Nem írom már megint, hogy az eddigi legjobb futásom, mert mindig egy kicsit a legutolsó a legjobb; de a piros háromszöges egyszemélyes ösvény csodálatos volt: meredek hegyoldalban tölgyesből fenyvesbe, majd vissza, rengeteg mohával (moha később még több is volt). Feltűntek ismét gyerekkorom kirándulóhelyei, és talán a legcsodálatosabb a csend volt, mikor megálltam fotózni, vagy csak szemlélődni (összesen kb. 35 percet, ami nincs benne a futásidőben, ilyenkor szünetet nyomtam az Endomondon – amúgy egyetlen emberrel se találkoztam a 13 km-en).

2014-08-28-37132

2014-08-28-37133

2014-08-28-37134

2014-08-28-37141

2014-08-28-37145

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s