Napok óta sok eső esik (ahogy előző este is), megint felmerült bennem, hogy ne menjek az erdőbe futni, mert biztos nagy sár lesz. Volt sár bőven, de nem vészes, párszor megcsúsztam, de nem estem el – nagy kár lett volna itthon maradni, már csak a gyönyörű köd miatt is, ami által még misztikusabb, sejtelmesebb lett az erdő, és talán ez vonz a leginkább hozzá. Erdei futásaim során most láttam először mókust, és mindjárt kettőt is. Egyikük átszaladt előttem az úton, fel a fára, aztán 3-4 méter magasból figyelt. Sci-fibe illő hangokra lettem figyelmes, ekkor vettem észre a másik mókust az út túloldalán (korábban még soha nem hallottam mókusbeszédet). Valószínű azt mondhatta társának, hogy vigyázz, ne menj közelebb, mert ez az izzadt feketeruhás lefényképez; találkozzunk három fával lejjebb. Másfél órás kalandozásom harmadát fotózással töltöttem.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?