Ezeket jegyzeteltem futás után: Egyhangú a táj, sokszor van dezsavü érzésem – mégis tetszik, és könnyen megy a majd 20 km. A telefonom már megint nem RAW-ban ment, és többször is kikapcsol a kijelzője. Sok gyönyörű, ölelni való tölgy áll az út mentén. Vadak csörtetnek, de nem látom őket. Rengeteg fű, néhol derékig, vagy hónaljig…
Tovább
Szellemi útravalómat ezúttal olvasva fogyasztom: Amit az arab szufi ittihadnak, egyesülésnek nevez, egy szóban mondja ki azt, ami tulajdonképpen kettő. Amit szeretek, azt ismerem, és amit ismerek, azt szeretem. Az egyesülés a szeretet és az ismeret kettős kapcsolata az Egyetlennel. A legkülönösebb és az egész hagyományban magában áll, hogy a szeretetnek és az ismeretnek ez…
Tovább
Szellemi útravalóm Hamvas Béla Titkos jegyzőkönyve – ezt hallgatom az autóban: Éberségemet azért szeretném, amennyire csak lehet, fokozni és soha nem elveszteni, hogy a halál pillanatában a lélek kiteljesedését egész nagyszerűségében át tudjam élni. Régebben évenkint legalább egyszer, ha csak néhány hétre is, el kellett vonulnom. A külső körülmények mesterséges harmonizálásával ilyenkor sikerült azt a…
Tovább
Az autóban a Scientia Sacra II végét hallgatom. Azonosság csak egy van. Az egyetlen azonosság. Velős gondolat, melynek realizálását szinte lehetetlennek érzem, mégis gyönyörűséggel tölt el. A hajnal egének lilája alatt belerohanni a tömény zöldbe, lovakkal találkozni, tarka virágokat csodálni, akác- és bodzaillatot szippantani, a hegytetőn állva messzire nézni, felfutni, lefutni, köveket, sziklákat, földet taposni,…
Tovább
3:30-kor magamtól ébredek, kicsit másnaposan. Szellemi útravalóm az autóban Hamvas Bélától a Scientia Sacra II – nehéz „olvasmány” (hallgatmány). Eszembe jut, hogy pár napja söröztem Árpáddal, aki szerint nem érdemes olvasni (sem) – mert a legfontosabb, hogy egyvalamit tudj tökéletesen csinálni: mégpedig a semmit… Telkek mellett futok sokat – a látvány szegénységéért a szinte mindenfelé…
Tovább
Szellemi útravalóm ezúttal (is) Kaczvinszky A hét beavatás című könyvéből való: Tanulmányozd a saját magad teremtette világot, – tanítja a yogi – mert ha megérted, miért lett olyan, amilyen, akkor megérted a teremtés mélyén önmagad lényegét, azt a lényeget, amely a teremtett világban is benne tükröződik! A yogi számára magától értetődő tanítás ez. Hiszen az…
Tovább
A lépcsőházból kilépve a tavasz illatai, madarak csicsergése, hajnal hűvöse fogad – magamba szívom, szeretem! A tavasz zöld lángja lobog mindenütt, bárhova nézek, zöldet látok – futok a zöld tűzben. Egy hatalmas gyökerű fát ölelek, miközben arra gondolok, hogy az élet szüntelen növekedés és gyarapodás – mégpedig mindenáron! Hazafelé Hamvas Béla Interview-ját hallgatom: Mégis mi…
Tovább
Tyütyí-tyütyí-tütyí – már a lakásból hallom a hajnali madáréneket. A yogi szelíden figyelmeztet rá, hogy mindig az embernek magának kell megtalálnia a választ minden kérdésre. Mert csak akkor értheti meg igazán a valóságot, ha maga eszmél rá arra. Pusztán szavakkal felelni nehéz, és sohasem elegendő. Amit a tanító a magasabbrendű megismerésről mondhat, az amúgy mindig…
Tovább
Már a nyári időszámítás szerint 5:45-kor kilépek a lépcsőházból, és mintha egy hatalmas stadionba érkeznék, ahol az előadásra várva tízezernyi ember beszélget – csak éppen a stadion a kert, a beszélgető emberek pedig csicsergő madarak. Az autóban Virág László előadását hallgatom a szexualitás mágikus aspektusairól: Ha magamhoz vonzok valakit vagy valamit – akár egy istent…
Tovább
Miközben éppen véget ér a csillagászati tél, és elkezdődik a tavasz, a vécén ülve folytatom szellemi utazásom Kaczvinszkyval. A tökéletes megismerés fényében a yogi nem lát különbséget múlt, jelen és jövő között. Csupán a sorsot látja, a sors egészét szemléli. A sorsban pedig – függetlenül az időtől, a változásoktól – az időnek mindhárom tartománya egyképpen…
Tovább
