Néhány perce beszélgettem egy jóbarátommal, és megdöbbenve hallgattam, hogy ő leginkább az index.hu-ról informálódik. A tévén keresztül meg ugye nem sokmindenről szerez tudomást (vagy sok mindenről nem szerez tudomást), mert a tévé ezesetben a királyit jelenti – a Hír TV adása nem fogható náluk. Mikor megdöbbenésemnek hangot adtam, megkérdezte, hogy miért, honnan kellene informálódnia? Azt is tőlem tudta meg, hogy a Hír TV-nek van honlapja. Barátom egyébként egy gondolkodó, műszaki diplomával rendelkező, az internetet napi szinten használó ember.
Beszélgetésünk után (mely egyébként pozitívan végződött, barátom megigérte, hogy ezután megpróbál informálódni) kirajzolódott előttem egy elkeserítő kép – melynek megfestésében a média nagy szerepet vállal: az emberek nagy része (mint a fenti példa mutatja, még olyan is, akiről nem is gondoltam volna) passzívan szemléli (vagy rosszabb esetben nem is szemléli) az eseményeket, mert ez a Kossuth téri „dolog” számukra egy megérinthetetlen burokban van, tőlük elzárva, ismeretlen, lehetetlen, zavaros, és nem is igazán kívánatos célokkal*.
Ha ez az egész téged nem érdekel, mert elhiszed, hogy elkerülhetetlenül sodródott ebbe a helyzetbe Magyarország, és nincs más kiút, csak a Gyurcsány-csomag, akkor tétlenségeddel politizálsz. Ugyanis ez az az ország, amelyben élsz. Mindenképpen politizálsz – ha még csak informálódni és elgondolkodni sem próbálsz, akkor a lehető legrosszabb módon!
Ki az igazán vétkes? Az aki egy autót gyújt fel, vagy az aki egy egész országot és nemzetet tesz tönkre?
(Tőkés László – Kossuth tér, 2006. 09. 23.)
* Kossuth téri petíció (sajnos jónéhány elírással)
Hozzászólás a(z) hal bejegyzéshez Kilépés a válaszból