Ezen a napon fotóztam a legtöbbet, és utoljára állvánnyal, mivel azt (már nem először, de most végleg) elhagytam. Visszafutottam érte, nem találtam, és a visszafutásból visszafelé tartva egyre inkább tisztult a kép – ez is így van jól: egyel kevesebb tulajdon, egyel kevesebb nyűg, mire kiértem az erdőből már kimondottan örültem, hogy így történt (ráadásul – nem mintha ez bármit is számítana – legalább szép helyen hagytam). Csodás nap volt ez is!
Álomszépek!