Szellemi útravalóm Hamvas Béla Titkos jegyzőkönyve – ezt hallgatom az autóban: Éberségemet azért szeretném, amennyire csak lehet, fokozni és soha nem elveszteni, hogy a halál pillanatában a lélek kiteljesedését egész nagyszerűségében át tudjam élni. Régebben évenkint legalább egyszer, ha csak néhány hétre is, el kellett vonulnom. A külső körülmények mesterséges harmonizálásával ilyenkor sikerült azt a…
Tovább
Magonc táborban vagyok a családdal, ez már a harmadik reggelünk ezen a mesehelyen, Nagykállón, Harangodon. Az eső miatt érkezésünk óta halogattam a futást, most is felhős az ég, de nem várok tovább (holnap már hazaindulunk), 4:28-kor futásnak eredek (erre keletebbre pár perccel korábban kél a Nap, mint Budapest környékén). Fél óra alatt öt állattal találkozom:…
Tovább
Ervinhez megyek Százhalombattára, hogy megbeszéljük az őszi norvégiai és korzikai fotóstúráinkat, de előtte Törökbálinton találkozunk, hogy Korzika után ismét együtt futva éljük át a megismerés csodáját. Az autópályán egy gyönyörű szivárvány ível át, olyan, mintha alatta készülnék átgurulni – közben Hamvas Béla Silentiumát hallgatom Milyen szánalmas és bárgyú reménykedés, hogy a világ megjavul, a válság…
Tovább
Az autóban a Scientia Sacra II végét hallgatom. Azonosság csak egy van. Az egyetlen azonosság. Velős gondolat, melynek realizálását szinte lehetetlennek érzem, mégis gyönyörűséggel tölt el. A hajnal egének lilája alatt belerohanni a tömény zöldbe, lovakkal találkozni, tarka virágokat csodálni, akác- és bodzaillatot szippantani, a hegytetőn állva messzire nézni, felfutni, lefutni, köveket, sziklákat, földet taposni,…
Tovább
3:30-kor magamtól ébredek, kicsit másnaposan. Szellemi útravalóm az autóban Hamvas Bélától a Scientia Sacra II – nehéz „olvasmány” (hallgatmány). Eszembe jut, hogy pár napja söröztem Árpáddal, aki szerint nem érdemes olvasni (sem) – mert a legfontosabb, hogy egyvalamit tudj tökéletesen csinálni: mégpedig a semmit… Telkek mellett futok sokat – a látvány szegénységéért a szinte mindenfelé…
Tovább
Túratársaim még alszanak, a hátam mögött a szállásunkkal egybeépített istállóban már mocorognak a tehenek. Az elmúlt napok esős időjárása még élénkebbé varázsolja az egyébként is pazar színeket. A szemközti zöld hegyek még mindig felhőbe takaróznak, de talán ma már megmutatják havas csúcsaikat is. Mélyeket lélegzek a hajnalhűvös, üdénfriss levegőből, és engedek a vonzásnak: elindulok felfelé…
Tovább
4:58-kor magamtól ébredek – sokadszor fordul elő, hogy bármilyen későn fekszem le, csodálatos testem pár perccel a telefonom előtt felébreszt. A vécén ülve Hamvas Béla A száz könyvét kezdem el olvasni – fel is veszem Az upanisadokat az elolvasandóim listájára. Ha nem száz, de ha három könyvet lehetne csak megmenteni, az Upanisadoknak közöttük kellene lenni.…
Tovább
Szellemi útravalóm ezúttal (is) Kaczvinszky A hét beavatás című könyvéből való: Tanulmányozd a saját magad teremtette világot, – tanítja a yogi – mert ha megérted, miért lett olyan, amilyen, akkor megérted a teremtés mélyén önmagad lényegét, azt a lényeget, amely a teremtett világban is benne tükröződik! A yogi számára magától értetődő tanítás ez. Hiszen az…
Tovább
A lépcsőházból kilépve a tavasz illatai, madarak csicsergése, hajnal hűvöse fogad – magamba szívom, szeretem! A tavasz zöld lángja lobog mindenütt, bárhova nézek, zöldet látok – futok a zöld tűzben. Egy hatalmas gyökerű fát ölelek, miközben arra gondolok, hogy az élet szüntelen növekedés és gyarapodás – mégpedig mindenáron! Hazafelé Hamvas Béla Interview-ját hallgatom: Mégis mi…
Tovább
Tegnapelőtt először futottam másodmagammal, most pedig már hárman vagyunk – nemsokára futóversenyeken indulok. Persze csak viccelek, ahogy Tominak is egy vicc jut eszébe, miután az útról letérünk, és hosszasan kúszunk-mászunk a bokrok között, futhatatlan terepen: Apamacska mondja kismacskájának: – No fiam, ma megtanítom neked, hogy kell baszni, gyere utánam, aztán csináld ugyanazt, amit én! Mennek…
Tovább
