen ez volt az utolsó – és a korábbiakhoz hasonlóan – teljes napunk Korzikán.
-
Korzika 7. nap (április 14.)
Épp egy hete indultunk el Korzikára, ennyi idő alatt a szépség szigetén már jócskán megemelkedett az exponálási ingerküszöböm, másrészt úgy éreztem, nem tudok/akarok jobbat fotózni, mint hét évvel ezelőtt – így ezen a napon alig fényképeztem, inkább átadtam magam az átélés örömének. Bár a fotóim száma nem ezt tükrözi, a Capo Rosso őrtoronyhoz vezető utunk…
-
Megjelent a Magonc együttes Úton című lemeze
Gyuri bácsi nagyszerűen összetartja a csapatot – felemelő élmény megtapasztalni a gyerekek együtt zenélésének örömét a Magonc koncerteken. A nemrég megjelent lemezen lányom (az együttes tagjaként) furulyázik és énekel – és mi szülők is kaptunk egy kis szerepet: az egyik számban az anyukák umcázása és az apukák brummogása adja a ritmust. Szombaton Szentendrén és Pilisborosjenőn…
-
Korzika 6. nap (április 13.)
A hatodik Korzika szigetén töltött napunkon ismét csúcs élmény(ek)ben volt részem. Ezúttal a Lac de Creno közelében túravezető társammal kettesben másztunk föl egy kis hegycsúcsra. Mintha a Paradicsomba érkeztünk volna: kis kápolna a lemenő nap fényében valószerűtlenül zöld fűvel és kerttel körülvéve, mindez nagyobb hegyek ölelésében, csodálatos panorámával. Megvacsoráztunk, ittunk egy sört, és elindultunk a…
-
Korzika 5. nap (április 12.)
A szépség szigetén töltött ötödik napom egy remek futással indult, és egy lenyűgöző napnyugtával ért véget, melyet egy tengerpart közeli sziklák között kanyargó, barlangokba betérő, időnként 90 km/óra sebességgel száguldó motorcsónakról nézhettünk végig. Talán előző este hagyta el a számat a kérdés: lehet ezt még fokozni? És ma megkaptam a választ: hát persze – Korzikán…
-
Korzika 4. nap (április 11.)
Este úgy rázott a hideg, hogy alig tudtam magamra húzni a hálózsákot. Napszúrást kaptam hegymászás közben, de talán írnom se kellene: megérte, hiszen szó szerint és átvitt értelemben is csúcs élményben volt részem, mialatt kiváló társaságban, harmadmagammal megmásztam a Capu d’Ortu 1300 méteres csúcsát!
-
Korzika 3. nap (április 10.)
Ezen a napon fotóztam a legtöbbet, és utoljára állvánnyal, mivel azt (már nem először, de most végleg) elhagytam. Visszafutottam érte, nem találtam, és a visszafutásból visszafelé tartva egyre inkább tisztult a kép – ez is így van jól: egyel kevesebb tulajdon, egyel kevesebb nyűg, mire kiértem az erdőből már kimondottan örültem, hogy így történt (ráadásul…
HALASIZSOLT 