Rendhagyó futás lesz a mai, a Nap már hamarosan delel, mikor elindulok a Jászai tér környékéről a Keleti pályaudvarra, hogy ott felszálljak a Pécsre tartó vonatra. Természetesen gyalog megyek az állomásra, hiszen a futás már régen összezsugorította a világot, és megtanított rá, hogy 4 kilométer egyáltalán nem nagy távolság – háromnegyed óra múlva oda is…
Tovább
Szellemi útravalóm vécézés közben az RSS olvasómból kerül elém, Hamvas Béla egy általam már ismert írásából: Az ősi és első ember nem az anyagból, a sötétségből merült fel, nem, mint a materialista tudomány állította, az ember primer fokon állat volt, és a tudattalan óceánból lépett ki. Az első ember a világ ősi alapformája volt. Kozmikus…
Tovább
Ezeket jegyzeteltem futás után: Egyhangú a táj, sokszor van dezsavü érzésem – mégis tetszik, és könnyen megy a majd 20 km. A telefonom már megint nem RAW-ban ment, és többször is kikapcsol a kijelzője. Sok gyönyörű, ölelni való tölgy áll az út mentén. Vadak csörtetnek, de nem látom őket. Rengeteg fű, néhol derékig, vagy hónaljig…
Tovább
Szellemi útravalómat ezúttal olvasva fogyasztom: Amit az arab szufi ittihadnak, egyesülésnek nevez, egy szóban mondja ki azt, ami tulajdonképpen kettő. Amit szeretek, azt ismerem, és amit ismerek, azt szeretem. Az egyesülés a szeretet és az ismeret kettős kapcsolata az Egyetlennel. A legkülönösebb és az egész hagyományban magában áll, hogy a szeretetnek és az ismeretnek ez…
Tovább
Kedves Zsolt! Szörföztem a hálón, erdei fák,ágak témát kerestem a most készülő festményeimhez. Rátaláltam a Nagykovácsi Sebestyén dombon készült képeidre. Megfogtak! Többször figyelmesen néztem. Odaképzeltem magam (nem volt nehéz, mert Budapesten éltem 60 éves koromig), éreztem a párás levegőben azt a semmihez sem hasonítható illatot. Köszönöm! Élj még sok-sok évet, hogy simogasd nézőid lelkét. Pistabácsi…
Tovább
