Címke: Solymár
-

200×200 km projekt • 2024. 04. 27–28. • Solymár – Budapest + Budapest: Népsziget Cimbivel
Heti nagysétánk és kutyasulis népszigeti kalandozásaink összemosódó emlékmorzsáiból válogatok. Solymár: ismét egy bánya, bányatóról felszálló, nap(kelte)sugarakkal átvilágított párafelhők, és bujazöld erdei kitérők… Beszélgetés egy vadásszal, aki nem örül, amiért „összemászkáljuk a területét”, de miután megtudja, hogy többször nem jövünk már errefelé, további jó túrázást kíván. Népsziget: otthonról hozott lilahagymás, bundás kalácskockák és Jagdstolz (vadászbüszkeség) reggelire;
-

200×200 km projekt • 2024. 04. 21. • Solymár: Alsó-Patak-hegy + Budapest: Népsziget Cimbivel
Tegnaptól a Népszigeti Kutyasuliba járunk, ezért igyekeztem valami útba eső, általunk még járatlan terepet találni szokásosan rendhagyó hétvégi kalandunk helyszínéül. És meglepetésemre sikerült, Solymáron is vannak helyek, melyeket anno valamiért érintetlenül hagytam! Megunhatatlanul felemelő élmény bundás barátommal sétálni a tavaszi színkavalkádban. Fotók és útvonal (Strava 1 + 2)
-

#248 • 2014. 09. 28. • Budapest: Csúcshegy – Solymár: Tökhegy
A solymári vár falán ülve jót sütkéreztem, mint egy gyík. Jól esett, ahogy az izzadt, fekete ruhám szívta magába a nap melegét. Tavasz óta most először húztam hosszú ujjú pólót – jócskán lehűlt a levegő egy hét alatt, amíg taknyos voltam (ma reggel 7-kor 10 fok volt) –; és most először futottam a tegnap vásárolt
-

#247 • 2014. 09. 21. • Budapest: Csúcshegy – Solymár: Tökhegy
Az elején volt egy gondolatom, hogy most sokkal inkább a futásé lesz a főszerep a fotózás rovására – sok újat már úgyse tudok fényképezni. 114 fotóval tértem haza, ismét gyönyörű helyeken jártam. A Paprikás-pataknál idilli hangulat fogadott, kellemes vízcsobogás, apró vízesések, sok kis híd. És sok szemét. A patakban, az erdőben, és nem csak ezen
-

#232 • 2014. 08. 16. • Budapest: Csúcshegy – Solymár: Tökhegy
A turistatérképen benőtt csapásként szerepel, de gondoltam, nincs veszítenivalóm, és rá is találtam, így ma megjártam a Csúcshegy csúcsát. Gyönyörű virágok, peckes gombák, új utak, új hangulatok (no meg a sok fa – szóval a szokásos, mégis mindig más, és megunhatatlanul varázslatos) – az eddigi legkalandosabb, legélvezetesebb futásom volt. (És alighanem a leglassabb is, mivel

