Az elején volt egy gondolatom, hogy most sokkal inkább a futásé lesz a főszerep a fotózás rovására – sok újat már úgyse tudok fényképezni. 114 fotóval tértem haza, ismét gyönyörű helyeken jártam. A Paprikás-pataknál idilli hangulat fogadott, kellemes vízcsobogás, apró vízesések, sok kis híd. És sok szemét. A patakban, az erdőben, és nem csak ezen…
Tovább
Ezzel a rövid kis 3,5 km-rel a Szépvölgyi és Hűvösvölgyi út közötti területtel is végeztem. Mármint minden turistaútját végigfutottam. Láttam a napot lemenni, le is fényképeztem, és mikor mutattam Lucának, ő azt mondta: olyan a Nap, mintha be akarna jönni. Rohamosan rövidülnek a nappalok. Még van bő egy hónapom a hétköznap délutáni futásokra. Aztán óraátállítás…
Tovább
Napok óta sok eső esik (ahogy előző este is), megint felmerült bennem, hogy ne menjek az erdőbe futni, mert biztos nagy sár lesz. Volt sár bőven, de nem vészes, párszor megcsúsztam, de nem estem el – nagy kár lett volna itthon maradni, már csak a gyönyörű köd miatt is, ami által még misztikusabb, sejtelmesebb lett…
Tovább
Gondolkodtam, hogy a kiadós esők után menjek-e az erdőbe futni – végül jól döntöttem, a sár egyáltalán nem volt vészes, és gyönyörű gombákkal találkoztam. A végén egészen rám sötétedett, sejtelmes-félelmes sötétben értem az autóhoz.
Tovább
Ennyi emberrel még nem találkoztam erdei futásaim során: kutyasétáltatók, bottal vagy anélkül sétálók, asztalnál és padon ülők, bringázók, és persze futók – reggel biztos nem lettek volna ennyien. Azért így is jó volt.
Tovább
Elkezdődött a suli, és a suli 8-kor indul, nem 9-kor, mint az ovi – ezért átraktam délutánra a hétköznap reggelenkénti futásokat. A reggel hangulata sokkal meghittebb, mindenből kevesebb van: autó az úton, bringás, kutyás az erdőben, délután mintha a szúnyog is több lenne. Mindenesetre most szokatlanul jól ment (a sok emelkedő ellenére) és többnyire tetszett…
Tovább
Szépvölgyi maradék – vagyis ahol még nem jártam. És ahol remélem, nem is fogok: a Kecske-hegyi kőfejtő körül (itt helyenként térden mászva, kb. egy métert tettem meg egy perc alatt), és a fakereszttől az Oroszlán-szikláig vezető meredek sziklafal (amit a turistautak.hu nehezen járhatónak jelöl). Szóval sokszor nem tudtam futni (ez látszik is az időmön), de…
Tovább
Nem írom már megint, hogy az eddigi legjobb futásom, mert mindig egy kicsit a legutolsó a legjobb; de a piros háromszöges egyszemélyes ösvény csodálatos volt: meredek hegyoldalban tölgyesből fenyvesbe, majd vissza, rengeteg mohával (moha később még több is volt). Feltűntek ismét gyerekkorom kirándulóhelyei, és talán a legcsodálatosabb a csend volt, mikor megálltam fotózni, vagy csak…
Tovább
Égertető – rengetegszer kirándultunk erre gyerekkoromban. Azt hittem, hatalmasakat túráztunk, most, hogy tervbe vettem a Mecsek meghódítását, kiderült, hogy csupán egy-két kilométerről van szó. Ismét megtapasztaltam, hogy a futás (és persze az öregedés) világösszezsugorító hatású. Most is többször megálltam fotózni – érdekes módon felfelé több jó témát találtam –, ilyenkor rengeteg szúnyog is megpihent rajtam,…
Tovább
A turistatérképen benőtt csapásként szerepel, de gondoltam, nincs veszítenivalóm, és rá is találtam, így ma megjártam a Csúcshegy csúcsát. Gyönyörű virágok, peckes gombák, új utak, új hangulatok (no meg a sok fa – szóval a szokásos, mégis mindig más, és megunhatatlanul varázslatos) – az eddigi legkalandosabb, legélvezetesebb futásom volt. (És alighanem a leglassabb is, mivel…
Tovább
HALASIZSOLT 