Pink Floyd DVD-k

Vasárnap a végére értem Nick Mason Kifordítva című könyvének. Nagyon tetszett, jó a humora a bácsinak, aki egyébként február 20-án Budapestre látogat, és a Bahnhof Music Club-ban fogja dedikálni a művét (A könyv magyar kiadása mindvégig tartja a színvonalát a hibákat illetően, vagyis kb. 10 oldalanként egyet, azaz 30-40 elírást tartalmaz. Egy ilyen nagyságrendű kiadványnál tényleg nincs egy korrektor, aki végigolvassa az egészet, mielőtt nyomdába kerül? Miért kell ezen spórolni?).

Annyira olvasmányom hatása alá kerültem, hogy még aznap elindultam Pink Floyd DVD-ket vásárolni. Sikertelenségem után (összesen egyet találtam) először arra gondoltam, hogy a könyv hatására (amit nyilván rajtam kívül még sokan megkaptak karácsonyra) bizonyára mindenkiben megszületett a Pink Floyd újrafelfedezési vágy, ami nyilván DVD vásárlási lázban csúcsosodott ki; aztán egyik eladó felvilágosított, hogy a kiadóknál nagy leltárazások voltak, és csak most kezd majd beindulni a piac. Azt az egy DVD-t természetesen megvetem. A címe: „Pink Floyd – London 1966/1967”, és mivel a 60-as években, a zenekar történetének kezdetén „ játszódik”, nem nagyon volt miből válogatniuk a DVD készítőinek. A tok kívül-belül gyönyörű, de a tartalom mindennel együtt sem több 60 percnél. A fő műsorszám egy 29 perces film, ami két elvontabb, éneket nem tartalmazó szám (Interstellar Overdrive, Nick´s Boogie), képi aláfestése (koncertjelenetek, életképek). Érdekes – különösen a könyv után.

Találtam még egy „David Gilmour In Concert” című DVD-t is, aminek nem tudtam ellenállni. Itt van bőven tartalom, méghozzá elsőrangú. A Pink Floyd legifjabb tagja 56 éves volt, mikor 2002-ben a Royal Festival Hall-ban koncertezett. Zseniális. Nagyon szeretem a hangját, és ahogy gitározik, lenyűgöző. Az extrák között is van jónéhány érdekesség. Például egy házi videó, amin Gilmour gyakorol a kórussal; egy blues-klipp „I Put a Spell On You” címmel 1992-ből; Elvis Don´t című számának feldolgozása egy 2001-es koncertfelvételről; és egy nagyon hangulatos felvétel Gilmour Astoria nevű hangstúdió-lakóhajójáról. Kár lett volna kihagyni.

Várom, hogy feltöltsék a DVD-polcokat további finomságokkal.