4:58-kor magamtól ébredek – sokadszor fordul elő, hogy bármilyen későn fekszem le, csodálatos testem pár perccel a telefonom előtt felébreszt. A vécén ülve Hamvas Béla A száz könyvét kezdem el olvasni – fel is veszem Az upanisadokat az elolvasandóim listájára.

Ha nem száz, de ha három könyvet lehetne csak megmenteni, az Upanisadoknak közöttük kellene lenni. Az Upanisadok (titkos tanítások) azt mondják, hogy a tapasztalati anyagi természet második valóság. Az első valóság, a tulajdonképpeni és igazi valóság a láthatatlan és a szellemi. Az anyagi természet csak az örök halhatatlan lélek (átman) káprázata (májá), és független, önálló léte nincs. Ezt a döntő nagy tudást az ember önmagától nem ismerhette volna meg, sohasem láthatta volna be, hogy ami látszat szerint körülveszi és életét meghatározza, az nem is valóság. Az Upanisadokat maga a legfőbb szellemisten, Brahman nyilatkoztatta ki az idők elején az őskor nagy bölcseinek. Ezeknek a kinyilatkoztatásoknak gyűjteménye az Upanisadok. Szépségben és nagyságban az Upanisadokhoz egyetlen írott emberi mű sem hasonlítható. Az első szemelvényes magyar kiadás most készül. Az angol Max Müller-féle fordításban sok a félre-értés; kisebb, főként hinduktól származó fordítások jobbak. A német Deussen-fordítás szürke.

A bűbájos hangulatú Bátorkeszi Borfesztiválon vagyunk Szlovákiában, nem ülök autóba, a rozoga kerítéskaput becsukva, kis bemelegítés után rögtön futásnak eredek.

2016-05-07-44860

2016-05-07-44861

2016-05-07-44862

2016-05-07-44866

2016-05-07-44868

2016-05-07-44869

4 kilométerrel odébb az erdőbe vezető utat egy kapu zárja, kicsit később átjutok a kerítésen, de hamar visszafordulok, valahogy most nem vonz eléggé az erdő, és jobban zavar a kerítés mint odahaza. Inkább a fesztivál helyszíne felé veszem az irányt, és a gyönyörű felhők alatt futok amerre épp a (jó)kedvem tartja…

2016-05-07-44873

2016-05-07-44874

2016-05-07-44875

Erdő és szőlőültetvény határán futok, őzek szaladnak innen oda, onnan ide, csak azt nem értem, hogyan tudnak oly könnyedén átugrálni a szőlőtőkék között feszülő drótok között.

2016-05-07-44876

2016-05-07-44877

2016-05-07-44878

2016-05-07-44879

2016-05-07-44880

2016-05-07-44881

2016-05-07-44882

2016-05-07-44883

2016-05-07-44884

2016-05-07-44885

2016-05-07-44886

2016-05-07-44887

Utam vége felé a szántóföld felől egy őz baktat felém ráérősen, időnként meg-megállva, csodálkozón rámpillantva. Aztán megjelenik egy nyúl, egy képen a két állat, jönnek, és én elképzelem, hogy hozzám szaladnak, megölelem őket, aztán mindenki megy tovább a dolgára. De a giccses jelenet elmarad – bár a nyúl később mintha kicsit még gondolkodna rajta, de aztán ölelkezés helyett inkább futunk tovább.

2016-05-07-44889

2016-05-07-44890

2016-05-07-44891

2016-05-07-44893

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s