Az autóban a Scientia Sacra II végét hallgatom.

Azonosság csak egy van. Az egyetlen azonosság.

Velős gondolat, melynek realizálását szinte lehetetlennek érzem, mégis gyönyörűséggel tölt el.

A hajnal egének lilája alatt belerohanni a tömény zöldbe, lovakkal találkozni, tarka virágokat csodálni, akác- és bodzaillatot szippantani, a hegytetőn állva messzire nézni, felfutni, lefutni, köveket, sziklákat, földet taposni, különös hangulatú embernyomokra bukkanni, fát ölelni, izzadni, lihegni, létezni, napsugarak melegét érezni, és az általuk rajzolt pompás látomásokat megörökíteni. Gyönyörűség!

2016-05-28-45635

2016-05-28-45638

2016-05-28-45639

2016-05-28-45642

2016-05-28-45643

2016-05-28-45646

2016-05-28-45647

2016-05-28-45648

Engedélyem a létezésem.

2016-05-28-45649

2016-05-28-45650

2016-05-28-45651

2016-05-28-45656

2016-05-28-45665

2016-05-28-45674

2016-05-28-45675

2016-05-28-45677

2016-05-28-45679

2016-05-28-45680

2016-05-28-45681

2016-05-28-45682

2016-05-28-45683

2016-05-28-45684

2016-05-28-45685

2016-05-28-45686

2016-05-28-45687

2016-05-28-45688

2016-05-28-45689

2016-05-28-45690

(440 km után majdnem teljesen levált egy bütyök a cipőmről – ahogy az eszetlen kialakításának köszönhetően ez várható is volt. Viszem vissza ragasztatni.)

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s