Történt még május közepén, hogy a Generalitól kaptam egy levelet, melyben arról az örömteli hírről értesítettek, hogy részemre 22 802 Ft Casco bónusz díjvisszafizetés jár. Rendszerető ember vagyok, az elintézendő vagy befejezetlen dolgaimat be szoktem írni az Outlook naptárába, vagy az asztalomon hagyom a papírját, amíg aktualitását nem veszti. Így esett meg, hogy nem feledkeztem meg erről sem, és először június közepén telefonáltam a biztosítonak, érdeklődve a pénzem után. Ebből az „először”-ből már sejthető, hogy ezután még sokszor.

Első telefonbeszélgetésünk során tájékoztattak, hogy a levél keltétől számított egy hónap mulva várható a pénz, vagyis a napokban biztosan megkapom.

Másodszor július elején telefonáltam, ekkor megtudtam, hogy én a pénzt már június 6-án átvettem. Mondam, hogy erre valószínű emlékeznék, de nem így van. Az ügyfélszolgálatos kisasszony arra kért, hogy küldjek egy faxot az általa megadott számra, melyben leírom a panaszomat, és arra kérem őket, hogy járjanak utána a Postánál. Megtörtént.

Július közepén megtudtam azt is, hogy a Posta várható reakcióideje egy hónap. Jajj de türelmetlen vagyok.

Aztán semmi nem történt. Augusztus közepén lezajlott telefonbeszélgetésünkből megtudtam, hogy szó szerint semmi. A faxnak nyoma veszett, a semmire vártam egy hónapon kersztül – csak éppen nem tudtam róla. Kaptam egy igéretet is egy utánanézés utáni telefonos visszahívásról – de ez is csak igéret maradt.

Ekkor úgy döntöttem, felhívom biztosítási üzletkötő ismerősünket, és megkérem, próbálja meg azt, ami nekem nem sikerült. Neki is elfaxoltam, az elfaxolandót, és vártam.

Türelmem gyümölcseként ezen a hétfőn hívott a biztosítótól egy hölgy, és egy fax számot kért, ahová elküldheti a Postától kapott tájékoztatót. Mondta, hogy el kell majd mennem a faxon szereplő postahivatalba.

A kapott faxon természetesen hamis aláírás szerepel, és ma el is mentem a Postára, hogy ezt elmeséljem az illetékesnek. Egy hölgy elkísért egy úrhoz, és közben elmesélte, hogy ez a kézbesítő nem csak az én vállamról vette le az aláírás és a pénzátvétel terhét, és ezt a kirúgásával már meg is hálálták neki.

Az úr egy harminc évvel ezelőtti berendezésű szobában ült (nagyposta, Krisztina körút), nagyon udvarias volt, és előzékenyen megkérdezte, zavar-e a rádió? Éppen valami reklámot sugároztak, mondom, nem, dehogy. Aztán jött a Klubrádió szignálja, és Bolgár György hangja. Jajjajjajj, dehogynem zavar – de már nem szóltam miatta, és nem is bántam meg. Mert míg az úr két újjal bepötyögte a nyilatkozat szövegét (nemám formanyomtatvány), nagyon érdekes dolgokat tudtam meg. Először is Orbán Viktornak bocsánatot kellene kérnie, amiért kettészakította az országot. Aztán meg azt, hogy csak a Friderikusz műsorában lehet hallani értelmes beszélgetéseket. Na de van még jobb is: a Gyurcsány végre csinálni akar valamit, és ennek legfőbb bizonyítéka – természetesen a nyílt és őszinte beszédén túl – a vagyona, hiszen ő már nem akar többet, van neki elég, csakis az ország érdekében végzi önfeláldozó munkáját. Itt már nagyon fáradt voltam, de a katarzis még csak ezután következett: és képzelje Bolgár úr, hatezer forintot akartak adni nekem, hogy részt vegyek a tüntetésen. Bolgár úr pedig úgy elcsodálkozott, mintha azt hallotta volna, hogy lemondott a kormány. Hatezer forintot? – kérdezett vissza döbbenten. De nem fogadtam el – hangzott a válasz. Nem fogadta el? Jól van – és lelki szemeim előtt Bolgár úr bal szeme sarkából kigördült egy könycsepp a meghatódottságtól.

Mindezek után mint előadó aláírhattam a nyilatkozatot arról, hogy a pénz átvételét igazoló aláírás nem az enyém, és kérem, hogy az utalványon szereplő összeget kiutalni szíveskedjenek részemre. Kérdezem, nem lehetne itt most rögtön azonnal helyben hirtelen? Sajnos azonban a halkszavú, szerény, udvarias, Klubrádiót halgató úrnak ehhez nem volt jogköre. De mondom nem lehetne valahogyan mégis, hogy ne kellejn újra eljönnöm, mert munkaidőben nem leszek otthon, ha esetleg a kézbesítő van oly becsületes, hogy át akarná adni a pénzem? Sajnos, csak a postavezetőnek állna jogában ezt elintézni, aki már nincs itt – hangzott a továbbra is végtelenül udvarias és halkszavú válasz, és elnézést kért tőlem a Klubrádiót hallgató úr a harminc évvel ezelőtti berendezésű szobában.

6 hozzászólás ehhez: „Generali Biztosító, Magyar Posta, Klubrádió

  1. Ez szó szerint fizikai fájdalommaj járt. Számomra olyan egyértelműek a dolgok, hogy nem kívánok hozzá szólni. Az hogy Bolgár György és jeles csapata még mindig befolyással bír, nem az ő szégyenük. A miénk.
    UI: Tegnap a pécsi rendezvényen megfogtuk egymás kezét, imádkoztunk, énekeltünk és FEJET HAJTOTTUNK a pesti rendőrök előtt. Én megkérdeztem a szervezőt, hogy ne segítsünk mingyán be a rendőrbácsiknak népet verni, mert már biztosan fáradtak szegények…. Erre kikiáltottak provokátornak. Klassz este volt…….

  2. Ma este 21. 30-kor a HírTV-n!

    Gyurcsányt szénné égette a CNN riportere

    A hírtTV ma este leadta a CNN Gyurcsány Ferencel készített interjúját. Nic Robertson, az amerikai hírcsatorna sztárriportere számos alkalommal megkérdezte a miniszterelnököt, hogy miért hazudott a választóknak. Gyurcsány láthatóan pocsékul érezte magát, hiszen nincs hozzászokva ahhoz, hogy nem valamelyik médialakája készít vele interjút.

    Nic Robertson:
    Ön azt mondta, hogy a hazugságok már 10 éve, vagy még régebb óta tartanak. De ön beismerte, hogy másfél évig hazudott az embereknek. Miért hazudott másfél évig? Miért nem hagyta már korábban abba? Miért nem mondott már korábban igazat?

    Gyurcsány Ferenc:
    Ebben a mondatban, amit idézett, arra utaltam, hogy nem voltam elég bátor, hogy megváltoztassam ezt a vonalat. Másfél évvel ezelőtt kezdtem hivatalomat, ezért használom ezt a kifejezést. Fél évvel később, 2005 elején a Magyar Parlamenthez szóltam, és azt mondtam, hogy tudják, amit teszünk, nem helyes. Nem vagyunk elég bátrak, hogy megmondjuk az igazat. És ezt nem értette meg senki. És félreértették a társaim, a párttársaim, és ellenzékem is.
    Világos volt, hogy nem elég pusztán erről a jelenségről elméletileg beszélni, hanem végre kell hajtanunk néhány radikális változtatást. De akkor nem voltam olyan helyzetben, hogy meglegyen a lehetőségem arra, hogy megkezdjem ezeket a mélyreható reformokat. Csak néhány kis lépést tettem előre.

    Nic Robertson:
    De a valóság az, hogy hazudott, mert azt akarta, hogy újraválasszák. Állandósították a hazugságokat, mert különben pártját nem választják meg újra.

    Gyurcsány Ferenc:
    Csak . Ha csak, néhány költségvetési kiigazítást hajtunk végre, akkor azt gondoltam, és most is ezt gondolom, hogy ez nem megfelelő program, mert ennek strukturális reformokkal kell társulnia. És egy évvel a következő választások előtt nem éppen jó idő strukturális reformokra.

    Nic Robertson:
    Az igazmondásra?

    Gyurcsány Ferenc:
    Igen Az igazság, hogy reformokra van szükségünk, nem tudunk többet befektetni a szociális ügyekre. Ez az, amivel kampányoltam. Akkor nem ígértem új szociális programot az embereknek. Ez volt a fő különbség az utóbbi egy év magyar politikájában. Befektetésről, Magyarország megújításáról beszéltem, valamint strukturális reformokról, és arról, hogy a magyar korszak másik része folytatta a régimódi politikát, ez igazi kérdést volt.

    Nic Robertson:
    Abban az időben a költségvetési hiány magas volt. Az ellenzék azt mondja, hogy a költségvetési hiány magas, ne hallgassanak a miniszterelnökre. Ön azt mondta, hogy ez rossz, ez nevetséges.

    Gyurcsány Ferenc:
    Igen.

    Nic Robertson:
    Ez arcátlan hazugság volt az embereknek. Vagy nem volt elég bátor, ahhoz, hogy ne hazudjon?

    Gyurcsány Ferenc:
    Mindent megtettünk, amit tudtunk azért, hogy költségvetés megfeleljen a deficit-kritériumoknak. Amikor túlmentünk ezen a hiányon, tavaly, nyilvánosan beszéltünk erről. Nem titkoltuk el az előző év végén. Ez év elején, mindig azt ismételtem, hogy ha látok okot a beavatkozásra, akkor megteszem. Az igaz, hogy az év első hónapjai után, egyre világosabbá vált, hogy az eredeti cél nem tartható.

    Nic Robertson:
    Akkor, abban a másfél évben, amikor hazudott az embereknek, mi játszódott le a fejében? Mit érzett, amikor az ország népe előtt állt, és nem az igazat mondja nekik, amikor az lenne a kötelessége, hogy vezesse őket, mire gondolt, mi játszódott le Önben. Mit érzett?

    Gyurcsány Ferenc:
    Felelősséggel éreztem, hogy új időszakot kell kezdenünk. Mert nem számokról és adatokról beszélek, hanem egy olyan hozzáállásról, hogy engedjük meg az embereknek, hogy azt higgyék: mi, a kormány gazdaggá tehetjük őket, és vagyont adhatunk nekik ajándékba. Megpróbáltuk elkerülni azt, hogy szembesüljenek azzal a kötelezettséggel, hogy ők maguk felelősek magukért. Ezek azok a hazugságok, amelyről beszélek. Nem konkrét számokról és adatokról.

    Nic Robertson:
    De megszegte az alapvető elvet, ami a politikusok kötelessége, hogy őszinték legyenek. Ezt megszegte. Most hogyan várja el tőlük, hogy elfogadják, amit mondott? – Igen, folytassa miniszterelnök Úr!

    Gyurcsány Ferenc:
    Nem, nem. Ez sokkal bonyolultabb. Ez sokkal bonyolultabb.

    Nic Robertson:
    Elfogadható, hogy hazudjon?

    Gyurcsány Ferenc:
    Ez sokkal bonyolultabb.

    Nic Robertson:
    Elfogadható, hogy hazudjon?

    Gyurcsány Ferenc:
    Ha ön . Ha Ha feleségével vagy barátaival beszél, és megpróbálja érvelni, rávenni őket, hogy változtassák meg az ön életét, és egy nagyon drámai monológot mond nekik, hogy, kérem értsetek meg, változtatásra van szükségünk. Ebben a monológban leegyszerűsíti a tényeket, használja a nagyon erős hangsúlyokat. Ez egy személyes meggyőzés a privát változtatások érdekében. Amit, amit Ahogy érti, rábeszéltük az embereket, ezt nem az igazi igazság. Most amikor hazugságról beszélünk, az azt jelenti, hogy nem voltunk elég bátrak az országot szembesíteni a reformok szükségességével, ez nem adatok és számok eltitkolásáról szól.

    Nic Robertson:
    Miért lenne Ön az az ember, akinek folytatnia kellene mindezt, most hogy beismerte, hogy ehhez nem volt elég ereje, hazudott? Ami csak azért derült ki, mert valaki nyilvánosságra hozta ezt a hangfelvételt? Nem azért, mert Ön akarta, hogy nyilvánosság kerüljön. Hatalmas válságban van.

    Gyurcsány Ferenc:
    Nem, úgy látom, hogy nagyon sok ember a személyes életében keresi a legjobb időpontot, mikor változzon.

    Nic Robertson:
    Ez az Ön választása. Most pedig Önt kényszerítik erre.

    Gyurcsány Ferenc:
    Nem. Én voltam az egyetlen, aki arról beszélt, hogy a változtatások elkerülhetetlenek. És azt hiszem, amit tettünk, ez volt az egyetlen lehetőség, hogy elkezdjük ezeket a reformokat, amelyeket elkezdtünk néhány hónappal ezelőtt.

    Nic Robertson:
    Ön kényszerült ebbe a helyzetbe, mert közzé tették ezt a felvételt. Senki nem tudta volna meg, hogy hazudott, ha nem került volna elő a felvétel. Tovább hazudott volna, mert nem elég erős a nagy változtatásokhoz, nagy reformokhoz, amiket meg most végre akar hajtani.

    Gyurcsány Ferenc:
    Nem. Közvetlenül a legutóbbi választások után, erős kényszer, feszültség nélkül kezdtük el ezeket a reformokat az egészségügyben, az állami adminisztráció területén. Nagyon nehéz programot kezdtünk a költségvetés kiigazítására. Magyarországon mi hisszük egyedül, hogy ez az egyetlen lehetséges út. Ellenfeleink, akik ellenzik ezt a programot, most azt a politikát folytatják, amely véget ért, ami ezt eredményezte, azt a helyzetet, hogy szükségünk van a reformokra.

    Nic Robertson:
    Miért kellene most bárkinek is hinnie Önnek?

    Gyurcsány Ferenc:
    Mert sokan hiszi, hogy én vagyok az egyetlen, aki végig tudja vinni ezt a programot, aki meg tudja valósítani ezeket a változtatásokat.

    Nic Robertson:
    De nagyobb tömegek vannak az utcán ma este. És úgy tűnik, készen állnak a folytatásra.

    Gyurcsány Ferenc:
    Ezért kell az utcán lévőket meghallgatnunk.

    Nic Robertson:
    De ők azt mondják, távozzon, mondjon le hivataláról. Valaki mást akarnak. Hazudott nekik.

    Gyurcsány Ferenc:
    Igen, és sokan azt mondják nem Feri, te vagy az egyetlen, maradj!

    Nic Robertson:
    Hol vannak? Hol vannak, akikről beszél, otthon? Az utcán lévő emberek azt mondják, távozzon.

    Gyurcsány Ferenc:
    Ez néha a nemzet szokásának kérdése.

    Nic Robertson:
    És a vezetők szokása, hogy hazudjanak?

    Gyurcsány Ferenc:
    Nem.

    Nic Robertson:
    Ön azt mondta, igen.

    Gyurcsány Ferenc:
    Nem. A személyes megjegyzés egy drámai monológban az nem ugyanaz, mintha azt hiszi, hogy ez a kifejezés arra vonatkozik, hogy tudatos szándék lenne rászedni az embereket. Nem, ez a szöveg félreértése. Talán nagyon fontos lenne megnézni az egész szöveget ahhoz, hogy megértsük az összefüggését, mert a szöveg sok részéből világossá válik, hogy ez egy szélesebb összefüggésről szól, nem arra, amire Ön hivatkozik.

    Nic Robertson:
    Visszatérek az álláspontomhoz, Ön pedig az Önéhez, vissza ahhoz, hogy másfél évig ezelőtt nem volt elég erős, hogy hazudott az embereknek.

    Gyurcsány Ferenc:
    Ismételjük magunkat.

    Nic Robertson:
    Úgy van.

    Gyurcsány Ferenc:
    Szerintem az, amit Ön megértett ebből, az nem helyes. Értem, amit kérdez … De ez nem jelenti azt, az egész szöveg egészében nem azt jelenti, amit megértett.

    Nic Robertson:
    Erősebbé teszi ez most Önt? Képes lesz elfogadtatni a parlamentben keményebb reformokat, amelyeket a kritikusok szerint is meg kell tennie a hiány csökkentéséhez?

    Gyurcsány Ferenc:
    Elég erős vagyok, hogy megtegyem.

    Nic Robertson:
    Máris?

    Gyurcsány Ferenc:
    Igen.

    Nic Robertson:
    Erőssebbé teszi?

    Gyurcsány Ferenc:
    Erősebbé tesz. Elég támogatást kapok, és nagyon elkötelezett vagyok annak érdekében, hogy megtegyem. Ezt a ciklust ezzel a politikával kezdtük, és folytatni fogom.

    Nic Robertson:
    Némelyek igazi politikai túlélőként jellemeznék Önt, és hogy az esemény folytatása csak fejleszti az ön képességét a túlélésre, és a reformok végrehajtására. Mit gondol mikor fog a hiány olyan szintre csökkenni, hogy csatlakozhassanak az európai valutához?

    Gyurcsány Ferenc:
    Ez az ún. maastrichti kritérium, amely szerint a költségvetési hiánynak a GDP 3 %-a alatt, vagy körülbelül azon a szinten kell lennie. Programunk, amelyet elküldtünk Brüsszelbe az Európai Uniónak, tartalmazza azt a célt, hogy 2009-ben elérjük ezt a célt.

    Nic Robertson:
    Úgy gondolja, hogy ez 2009-re megtörténik?

    Gyurcsány Ferenc:
    Nem megtörténik, ez nem megtörténik, hanem megcsináljuk.

    Nic Robertson:
    Hogyan fogják ezt megtenni? Mik azok a reformok, amiket meg fog tenni? Mert jelenleg nem azon az úton jár.

    Gyurcsány Ferenc:
    De igen, 2 átfogó reformot kezdtük végrehajtani, az államigazgatás és az egészségügyi rendszer terén. De ezek a reformok önmagukban nem elégségesek. Kemény költségvetési kiigazítási programot kezdtünk, a Magyar Parlament elfogadta.

    Nic Robertson:
    Mit gondol, ez a bizonytalan helyzet fokozódni fog? A tiltakozás növekedni fog?

    Gyurcsány Ferenc:
    Nagyon óvatosan kell kezelnünk ezt a helyzetet. Megbízható módon kell válaszolnunk erre a helyzetre. Beszélni, meghallgatni, mit mondanak az emberek, és válaszolnunk kell, nyitottnak kell lennünk. De azt hiszem, hogy az emberek többsége támogat bennünket.

    Nic Robertson:
    Tehát, nem mond le?

    Gyurcsány Ferenc:
    Tessék?

    Nic Robertson:
    Tehát, nem mond le?

    Gyurcsány Ferenc:
    Nem fogok.

    Nic Robertson:
    Nagyon köszönöm. Nagyra értékelem. Talán lassan tanulok.

    Gyurcsány Ferenc:
    Igen lassan.

    Nic Robertson:
    Nagyra értékelem.

  3. Az a baj Gábor, hogy (velem együtt) nem érted meg az „igazi igazságot”. Tegnap is kint voltunk a Kossuth téren, beszélgettünk barátokkal, egyikük mesélte, hogy valamelyik külföldi újság a következő találó címmmel foglalta össze tömören a lényeget: „Hazudtam, tehát higgyetek nekem!” Tragikomikus.

  4. Tegnap este egy igen tartalmas nap után elbobiskoltam a televízió előtt. És ismét eszembe jutott ABSZURD mivoltunk. Már félálomba révedtem és csak a hangokat hallottam.. Néha kinyitottam a szemeimet és elmosódott képkockákat láttam, de közben jól eső ERNYEDTSÉG vett erőt rajtam. Elnevettem magam. Istenem, hogy mi milyen ABSZURDAK vagyunk a nap, az éjszak, a születés és a vég(kezdet?) pillanatában is. Pukkanások, füst, ordítozás, sikoly, nyerítés, üvegcsörömpölés és a tudósító ijedt hangja. Jöttek a pacik…. A hangok…. Csattogtak a patácskák és elképzeltem, hogy a lovak tulajdonéppen megpatkolt óriásbolhák, amik nyergében rendőrbácsik döcögnek idétlenűl. Persze minden egyes bácsi hatalmas kötőtűvel volt a felbőszült gigaparipákra feltűzve. Hogy le ne essenek. Valakik futottak előttük és már csak egy fúzionált, egybeolvadt, elmosódott képet láttam, ahol karocskák, lábacskák vonaglottak összevissza. Aztán repültek a vulkanikus eredetű kőzetek, amikről elmondta egy végtelenül korrekt hang, hogy emberi élet kioltására is alkalmas. It can kill. It can cause death. Csak mosolyogtam, régen szórakoztam már ilyen jót. Már azzal sem voltam tisztában, hogy tulajdonképpen ki dobál kit.
    Talán az óriásbolhák a provokátorok? De hát akkor miért éppen a provokátoron ülnek a rendfenntartó bácsik? Aztán a fogyatékos értelmiségi tudósító bácsitól elvettéka szót és visszakapcsoltak egy stúdióba, ahol két elmenyomorodott sugólotilop bácsi megpróbált valamit feltenni a semmi tetejére. Valaki a háttérből megjegyezte, hogy praktikus döntés volt a megpatkolt óriásbolhák bevetése, de egyben ez veszélyes is lehet. Az nem derült ki, hogy miért, mert mély álomba zuhantam. Magukra hagytam őket. A cinkos bolhákat, a bácsikat kötőtűvel, a vonagló marcona árnyalakokat és a gránitköveket, melyek nem is oly nagyon régen még folyékonyak voltak. Az emberiség az egész Villágegyetem legszánalmasabb, legnevetségesebb, legmihasznább élőlénye. Mi vagyunk az Univerzum komikusai. Halálos humoristák, akik még a legnagyobb komolyságukban is KESEGÉSTEVEN.
    UI: És akkor még nem is beszéltem a sötétszürke elefántról, aki képes volt egyszerre két irányba vizet köpni az ormányán keresztül. Álítólag szegénynek leégett a kuplungja. Kuplungos elefánt. Ezt a vadászok rögtön kihasználták, letörték az ormányát, kiszúrták a lábát és felgyújtották. És ez még mind semmi. Állítólag valaki ült az afrikai nagyvad belsejében. Apám, hogy mik vannak!!

  5. Éppen tegnap magyaráztam kolleginámnak, hogy ami emberhez köthető, az minden abszurd. Kivétel nélkül. Példának a falon lévő villanykapcsolót hoztam föl. Ezt most lehet, hogy csak Te érted, de mindegy, úgyis csak mi levelezgetünk itt :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.