hangulatkonzerveim
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). 2018. első negyedében, Pilisborosjenőn készültek ezek a fotók – az első kettő a környékünkön, a többi pedig otthonunkban.
Tovább
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Az elmúlt év utolsó negyedében készültek ezek a fotók. Az első a Hungaroring Classicon; a második Budapest 15. kerületében; a harmadik szintén a fővárosban, még…
Tovább
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Íme a szeptemberiek: Waldorfos családi piknik, Göd (1–3); Pilisborosjenői Várjátékok (4–5); Cinto családi túra, Tihany (6–9).
Tovább
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Ezúttal az első és az utolsó fotó a kakukktojás (ha lehet egyáltalán két kakukktojás), amennyiben azok nem a balatonfenyvesi nyaralásunk alatt születtek. Kopaszságom történetét már…
Tovább
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). A fekete-fehérek Gödön, a levendulásak Pilisborosjenőn, a többi fotó pedig Budapesten készült június és július folyamán.
Tovább
Erre a napra a Retyezát legmagasabb csúcsa, Peleaga meghódítását terveztük, de útközben megérik bennem a gondolat: nem akarom még egyszer végigjárni ugyan azt az utat, amit reggel már lefutottam – inkább a terület névadó csúcsa, a Retezat vonz. Ezért miután ketten is velem tartanak, a csapat felével arra folytatjuk utunkat, amerről tegnap visszafelé jöttünk. Kora…
Tovább
A Bucura I. csúcsra vezető „utat” tűzzük ki célként e napra – és azért használok idézőjeleket, mert út alatt sokszor csak az ölnyi méretű szikladarabokra festett turistajelzések által meghatározott irány értendő. Az időjárás hihetetlenül gyorsan változik: egyik pillanatban még felhőmentes szikrázó napsütésben izzadunk, majd kicsit később szélben ázva fázunk. Szerencsére utóbbi kevésbé jellemző, és a…
Tovább
Több mint 500 kilométeres autóutunk vége már az erdőben vezet, a szemerkélő eső fokozza a misztikus hangulatot, amire még egy kis unikummal is rásegítünk. Miután leparkolunk az autókkal, közel 4 kilométeres túra vár ránk 500 méter szintemelkedéssel, ami nem is hangzik nehéznek, ha nem 20 kilós hátizsákokkal (benne a sátrakkal, hálózsákokkal, ruhákkal, élelemmel – egyszóval…
Tovább
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Barátainknak hála minden nyáron eltöltünk pár napot Balatonfenyvesen, és szerencsére minden évben van egy kis viharban is részünk, aminek hangulatkonzerváló énem mindig örül. A képek…
Tovább
Ebben a sorozatban szokásomhoz híven azokat a fotóimat publikálom, melyek még nem szerepeltek itt a blogomom – vagyis nem futográfiák, és nem túrafotók (de Flickr és Instagram csatornámon már megjelentek). Március utolsó hétvégéjén zajlott a nagyszerű CSITT, amiről már beszámoltam, de a most közölt képek többsége még odafelé útközben készült Lovasberényen és Tésen. Az festék-szitakötőt…
Tovább
