A turistatérképen benőtt csapásként szerepel, de gondoltam, nincs veszítenivalóm, és rá is találtam, így ma megjártam a Csúcshegy csúcsát. Gyönyörű virágok, peckes gombák, új utak, új hangulatok (no meg a sok fa – szóval a szokásos, mégis mindig más, és megunhatatlanul varázslatos) – az eddigi legkalandosabb, legélvezetesebb futásom volt. (És alighanem a leglassabb is, mivel a benőtt csapáson sokszor lehetetlen volt futni; másrészt sokszor megálltam fényképezni is, így a 85 perc futás+gyaloglás 113 percig tartott.)
Vélemény, hozzászólás?