A hatodik Korzika szigetén töltött napunkon ismét csúcs élmény(ek)ben volt részem. Ezúttal a Lac de Creno közelében túravezető társammal kettesben másztunk föl egy kis hegycsúcsra. Mintha a Paradicsomba érkeztünk volna: kis kápolna a lemenő nap fényében valószerűtlenül zöld fűvel és kerttel körülvéve, mindez nagyobb hegyek ölelésében, csodálatos panorámával. Megvacsoráztunk, ittunk egy sört, és elindultunk a buszhoz a már-már giccsesen színes naplementében. A kisbuszt ezúttal én vezettem haza, kimondottan szeretek vezetni, de Korzikán van néhány nehezítő körülmény: az út meglehetősen kanyargós, helyenként egysávosra szűkül, néhol az aszfaltút fölé benyúlnak a sziklák, bárhol lehetnek az úton tehenek, kecskék, disznók, ráadásul sötét volt már – de természetesen gond nélkül gurultunk a szállásokig.
Vélemény, hozzászólás?