Szellemi útravalóm Hamvas Béla Titkos jegyzőkönyve – ezt hallgatom az autóban: Éberségemet azért szeretném, amennyire csak lehet, fokozni és soha nem elveszteni, hogy a halál pillanatában a lélek kiteljesedését egész nagyszerűségében át tudjam élni. Régebben évenkint legalább egyszer, ha csak néhány hétre is, el kellett vonulnom. A külső körülmények mesterséges harmonizálásával ilyenkor sikerült azt a…
Tovább
Az autóban a Scientia Sacra II végét hallgatom. Azonosság csak egy van. Az egyetlen azonosság. Velős gondolat, melynek realizálását szinte lehetetlennek érzem, mégis gyönyörűséggel tölt el. A hajnal egének lilája alatt belerohanni a tömény zöldbe, lovakkal találkozni, tarka virágokat csodálni, akác- és bodzaillatot szippantani, a hegytetőn állva messzire nézni, felfutni, lefutni, köveket, sziklákat, földet taposni,…
Tovább
A solymári vár falán ülve jót sütkéreztem, mint egy gyík. Jól esett, ahogy az izzadt, fekete ruhám szívta magába a nap melegét. Tavasz óta most először húztam hosszú ujjú pólót – jócskán lehűlt a levegő egy hét alatt, amíg taknyos voltam (ma reggel 7-kor 10 fok volt) –; és most először futottam a tegnap vásárolt…
Tovább
Az elején volt egy gondolatom, hogy most sokkal inkább a futásé lesz a főszerep a fotózás rovására – sok újat már úgyse tudok fényképezni. 114 fotóval tértem haza, ismét gyönyörű helyeken jártam. A Paprikás-pataknál idilli hangulat fogadott, kellemes vízcsobogás, apró vízesések, sok kis híd. És sok szemét. A patakban, az erdőben, és nem csak ezen…
Tovább
A turistatérképen benőtt csapásként szerepel, de gondoltam, nincs veszítenivalóm, és rá is találtam, így ma megjártam a Csúcshegy csúcsát. Gyönyörű virágok, peckes gombák, új utak, új hangulatok (no meg a sok fa – szóval a szokásos, mégis mindig más, és megunhatatlanul varázslatos) – az eddigi legkalandosabb, legélvezetesebb futásom volt. (És alighanem a leglassabb is, mivel…
Tovább
