Magonc táborban vagyok a családdal, ez már a harmadik reggelünk ezen a mesehelyen, Nagykállón, Harangodon. Az eső miatt érkezésünk óta halogattam a futást, most is felhős az ég, de nem várok tovább (holnap már hazaindulunk), 4:28-kor futásnak eredek (erre keletebbre pár perccel korábban kél a Nap, mint Budapest környékén). Fél óra alatt öt állattal találkozom: három nyúllal (egyik észre se veszi, hogy hosszan nézem, ahogyan eszik), egy őzzel és egy borzzal. Utóbbihoz még soha nem volt szerencsém a szabadban, rendesen meglepett mikor a tóparti turistaúton felém bandukolt, majd letért az útról, és eltűnt a szemem elől. Varázslatos hangulatú helyeken futok, szavakban még nehezebb lenne átadni az élményt, mint képekben – ezúttal a könnyebb utat választom:

2016-06-14-45856

2016-06-14-45857

2016-06-14-45858

2016-06-14-45859

2016-06-14-45860

2016-06-14-45861

2016-06-14-45862

2016-06-14-45863

2016-06-14-45866

2016-06-14-45867

2016-06-14-45868

2016-06-14-45869

2016-06-14-45870

2016-06-14-45872

2016-06-14-45873

2016-06-14-45874

2016-06-14-45875

2016-06-14-45878

2016-06-14-45879

2016-06-14-45881

2016-06-14-45883

2016-06-14-45885

2016-06-14-45886

2016-06-14-45887

2016-06-14-45888

2016-06-14-45889

A 14. kilométer környékén a fájó mellbimbóimról (elfelejtettem ragtapaszt hozni) jut eszembe Laci levele, aki pár napja küldött egy levelet a Futográfus honlapom kapcsán, melyben többek között ezt írja: „én nyáron mindig félmeztelenül futok” – és tényleg, miért is ne venném le a teljesen átizzadt, mellbimbószadista pólómat? Laci, ezúton is köszi, hogy eszembe juttattad a legkézenfekvőbb megoldást!

2016-06-14-45892

2016-06-14-45894

2016-06-14-45895

2016-06-14-45896

Pipacs hátterében mező, mögötte háztetők, jó téma, nem hagyom itt. Három arra bicikliző cigánynak okozok ezzel fejtörést: „vajon miért guggol ott a mező szélén olyan fura pózban az a félmeztelen, izzadt testű fehérember?” – legalábbis én ezt a kérdést vélem felfedezni értetlen tekintetükben. Íme a válasz:

2016-06-14-45897

2016-06-14-45898

Tíz nap kihagyás után kicsit sok volt ez a félmaraton, de természetesen semmit nem bánok, minden perce megérte!

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s