Kategória: Könyv

könyvekről szóló bejegyzések


  • A jó részegség

    Az ital föloldja egód páncélját, mindazt, amit szorongó éned egyedüli valóságnak élt meg, és átcsúszol egy magasabb valóságba, ahol szabadság van és nincs félelem. Ilyen a jó részegség. (Müller Péter: Aranyfonál – Kapcsolat a szellemvilággal)

    Tovább →


  • Világmemória

    Mesteremtől tudom azt a titkot, hogy a világ emlékezetében minden megmarad. És miközben emberek születnek, élnek, halnak és újra születnek, a Világmemóriában minden megmarad. Ha nem így lenne, a Teremtés elvesztené legfőbb értelmét, a tapasztalást. Semmi nem összegződne, semmi semmire nem épülhetne rá, mindig mindent elölről kellene kezdeni. (Müller Péter: Aranyfonál – Kapcsolat a szellemvilággal)

    Tovább →


  • Müller Péter: Aranyfonál – Kapcsolat a szellemvilággal

    Müller Péter számomra valamiért sosem volt szimpatikus. Ez nem azt jelenti, hogy kimondott ellenszenvet tápláltam iránta, csak valahogy túl teátrálisnak éreztem a megnyilvánulásait (azt a keveset, ami eljutott hozzám). Viszont ezt a könyvet egy nagyon kedves ismerősöm ajánlotta figyelmembe, olyan valaki, akinek adok a véleményére. Azt mondta, hogy ez a könyv mindenre választ ad. Kölcsönkaptam

    Tovább →


  • Hamvas Béla: A valóságban felébredni – Egy életút állomásai fotókban, írásokban, filmben elbeszélve

    Feleségem tavaly karácsonyi ajándéka e könyv, mely Hamvas Béla írásaiból válogat (közülük néhány e helyen jelenik meg először nyomtatásban), és melyet pár nappal ezelőtt olvastam ki. Nem okozott csalódást: Hamvas Béla írásai életem fontos részei, szavakkal képtelen vagyok leírni, mennyire szeretem őket – rengetegszer idéztem már, és valószínű, még fogom is. A kötet kivitelének színvonala

    Tovább →


  • Hamvas Béla: Cseresznyét szedni (részlet)

    Almát sem lehet úgy szedni, hogy az ember a hajszát magával hozza. A hajszát Kassner úgy nevezi, hogy túlerőltetés. Korunk életében ezt tartja a legsajnálatosabbnak. Guillén úgy jellemzi, hogy: siess élni. Az élet maga szétfoszlik a nemlétezőben. Idegesség, kapkodás, időpánik. A magam részéről a hajsza szót tartanám meg. Ez az, ami a modern munkabarbarizmussal jár.

    Tovább →


  • Hamvas Béla: Unicornis

    (…) persze, mindenki állandóan vár valamit… jól is van ez így… nem tudja, hogy amit vár, az megvan, mindig meg is volt, s azt nem is tudja elveszteni. Hamvas Béla: Unicornis

    Tovább →


  • Szabad akarat

    Éppen arra gondoltam, mikor az imént a köpenyek úgy röpdöstek, hogy milyen különös, ha a szél élettelen tárgyakat mozgat – felelte Prokop gyorsan, mintegy mentegetődzve hallgatása miatt. – Olyan különös az, ha a különben élettelen dolgok egyszerre röpdösni kezdenek. Nem? – Egyszer egy üres téren elnéztem, mint kergetik egymást körben a nagy papírcafatok, mint üldözik

    Tovább →


  • Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv

    „Persze, ahol az ilyen ember megjelenik, azonnal kész a skandalum. A világnak a lét paradox voltáról sejtelme sincs. Mindössze kényes pontokon olyasvalamit érez, mintha valami nem lenne egészen rendben. Azt hiszi például, hogy az az erős, ami sok, vagyis nem tudja, hogy minél több van valamiből, annál gyengébb. A világ azt hiszi, ha valamit sokan

    Tovább →


  • Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv

    Ebner azt mondja, hogy a nevelés a megvadult elefánt a porcelánboltban. Végül és véletlenül marad ép darab is. És, amikor a nevelés befejeződik, az ember nekiállhat a törött cserepeket ragasztani. Élete végéig talán elkészül vele. Az én porcelánboltomba kisebb állat tört be, de azért, különösen, amikor iskolába kezdtem járni, elég szép munkát végzett. Ettől az

    Tovább →


  • Karinthy Frigyes: Tébolyda

    Atyafi blogján találtam Karinthy lényeglátó és elgondolkodtató írására: A tágas, csöndes folyosónak kedves szobáival és csinos padjaival vége szakad: zöldre festett vasajtó áll előttünk. Az orvos, aki kísér, kulcsot vesz elő, és kinyitja. Tompa, hideg fény csap ki, idegen levegő. Visszafelé néz, int a szemével, aztán előreenged, bezárja mögöttünk az ajtót. Zavartan állok meg pillanatra.

    Tovább →


  • Hamvas Béla: Zen buddhizmus

    Z mint zen. Abc-rendben hallgattam az Elődtől kapott hangoskönyv anyagot, így ezek között az utolsó volt Havas Béla zenről szóló tanulmánya. Mindent kétszer hallgattam meg, többnyire biciklizés, ritkábban a futográfusi kalandozásaim helyszíneire vezető autózás közben, így több minden vonta el a figyelmem – de mindig volt legalább néhány mondat, ami nagyszerű szellemi útravalóul szolgált (és

    Tovább →


  • Hamvas Béla: Eksztázis

    A szétszórt nyugtalanság a nem valódi életet élő ember lényének természetes következménye. Az igaz ember akkor is igaz, ha poharába vizet tölt és megissza. Egy khasszid tanítvány a mesteréhez csak azért ment el, hogy megnézze, a cipőjét miképpen fűzi be. Többre nincs is szükség! Kinyilatkoztatás lehet abban is, ahogy valaki egy pohár vizet megiszik, abban

    Tovább →