Boldog karácsonyt!

Eredetileg csak a fenti képet szerettem volna ide biggyeszteni, de tegnap elolvastam Dinnye írását a mai magyarországról, aztán éjszaka mámoros fejjel hazafelé gyalogolva a jól sikerült céges vacsoráról, az Andrássy út fényeiben gyönyörködve újra eszembe jutott, amit délután olvastam, és arra gondoltam, végülis ez is ide tartozik, mert a karácsony közeledtével sem maradhat ki, hogy szembenézzünk a valósággal.

‘Szólj anyádnak, hozzon pénzt!’

Az lenne most a legkevésbé fontos dolgom, hogy blogoljak, de úgy érzem muszáj ezt kiírnom magamból, különben szétvet az ideg. Mindenekelőtt megtekintésre ajánlom ezt a cikket, hogy értsétek miről is hadoválok itt.

Naszóval. Brávó, gratulálok. Komolyan. Hajrá! Dübörögjünk együtt a gyurcsányi úton! Csak így tovább! B*sszuk szét az országot, a vidéket, közben röhögcsélve értetlenkedjünk a belvárosi kávéházakban és romkocsmákban a falusi bunkókon, hogy mennyire maradiak, meg traktorral járnak budira, és hogy mi mennyire felvilágosultak és haladó szellemiségűek vagyunk. Aztán zárjuk be az iskoláikat, számoljuk fel a vonatot, a buszt, tegyük tönkre a kisboltokat, vegyük el az értelmes szórakozási lehetőségüket. A termőföldet adjuk el a dánoknak és hollandoknak, mert ugye a magyar paraszt az nem ért a földműveléshez, mert nem elég tanult. Ezután etessük meg az import hulladékokkal, tömjük be a száját holmi segéllyel, butítsuk el teljesen mindenféle agyromboló tévéműsorokkal. Mindezt persze úgy, hogy közben azért busás haszon üsse a markunkat. Ha valaki pedig nem hajlandó ebbe beletörődni, azt bélyegezzük meg, nyilvánítsuk hőbörgőnek, magyarkodónak, idegengyűlölőnek, és mindezzel harsogjuk tele a baráti médiát. Amelyik nem baráti, azt lehetetlenítsük el, rekesszük ki, elvégre a demokrácia letéteményesei csücsülnek a hatalomban. Így kell ezt csinálni…

Ha mindezzel végeztünk, fogjuk a szipiszupi kameránkat, üljünk be egy femilifrosztos kocsiba, és csináljunk nagy fotóművészetet a parasztokról, hogyan töltik mindennapjaikat a kis magyar valóságsóban. Ami viszont a legszomorúbb az egészben, hogy tényleg itt tartunk. Eseményszámba megy, ha a nínóautó a faluba ér, mert ugye a bolt megszűnt, a következő meg messze van, mit tehet szerencsétlen, azt veszi ami házhoz jön. A kisgyerek boldog ha fagyit kap, a néne ha vehet mirelit cukorborsót, mert magának már nem képes megtermelni, lehajolni se tudna, a fiatal meg rég valami csepeli lakótelepen örül, hogy igazi pesti lett belőle. Zokogni tudnék…

Jelentem, ez a kegyetlen valóság.
A globalisták már a spájzban vannak!!!

Mindehhez hozzátartozik, hogy megrögzött városi ember vagyok. Nem tudnék falun élni, de nem azért mert nem szeretnék, hanem mert sajnos nem hiszem hogy alkalmas lennék rá. (Tehenet azért már láttam közelről, és istállót is ganéztam.) Éppen ezért mindennél jobban becsülöm azokat az embereket, akik ebben a világban képesek vidéken megmaradni, vagy éppenhogy odaköltözni, ott tervezni a családjukat, a jövőjüket. Szívből kívánom nekik, hogy maradjanak meg olyannak, amilyenek, ne üljenek fel állandóan mindenféle agyrém pesti divatnak, és ne akarjanak a sok hülye által elferdített világképekhez igazodni. Az a végüket jelentené. Mindannyiunkét.

u.i.: Nem egy neves építésztől hallottam már, hogy ha valaki meg akarja ismerni a vidék igazi arcát, akkor vonatra üljön, és ne kocsiba. Ennek az az oka, hogy a falvak jellegéből és szerkezetéből adódóan a házak az utca felé mutatják szebbik felüket, a kendőzetlen valóságot pedig a hátsó telkeken lehet látni, ami viszont a vasút felől tárul elénk.

(forrás: dinnye.blogspot.com)

Boldog és szép karácsonyt mindenkinek!

folytatás »

15 hozzászólás ehhez: „Ami nem maradhat ki

  1. Megtisztelsz. Komolyan. Örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, habár hirtelen felindulásból született.

  2. Ennek én is örülök. Mikor olvastam, azt éreztem, hogy akár én is írhattam volna, ha képes lennék összeszedetten és választékosan megfogalmazni az érzéseimet. Köszönöm, hogy megtetted helyettem (is).

  3. Mákszimum egyetértésem. Szabó Dezső így ír erről: “Minden idők legnagyobb magyarja a PARASZT” Ezt persze nem érti az átlag városi tapló, de hogy is érthetné, mikor neki már a nyála is csengőhangra csorog. Gyűlölöm a parasztozást is. Te hülye paraszt, mondja szintén a tudatlan városi tucatgeci. Sajnálom. Nem ismer bötűt, történelmet, múltat, jelent, jövőt. Percemberke, aki amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan tova is tűnik. Csak az a baj, hogy rövidke, stresszel és depresszióval teli élete folyamán összenyálkáz másokat is. Persze ez nem az ő bűne. Kitenyésztették és a szolgalelkű média által uralkodnak rajta. Tulajdonképpen akkumulátornak használják…
    A paraszt szívott mindig. A nemesek kihasználták, nyomorgott, aztán mindezekért cserébe még a frontra is elhurcibálták. Manapság már nem illik Dózsa Györgyöt szóba hozni. És a magyar értelmiségi réteg, hogy asszisztál a mindenkori hatalomnak.. Undorító. Persze most sírnak az értelmiségiek… De miért??? Na nem ám a magyarság megmaradásáért, a faluért, az emberekért, családokért… Áááá nem, ők ismét a fostos béremelésükért nyivékolnak miközben szaros a szájuk…
    Mindenki azt kapja, amit megérdemel. Zsolti légy szíves rakd fel mégegyszer Szabó Dezső írását a tisztviselőkérdésről. Most megint időszerű. Pedig majdnem 100 éve született az az írás. Legalább ez a Dinnye gyerek olvassa el!!!
    Igen, enyészik a vidék, sok gyermek még ma is petróleum lámpa mellett írja a leckéjét, de a fővárosba pumpálnak minden pénzt. Úgy köll neked vazze, mér nem jössz Pestre!!?? Itt hepi mindenki!!
    Hogy mi szól a vidék mellett??? Csak ennyi: Jó levegő, csönd, természetes környezet, egészséges élettér(tessék elhatárolódni), jobb emberi kapcsolatok,
    lassabb élettempó, emberibb környezet. Biztos vagyok benne, hogy a városi életnek is megvannak az előnyei. AZONBAN NINCS OLYAN ÉRV, AMELY A FENT NEVEZETT BÁRMELYIK ÁLLÍTÁSON TÚLTENNE. Azok alapok…..
    Egyébként Dinnye megnyugtatására mondom, hogy nem kötelező a falusi ganyézás… :-) Sőt biztos vagyok benne, hogy az ilyen gondolkodású emberek előbb-utóbb a vidéken fogják találni magukat egy csendes kis kulipintyóban.
    Én most pont ezen az útón vagyok. Nincs az a pénz, ami ebben megállítana. Köszönöm a Jó Istennek, hogy jövőre már én is PARASZT leszek. Viszlát Pécs, szevassssz VIDÉK!!!!!

  4. Ööö, azt nem úgy értettem, hogy a ganézás miatt nem tudnék falun élni. Azt csak mellékesen megjegyeztem, amúgy az zavarna a legkevésbé. Ami miatt alkalmatlan lennék (legalábbis jelenleg úgy érzem, oszt persze idővel lehet hogy megjön az eszem:) az az, hogy sajna túlságosan elkorcsosult városi gyerök vagyok, és túlságosan függővé váltam az itteni viszonyokhoz. Persze sokszor pont azt utálom, amit szeretek itt… fura egy helyzet, tiszta skizofrénia :) Na meg azért az is hozzátartozik, hogy noha butapesten (máshogy is szoktam hívni, de azt nem merem ideírni, a végén még megtalál Smith ügynök;)) élek, de nem pesti vagyok. Sokszor ha megkérdik tőlem, hogy pesti vagyok-e, azt szoktam felelni, hogy nem, budai. És azért nem tagadom, ez egy egészen más életkörülmény – még ha nem is valami előkelő zöldövezetben élek – mint mondjuk Káposztásmegyeren, Csepelen, vagy az aszfaltdzsungel és száradt kutyaszar hazájában, a 6-7-8.ker-ben lakni. Akkor lehet hogy már én is besokalltam volna.

    Viszont vannak falusi rokonaim, és van némi rálátásom a helyzetükre, meg hogy mit gürcölnek a fennmaradásért.

    A szívem mélyén pedig teljesen együttérzek a vidékkel, és nagyra tartom a nem nagyvárosban élő (értsd község, falu, kisváros, stb…) embereket, és úgy érzem nagy szükség van rájuk. De azt is látom, hogy ezek az emberek sem azok már, akik 50 évvel ezelőtt voltak. A szívem szakad meg, amikor azt látom, akár határon túli fiatalokon is, hogy az ultragagyi szarokért vannak oda, ami a tévéből és rádióból ömlik rájuk, csak mert butapesti, vagy anyaországbeli.
    MEGASZTÁR MUST DIE!!!

    A parasztozástól meg nekem is futkosni szokott a hátamon a hideg. Ha cigányozni, zsidózni, meg buzizni nem szabad, akkor parasztozni miért? Az én szememben egy paraszt sokkal értékesebb tagja a társadalomnak, mint pl. egy bróker, vagy használtautó kereskedő.

    Húú, annyi mindent akarnék még írni, hogy képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat. Majd egyszer talán még kifakadok.

    A Szabó Dezső írásnak meg utánanézek.

  5. Dinnyének: A “legalább ez a Dinnye gyerek olvassa el” kifejezésem pejoratív volt és cseppet sem gúnyos, főleg nem lekicsinylő. Lehet, hogy egyesek(köcsög Halasi) félreértették, ezért én nem kérek elnézést. :-D

    UI: Szabó Dezső levele a tisztviselőkérdésről megtalálható valamelyik régebbi oldalon. Nézz utána!!

  6. Szabó Dezső: A magyar paraszt

    Ma a háború alatt Ungváron Galícia egyik bozontos, félvad gyermeke előtt vagy Budapesten a lipótvárosi szalonok egyik kultúrsimája előtt panaszoltál az élelmiszerek drágaságáról, a vicinális törzsember s a fővárosi intellektuel csodálatos egyöntetűséggel kezdte szidni a magyar parasztot, hogy ő az oka mindennek, hogy páratlan kapzsisággal veri fel az árakat, hogy asztagokba gyűjti a kék bankót stb., stb.

    Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy itt a faj két távol álló fia közt nem előre megbeszélt védelemről van szó. A figyelemelterelés, a közfelháborodás átutalványozásának azzal a példájával állunk szemben, melyet e bámulatos faj olyan ügyesen ismételt meg az összeomlás napjaiban és ismétel meg most is. Elég utalnom arra az általános szörnyülködésre, mellyel a pesti nemzetiségi sajtó szétsápítozta a debreceni esetet. Egyszerre szörnyen kálvinista szíve lett az egész Dob utcának, az egész Lipótvárosnak és Szamuelli rokonai úgy belenőttek a Balthazár sajgó kálvinizmusába, mint Barbarossa szakálla az asztalba.

    És csodálatos, ha beszélsz a magyar középosztály, szegény mártír középosztály egy tagjával a magyar parasztról, ugyanazokat a válaszokat hallod tőle. Hogy a magyar paraszt kapzsi, rideg, szívtelen, túltesz a zsidón, és hogy nincs semmi faji érzés benne. És hogy gyűlöli, ellenségének tartja a magyar középosztály tagjait.

    A vád igaz. Kétségtelen, hogy egy ősösztönű, ezerravaszságú és ezerkezű nyereségvágy sarkallja a magyar parasztot a szerzésre. Kétségtelen, hogy a garast semmilyen nemes célra nem lehet kicsalni összeszorított markából. Egyszóval: “nem idealista”. És kétségtelen, hogy nincs faji öntudat benne.

    Első bűnére ezt mondom: hála Istennek, hogy megvan ez a bűne! A másodiknál ezt kérdem: ki a hibás?

    Amíg jobbágy volt a magyar paraszt, ő volt az a háziállat, mely a legtöbb hasznot adott, s amely iránt a legkevesebb kímélet kellett. A magyar úr kizsákmányolta, a török hódító kizsákmányolta, a német zsoldos kizsákmányolta. Ráfizetett arra, hogy katolikus volt, súlyos áldozatába került az, hogy protestáns volt. Remegnie kellett az előtt, aki idegenül beszélt vele, és megreszkettette az, aki magyarul szólt hozzá. Az egész világot ellenséges erők rendszerének látta, melyek őt kihasználták, megcsalták, mártírizálták, és mert a különböző színű, hitű és pártú magyar úr éppen olyan égedelem volt neki, mint a török vagy a német, faji öntudat nem fejlődhetett ki benne, nem a magyar fogalomban érezte egynek magát a hasonlóival. Ր a népnemzet volt, az ekefogók fajtája, a közösen kizsákmányoltak, közösen megkorbácsoltak nációja. és mert mindenki ellensége volt, valami ősállati gyanakvás fejlődött ki benne mindenkivel szemben. Ránevelődött az örökös rettegésben, hogy gondolatait, célját, akaratát, nézetét még akkor is eldugja, mikor azok kinyilvánításából igazán semmi baja sem lehetne.

    A makacs, állandó lelki elbújásnak ezt a példáját durva szülők állandóan kínzott gyermekénél lehet látni. A mindenfelőli veszedelemmel és mindenféle ellenséggel szemben az ősállati ravaszság az életvédelem nagyszerű rendszerévé fejlődött ki benne, hogy tudjon tűrni mukkanás nélkül, hogy céljait csavaros utakon makacs kitartással űzze, hogy indulatait el tudja tenni jobb időkre, hogy a szép szónoklatokat, a lelki gargalizálásokat úgy tudja megtapsolni, hogy azért a zsebéből semmi ki ne rázkódjék. A folytonos kizsákmányolásban minden falatot, minden krajcárt, minden rögöt, melyet munkájából magáénak tudott menteni, valami vérből jövő ősszerelemmel érzett sajátjának. A szerzésnek, az élethódításnak makacs, győzhetetlen akarata fejlődött ki benne, s szerzése eredményeit még akkor is szereti eltitkolni, ha semmi veszély nem fenyegeti. Mert az úr bármiféle legyen is, idegen faj előtte, akitől félti a sajátját, akár korbáccsal jön, akár zászlóval, akár törvénnyel, akár szép szóval.

    A nyakunkba szakadt cintányéros demokrácia csak megerősítette ezt a lelkialkatot a parasztban. Adminisztráció, képviselő-választás: az új államélet minden megnyilvánulása arra tanította, hogy most még több aggódással legyen óvatos, s még ösztönösebb rettegéssel szorítsa bugyellárisát. Sőt az új állapotok, melyek megengedték, hogy képviselő-választás és egyéb címen magyart magyar ellen a legvadabb hajszában uszítsanak, még alkalmatlanabbak voltak, hogy faji öntudat izmosodjék a parasztba, s hogy hittel tudja fogadni a feléje áramló úri frázisokat.

    Bár a faji öntudat hiánya igen szomorú dolog, s ha nem segítünk rajta, tragikus jelentősége lehet a jövőben: egyebekben ez a lelkialkat a lehető legszerencsésebb, s a magyarság egyetlen nagyszerű védelmét jelenti. Ez a gyanakvó és ravaszul elrejtőző, ez a makacsul szerző s még nehezen sem adó lélek mentette át a magyarságot a változások viharain, ez győzte le a múlt véres zivatarait, a modern politika veszélyeit, a megemésztő zsidót, a háborút, a kommünt. Pirospozsgásan, húsételtől erősen, kék bankóval tömött bugyellárissal diadalmasan áll a magyar paraszt a magyar rögök felett, s egy erős, győzedelmes jövőrengeteg ereje áradt belőle. Mi lett volna a magyarsággal, ha a falu népét is a szerencsétlen középosztály rühes, öngyilkos idealizmusa marná a halál felé? Nem a falu népébe kell átvinni a haldoklásában tetszelgő középosztály pszichéjét, hanem a magyar középosztályt kell átitatni a magyar paraszt legyőzhetetlen lelkével. Földet, házat, jószágot, pénzt szerezni: ez a magyar evangélium első parancsa. Ha ez megvan, akkor aztán duzzadhat a lelkünk, mint hízott libában a máj, és jöhetnek a szép mondatok.

    Nagy történelmi eredményeket ez a tenger erő azonban természetesen csak akkor fog felmutatni, ha ösztönös, vérébe ágyazott faji öntudat fejlődik ki benne. Ez addig nem történhetik meg, míg a falu népét egy faji szempontokból irányított gazdasági, kulturális és társadalmi organizációba be nem szervezzük. A politikai szervezkedés csak immoralitást, alkoholt s igen megokolt bizalmatlanságot eredményezett a faluban. Az egyházi szervezés nagy morális erő, de a legfőbb egység, a faji öntudat felépítésére nem elégséges. Meg kell találni a szervezésnek ezt a formáját, mert ez a magyar jövő egyik legfontosabb, talán legsürgősebb követelménye. Ha becsületes építőmunkával megyünk a faluhoz, s a paraszt kézzelfoghatóan látja, hogy haszna van a szervezésből, lassan, türelemmel dolgozva az eredmény el nem maradhat.

    A középosztály szociális elhelyezkedésének meg kell változnia. Eddig a vezető osztályok, a nagytőke, s hivatalos hatalmak kizsákmányolt buzgó famulusa volt. A magyar jövőt három tényező fogja felépíteni: a magyar paraszt, a magyar munkás, a magyar középosztály. A középosztálynak tehát természetes munkatársaival kell keresnie az együttműködést, a megértést. Nincs végzetesebb tévedés, mintha a magyar élet minden problémáját beleegyszerűsítjük a zsidókérdésbe. Igen, a zsidókérdés mindennel végzetesen kapcsolatban van, de éppen ezért értéktelen egy minden vonatkozás nélküli, mintegy l’art pour l’art-os antiszemitizmus. A zsidókérdés mindenekelőtt gazdasági, kulturális és szociális kérdés. És itt szeretném minden jóhiszemű ember lelkiismeretébe kiáltani: egy teljes, új, világfelfogásban is újjászületett, modern és igazán emberi szociális politika nélkül minden antiszemitizmus, kereszténykedés és magyarkodás csak üres szószátyárság.

    Virradat, 1921. II. 2.
    (Újraközölve: Havi Magyar Fórum, 1999/2. sz.)

  7. Egy kis segítség… A csilaggal megjelölt műveket olvastam és bátran ajánlom lelki melegedésre. A különböző újságokban publikált írásaira rá lehet keresni, de inkább bemásolok egy jó kis címet, ott asszem meg van szinte az összes irománya.
    Kezdésnek a Segítséget(3 kötet) ajánlom. Internetes antikváriomokból könnyedén beszerezhető pár ezer forintért. Még házhoz is szállítják. (http://www.antikvarium.hu, http://www.antikva.hu) Sajnos már csak antikváriumokban leledzenek a régebbi művei, mert agyonhallgatja a sok értelmiségi taplógomba(elnézést a taplógombák nagy namzetségétől).
    Értelmes időtöltést!!

    http://www.tabulas.hu/szabodezso/

    1903 A csíkszentdomokosi nyelvjárás (szaktanulmány)
    1904 A vogul szóképzés (szaktanulmány)
    1907–08 Társadalomtudományi cikksorozat a FEJÉRMEGYEI NAPLÓ-ban.
    1910 A tanárok mozgalma (kiáltvány)
    1911–16 A NYUGAT-ban 82 írása jelenik meg öt év alatt.
    (Esszék, novellák, vezércikkek)
    1913–14 A MÁJUS-ban négy fontos tanulmányt közöl.
    Nagy vitákat kiváltó írásokat hoz le tőle a HUSZADIK SZÁZAD is.
    1917 Nincs menekvés (regény)***
    1918 A SZOMBAT c. lap három novelláját közli.
    1918. október Napló és elbeszélések (kisebb írások)
    1919 Az év elején újból közöl írásokat a NYUGAT-ban,
    illetve publikál a VÖRÖS LOBOGÓ-ban is.
    1919. május Az elsodort falu (regény)***
    1919 ősze Mesék a kacagó emberről (elbeszélések) ***
    1920 ősze Egyenes úton (tanulmányok) Tanulmányok és jegyzetek
    1920. december Csodálatos élet (regény)***
    1920–21 A VIRRADAT számára 54 vezércikket ír.
    1921 A NÉP-ben 14 írást közöl.
    1921. december Ölj! (elbeszélések) ***
    1923. január Panasz (tanulmányok)
    1923 Az ÉLET ÉS IRODALOM főszerkesztőjének saját lapjában
    havonta publikál az aktuális társadalmi jelenségekről.
    1923. november Faj! (elbeszélések)
    1925. december Segítség! I.-III. (regény)***
    1926 A magyar protestantizmus problémái (esszé)
    1926 Tenger és temető (elbeszélések)**
    1927 ősze Az ESTI KURÍR-ban 25 írása jelenik meg.
    1928 Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjának, az ELŐՐRS-nek
    főmunkatársa: 55 írása jelenik meg a lapban, javarészt
    vezércikkek.
    1929 Kritikai Füzetek (1., 2.)
    1931 Megered az eső (regény)*** ( Az elsodort falu folytatása)
    1931 Karácsony Kolozsvárt (regény)***
    1932 Feltámadás Makucskán (kisregény)***
    1933–34 A MAGYAR ÚRIASSZONYOK LAPJÁ-ban 18 lírai elbeszélés.
    1934 A kötél legendája (kisregény)
    1934–42 Évente 10 alkalommal, összesen 80 szám jelenik meg
    folyóiratából, a LUDAS MÁTYÁS FÜZETEK-ből. Ebben a nyolc
    évben ez a legfőbb, szinte egyetlen fóruma, mintegy 5000
    nyomtatott oldalt jelent, melyet kizárólag egymaga írt,
    szerkesztett.
    1938–39 A MAGYAR ÉLET munkatársaként 8 nagy jelentőségű
    németellenes, antifasiszta írást közöl a lapban.
    1939. december Az egész látóhatár I.-III. (válogatott tanulmányok)
    1940 A MAGYAR NEMZETszámos írását közli.
    1942–44 A FILM, SZÍNHÁZ, IRODALOM főmunkatársaként 65 cikket és
    egy kisregényt publikál a lapban. Ez utóbbi, a Megfojtott kakas
    példa nélküli, mert az egyetlen antinyilas regény ebben az időben.
    1943 Levelek Kolozsvárra (elbeszélések és a Megfojtott kakas)***
    1944 A MAGYAR ÜNNEP-ben 14 kis írás. ezek közül az utolsó
    1944. november 17-én jelenik meg Búcsú és Testamentum
    címmel: ez Szabó Dezső utolsó írása, amely még életében
    jelent meg.

    Posztumusz kiadások
    1945 A bölcsőtől Budapestig (az önéletrajzi regény eleje)
    1947 Ének a révben (kisregény) ***
    1965 Életeim I.-II. (önéletrajzi regény)***

  8. Ígérem ez az utolsó. Nem hagyhatom ki…. Bocsánat…

    Szabó Dezső: Csuhaj!

    Jaj, de kutya jó kedvem van. A szétdarabolt Magyarország sebei tetemrehívásra kiáltanak föl a szörnyű csalatás után. Kolozsvár szent földjét félvad mokány tapossa, Kassán részeg cseh dajnál Rákóczi sírja körül, a Bácska aranygabonája Petár népébe hizlal erőt ellenünk. De hazajön Vázsonyi, most még csak Vázsonyi, azután a többi. Oh, hogy Szamuellit nem lehet kivenni a sírjából! A halál, az gyalázatos, az nem liberális, de a magyar, az halálig az! Csuhaj! Kezdődik a tánc!

    Erdély magyarjai kivert kutyák. Azok fiai, akik annyiszor mentették meg Magyarországot, koldusként ténferegnek bezárt ajtók és bezárt szívek előtt. Irtózatos ólakban, melyeket elhagyott a kényes állat, nyomorult vagonokban, hol átcsap a tél lehelete, éhes magyar anyák virrasztják beteg gyermekeiket. És tejet kér a lázas ajak, és hús és kenyér után jajgatnak a megtágult szemek. De a magyar számára nincs tej, nincs hús, nincs kenyér. Ók csak védték a földet, ok csak szántották, csak vetették, csak nehéz gonddal vigyázták. Helyretyutyutyutyu! Azért van aratás! A galíciai rabol, bízik, és hazajön a drága jó Vázsonyi. Lubickolni fogunk a liberalizmusban, mint hízó disznók a pocsolyában. Liberalizmusban? Nem, ez a szó gyanús, ezzel a szóval már egyszer tönkreraboltuk Magyarországot, erre még a buta magyar is fölijed. Gyertek, rozoga grófok, s ti, a paralízis lankáin legelő vén méltóságosok, találjatok ki új szót Magyar Palinak. Megvan, megvan: reálpolitika! Tyű, a kutyafáját, sosem halunk meg!

    A magyar tanító éhezik, nem eszik a magyar tanár és koplal a magyar bíró. Utolsó ruháját, utolsó könyvét, atyái drága emlékeit adja el a magyar. Azok, akik öt évén át halálos szeretettel, szent akarattal, mindennapos vad birkózásban küzdtek a halállal, hogy legyen magyar jövő, csak legyen holnapja a magyar családnak, hogy érintetlen maradjon Magyarország szent földje, most meztelenül, éhesen, vad kétségbeeséssel átkozzák Istent, hogy gyermeket adott, hogy százszoros legyen a fájdalom. Ihaja, csuhaja! De azok, akiknek bő seftjét védték a nyomorgók, akik trénkonyhákon híztak, akik a kiprédált magyar vérből, magyar agyvelőből milliókat harácsoltak garmadákba, akik hazug szavakkal kicsalták a védő fegyvert a magyar katona kezéből, akik a leroskadt magyar földjét átlopták az idegen rablók kezébe, azok most tejben, vajban, mézben, zsírban úsznak. Jó libazsírban, a tollát mi hordjuk új hont szerző akarattal, de a húst, a hájat ők harapják ki a tollak közül. Nekik van fájuk, van szenük, palotájuk, van valutájuk és papírjuk, könyveik és sajtójuk, bárjuk, kabaréjuk, mozijuk, színházaik, fényes bordélyuk, ahol elrikolthatják a puffadtra lakott bendő örömeit. És te, meztelen, félig fagyott, félig éhen halt, hajléktalan magyar, nem táncolsz, nem örülsz ennek? Nincs pénzed? Ott van atyáid csontja, küld külföldre, megveszik a jóságos világmegváltó zsidó testvérek cukorgyáraik számára. Nem akarod, duzzogsz? Te reakciós, te fehér terroros, mit ijesztesz bennünket éhséged halotti fehérségével. Segítség, segítség, Antant néni! Nézd a nacionalista magyarnak még van bőre, s nem akarja megnyúzni magát értünk! Hát liberalizmus ez, hát engedjük neki, hogy a gyűlölet és az elfogultság politikáját űzze? Nekünk van igazunk, s aki nem hiszi, bebizonyítjuk egy vagon rothadt gróffal. Húzd rá cigány, csuhaj! Gyere be, Vázsonyi, gyere be, csak magunk leszünk idebe!

    Oh, nincs irgalom számodra, elítélt magyar. Egy haramia liberalizmus a háború előtti évtizedekben az irtózatos zsidó kapitalizmus, zsidó szellemi zsarnokság karmaiba juttatott. És mikor torkig laktak belőled, kimondták rád a halálos ítéletet. Magyarország szétbomlása a következő két tényre vezethető vissza:

    1. A zsidó félelem. A frontok katonasága látta, hogy amíg a magyar öt éven át életét, idegeit, egészségét prédálja három világrész csataterén, amíg hozzátartozóik otthon világító-, fűtőanyag nélkül, hús, kenyér, krumpli nélkül kimondhatatlan ínség keresztjét hordják, minden kihullott vércsepp, minden széttiport magyar szív zsidó pénzzé, zsidó jövővé, zsidó hatalommá válik. Az igazságszolgáltatásnak rettenetes vágya tört ki a katonák megismételt kiáltásában: – Majd, ha hazamegyünk! – Szét kellett tehát zülleszteni ezt az erőt, egymásnak kellett bódítani a bosszúvágyó szíveket, hazug vádakkal más bűnbaknak kellett zúdítani a büntető öklöt. Hadd égjen el az egész ország, hadd dögöljön meg az egész magyarság, csak a kiválasztott népnek ne legyen semmi bántódása. A forradalom logikus első ténye lett volna, hogy a rabló hadimilliomosokkal díszítse fel Budapest fáit. De a forradalmi sajtó mély csend alá kaparta őket. Mert a zsidó kapitalizmus és zsidó proleralizmus két arca az egyetlen célú ádáz zsidó fajiságnak. A hadimilliomosoknak hajaszáluk sem görbült meg, de pusztult, aki hős volt, aki becsületes volt, aki dolgozott és szenvedett.

    2. A zsidó imperializmus. Amikor az okos nemzetközi zsidóság megérezte az összeomlás szagát, a magyar zsidó összevigyorgott az orosz zsidóval, a francia zsidóval, az olasz, az angol, a török zsidóval: – Ni, a bolond gójok tépik egymást, itt az idő, hogy kezünkbe kaparjuk az európai impériumot. Egyelőre előbástyának jó lesz Budapest, a mi Budapestünk, s a hozzá ragadó Magyarország. Mert a történelmi Magyarországnak szét kell törnie, ez még igen nagy falat volna, ezt még nem tudnák átasszimilálni. Az oláh, a szász, a szerb még egészséges fajok, azoknak még van ellenálló erejük. Hadd legyen Erdély az oláhoké, a Felvidék a csehé, a Délvidék a szerbé, őket majd külön fogjuk átrohasztani. A magyar, az már nem számít, itt már miénk a vezetés, a szó és a fegyver. Az ellenállókat pincékben intézzük el vagy kikergetjük. Nagy offenzívákat rendezünk, hadd őrlődjék a magyarság férfijövője. Mi megszállunk minden hivatalt, minden hatalmi állást, behívjuk a világ kóbor zsidóit, és megalapítjuk az új Jeruzsálemet és az új Ciont, s a világ kapitalista, radikális, szocialista-proletár és kommunista zsidósága egyaránt ápoló gonddal fog segíteni minket.

    És Budapestet szíriai arcú vad tengerészek özönölték el, és a cionisták szilaj kamaszai kommunista álarccal rikoltották az utcákon az ezeréves Magyarország halálát, és a magyarság, melyet nem tudtak elseperni a világtörténelem nagy fuvatagai, nyelvelő sziú-héberek, undorító dögkeselyűk karmain pusztult el.

    De egy kicsit igen mohók voltak. A szemük nagyobb volt a szájuknál, s igen nagyot faltak. A kapitalista osztagnak volt igaza: a proletár osztagnak még várnia kellett volna. A háború után az lett volna az okos dolog, a felhízott kapitalista zsidóság összefog a kapitalista grófokkal, s a magyar élet más érdekeltjeivel, s csinál még vagy húsz évi liberális kapitalizmust. Akkor aztán utolsó csontját is megrágták volna a magyarnak, s ellenállás nélkül bevonulhatott volna imperátor Szamuelli.

    De nem volt nagy baj. Րk nem bűnhődtek, ők nem vesztettek semmit. Bejött nekik az oláh, és minden percnyi kedélyes hazaárulásban rúgtak még egyszer sebeinkbe, röhögtek még egyszer szenvedéseink arcába. Azután az oláh elment, és mi – magyarok és reálpolitikusok voltunk!

    Most pedig, mert sebekben, lerongyolódva és éhesen még lélegzünk: az elfogultság és gyűlölet politikáját űzzük!

    Liberálisak voltak-e ok, mikor sajtójuk, mely a mi szervezkedésünkre kórusban rikoltja a fehér terrort, egyhangúan hirdette a terrort a letiport magyarság minden próbálkozása ellen?

    Liberálisak voltak-e ők, mikor szétzúzatták az Új Nemzedék és minden sajtóorgánum nyomdáját, mely a magyarság mellett föl mert szólalni? Miért nem üvöltötte akkor az Az Újság, az Az Est, a Népszava, s a többi a liberalizmust, a mások jogát az élethez?

    Liberálisak voltak, mikor politikai megbízhatóság ürügyén minden becsületes magyart kidobtak állásából, s minden hatalmi állásba, minden jóllakással járó helyre zsidókat, legtöbbször rövid nadrágos cionistákat ültettek?

    Liberálisak voltak-e, mikor egy vad ázsiai törzsvallást favorizáltak, s a világtörténelem nagy emberi kultúrvallását megölni igyekeztek? Liberálisak voltak-e, mikor megöltek, eltiportak mindent, ami magyar múlt, magyar jogcím az élethez, magyar lélek volt, s exaltáltak mindent, ami zsidó? Hol volt akkor Vázsonyi? Miért nem kiáltotta: testvérek vagyunk, értsük meg egymást? Hol volt az Az Újság, a Népszava, a Pesti Napló és a többi? Miért nem hirdették a megértés politikáját? És rozzant grófjaink miért nem bújtak elé, miért nem adtak leckét Szamuellinek?

    De minek ezek a szemtelen kérdések! Hiszen ezek a gyűlölet és elfogultság kérdései. Agonizáló magyar, verd össze a bokád, vigyorogj és hajtsd nyakad a liberális tiló alá, mert máskülönben Antant néni megharagszik. Csuhaj, gyere haza, Vázsonyi! és hozz magaddal egy pár százezer galíciait. Óriási üzletekre van kilátás. Tízmillió magyarnak van szüksége koldusbotra. Tízmillió koldusbot! Ha csak százszázalékos nyereségre is csináljuk, márványszobrot emelhetünk belőle Szamuellinek s a többi honfoglalónak. Ihaj, csuhaj! Sohasem halunk meg. Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, míg egy deka felzabálni való magyar van. Ripityom, gyere be, reálpolitika az ölembe!

    Virradat, 1921. I. 5.

  9. Egy kis kiegészítés:

    Vázsonyi Vilmos
    A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

    Vázsonyi VilmosMagyar liberális, polgári demokrata politikus (1868. március 22.- 1926. május 29.).

    Sümegen született. Zsidó származású, eredeti neve Weiszfeld volt. A budapesti egyetemen végzett jogot, később ügyvéd lett.

    1894-ben megalakította a Demokratikus Kört, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába is. 1901-ben demokrata párti programmal a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották, az első polgári demokrata képviselő a budapesti parlamentben. Ügyvédként több, politikai jellegű perben is sikert aratott. 1917-ben az Eszterházy-, majd 1918-ban a második Wekerle-kormány tagja. 1918-ban, a polgári forradalom idején emigrált, csak a Tanácsköztársaság bukása után tért vissza Magyarországra.

    Részt vett a Nemzeti Demokrata Polgári Párt újjászervezésében. A frankhamisítási botrány idején a kisebbségi véleményben lévőket védte. Megromlott egészségi állapota miatt külföldi gyógykezelésre utazott, a németországi Badenben halt meg.

  10. Andika ismét felrázott rózsaszín álmomból. Nekem még eszembe sem jutott átgondolni, hogy miképp fogunk bejárni Pécsre.
    Zsolti cimbi, tudod, hogy mennyi a bérlet??? 18 000 egy főre. Kettőnknek 36 000 Forint!!!!!!!!!!!!!!!!!! És csodálkoznak, hogy elnéptelenednek a falvak. Undorító….
    Én járnék bringával, de az Andiét akkor is ki kell fizetni. Marad az autó, ami jóval olcsóbb, mint a tipli volán… De nincs mindenkinek autója. :-(

  11. Budapest visszafoglalása
    Elég tapasztalatom van az emberi furcsaságok közt, hogy tudjam, a legvalótlanabb, a legbizarrabb gondolatokat, tanokat, irányokat lehet jóhiszeműen követni. De most szeretnék egy jóhiszemű magyar liberálist, ha a háború s két forradalom után ilyen csodálatos alakulat még található, magam elé ültetni, és ezt mondani neki:

    Édes liberális, itt van előtted Magyarország fővárosa. Ez a főváros nem ingyen a magyaroké. Soha még faj nem vásárolt drágábban meg minden falás kis földet, mint a magyar. E roppant város minden házának minden téglája, minden utcájának minden köve kiontott magyar vért, magyar szenvedést és magyar munkát jelent. A századok e nagy véráldozatában, a nehéz szenvedésekben, a hősies makacs munkában testvéri részt vettek Pest-Buda német és rác lakosai, kiknek hamarabb lett magyar a szívük, mint a nyelvük, s örömük volt a magyar öröme, és hulló könnyük a magyar bánata. A történelem e tragikus, nehéz építésében csak egy faj nem vett részt: a zsidó. és egyetlen liberálisom, nézz most körül Budapesten, ha ugyan erre a ténykedésre vannak szervei egy liberálisnak.

    Nézd: pompás villák borítják a Svábhegyet, a Rózsadombot, a Hűvös-völgyet. Kiké ezek a villák? Zsidóké. Nézd, ragyogó paloták nyomják a Duna-part, a Lipót-város, a Terézváros, a Körutak földjét. Kiké ezek a paloták? Zsidóké. Nézd: óriás bankokba, hatalmas részvénytársaságokba, s a fertelmes börzébe folyik össze a magyarság minden termése: a paraszt vetése, a munkás napi verejtéke, a magyar agyvelő gondolata. Kiké ezek a bankok, kiké ezek a részvénytársaságok, kiké a börze? Zsidóké. Nézd, gazdag üzletekben, zsúfolt csarnokokban és tarka ószeren, nyílt tárházakban és dugott lebujokban halmozzák hatalommá, győzhetetlen jövővé mindazt, amit az ember ezer szükségéből lehet kisajtolni. Kiké az üzletek, a csarnokok, az ószerek, a nyílt tárházak és a dugott lebujok? Zsidóké.

    Nézd, jól fűtött színházakban, fülledt orfeumokban, fényes bárokban, kabarékban, parkokban, mozikban, bordélyokban terem pénzt és hatalmat a lélek szomjúsága s a test zabálása. Kiké a színházak, az orfeumok, a bárok, a kabarék, a jardinek, a mozik, kiké a bordélyok? Zsidóké.

    Nézd, a könyvkiadó vállalatokban, könyvkereskedésekben, műkereskedésekben teremt pénzt, hatalmat, jövőt a magyar agyvelő, a magyar szépség. Kiké a kiadóvállalatok, a könyvkereskedések, a műkereskedések? Zsidóké. Nézd, nyomtatott lapokban termel történetalkotó, országhódító hatalmat az, hogy szabad szavakkal mérgezni, gyilkolni, keríteni, fertőzni. Kiké ezek a nyomtatott lapok? Zsidóké. Nézd meg a budapesti kereskedelmi közvetítőket, ügyvédeket, orvosokat, magánmérnököket, szabadpályásokat, nézz meg minden pályát, hol fölényes a munka és korlátlan a pénz. Kiket találsz ott nyolcvan, kilencven, százpercentes túlnyomóságban? Zsidókat. És kik védték a világháborúban öt éven át testük épségével, családjuk könnyeivel a nyerésnek ezt a vad hemzsegését, a harácsolásnak ezt a gigászi mitológiáját? Magyarok. És, drága liberális, nézz megint szét, ha kétoldai szétnézésre képesek a szemeid, hol vannak a magyarok?

    Nézd a dús, a zabáló, a harácsoló, a bőség vad kánkánját járó szíriai Budapest mellett a magyar Budapestet, a mártír Budapestet. Nézd a teát ebédelő magyar tanárt, a hókaparó magyar tanítót, a cipőt foltozó magyar bírót, szívem liberális, nézd a vagonok sápadt lakóit, néma éhezőit. Րk Erdély, ők a Felvidék, a Délvidék elkorbácsolt magyarjai, a szerencsétlenek, hát szenvedjenek, hát pusztuljanak éhen. Ha Galícia tetves rablói volnának, nem lehetne ilyen sorsuk, mert ordítana az antant, s te, gyöngyöm liberális, visítanál, s Balthazár szívéből folyna a könny, mint pezsgő a lipótvárosi tivornyákon. És most, nagyszívű liberális, ha van benned az emberségnek egy szikrája, ha a becsület árnyéka még átsuhan lelked falán, felelj a történelem nyitott szeme és saját lelkiismereted előtt, ha ugyan efféle tényálladék található a liberális leltárban, felelj, zengő szavú liberálisom.

    1. Igazság ez így emberileg? 2. Ez az állapot az emberszeretet uralmát jelenti? Nem az emberi igazság és emberszeretet parancsolja-e, hogy ezen az állapoton minden alkalmas eszközzel segítsünk?

    Vissza kell foglalni Budapestet azok számára, akik a századok nehéz munkájával vásárolták meg, akik a vér és szenvedés súlyos árát fizették érte, vissza kell adni Budapestet a magyarságnak! Itt, az ország központjában kell megbirkózni az emésztő idegennel, ha itt le nem teperjük, ötven év múlva csak cseléd és rabszolga lesz magyar Magyarországon. Súlyos tragédia, ha a háború véres rablásával, a gyilkolás erejével veszik el egy ország fővárosát. De ebben az esetben még mindig lehet remélni egy történelmi feltámadást. De mi botorul, gyáván és gazul hagytuk, hogy elsikkasszák, hogy elzsebmetsszék az ország szívét, s hogy ezt a szívet megmérgezzék, idegenné, ellenségessé tegyék. Kis hátulgombolós nációk, félvad fajok bátran hoznak törvényeket saját fejlődésük védelmére, kiüldözik a veszélyes idegent, magukévá kobozzák a földet, minden téren merik biztosítani az érdekeiket. és mi ezer év nagyszerű teljesítménye után, mi, akik nem tartozunk senkinek, és akiknek egész Európa tartozik, minden gazságot tűrve, s gyáván nézve, hogy vágják el minden életerőnket, térden állva, remegve nyavalygunk az embertelen antant felé:

    – Látod, antant néni, mi jó fiúk vagyunk, látod, mi ölbe tett kézzel nézzük, hogy azok, akik rajtunk híznak, kiraboljanak, elorozzák országunkat, és ráadásul még gaz rágalmakat szórjanak ránk a világ előtt. Mert az mellékes, hogy meggebedjünk, a fő az, hogy jó fiúk legyünk a szemedben.

    Antant néni, oh, mikor lesz megint eposz magyarnak lenni?

    Az antant puffogó frázisokkal követeli tőlünk az elnyomottak védelmét, az emberi jogok tiszteletét, minden polgár becsületes érvényesülésének lehetőségét. A főváros hatszázezer, az ország tízmillió elnyomott magyarja, minden emberi jog és minden becsületes polgár nevében szegezzük le azokat a követelményeket, melyek teljesítése visszaadja a magyar fővárost azoknak, akik a munka, a heroizmus és a becsület hármas örök emberi jogán jogos tulajdonosai.

    1. Az 1910 óta Budapesten letelepült zsidók, bármily vallásúak (mi nem akarunk felekezeti politikát csinálni), visszatoloncolandók illetőségi helyükre. A rendelet kilencvenkilenc percentjében árdrágítókat, lánckereskedőket, zugügyvédeket, az emberiség morális söpredékét fogja érni, tehát tisztítás lesz az európai kultúr-emberiség érdekében. De nem svindli, tessék-lássék eltoloncolásokat kérünk. A legkiválóbb morális testületek ellenőrizzék, hogy az európai kultúra, az általános emberi morál e szégyenfoltjai tényleg eltávolíttatnak a magyarság fővárosából. Az így üresen maradt lakásokat, állásokat, üzleteket etc. egy e célra alkotott bizottság ossza el a középosztály, munkásság és menekültek legérdemesebb, s arra leginkább rászoruló tagjai közt.

    2. Ha vizsgálatot tudtak indítani egy nyomorult magyar hivatalnok ellen, aki a beléje vert hatalomtiszteletből behódolt az idegen imperializmusnak, egy rövid idő alatt határozó gyors bíróság vizsgálja meg Budapest kereskedőinek, kávésainak, színház-, orfeum-, mozi-, bár-, gyár- és minden természetű nyilvános helyiségek tulajdonosainak múlt viselkedését. Aki a legkevesebbet vétett a magyar állam, a magyarság, s az európai emberi morál ellen, attól az iparengedély, a kenyérkeresés lehetősége rögtön elveendő. Az illetőt a fővárosból családjával együtt el kell távolítani. Az így megürült kenyérkereső alkalmak a magyarság s az általános emberi morál és kultúra érdekei szerint az előbbi módon szétosztandók.

    3. Ha bűnhődik egy nyomorult, tudatlan magyar paraszt vagy falusi tanító, mert hitt az idegen izgató szavainak, ugyanezen a jogi alapon szigorú és gyors vizsgálat indítandó a pesti sajtó összes terméke ellen. Hiszen itt a bűnt a teljes tudatosság ténye súlyosbítja. Minden olyan lap, mely a magyarság, s az általános emberi morál és az európai kultúra ellen vétett, megszüntetendő. A laptulajdonost, a szerkesztőket, a lap hibás munkatársait örökre el kell tiltani minden sajtómunkásságtól, sajtóalapjukat lefoglalni, minden állományukat elkobozni, őket a fővárosból kitiltani. Az így nyert hatalmas összeg egy része a szegény munkások és középosztály felsegélyezésére fordítandó. Más részéből lapokat kell alakítani a magyarság és általános emberi kultúrérdekek védelmére. Az immorális sajtó rablott tőkéje úgy a munka proletárjainak s az általános emberi morál nagy elveinek fog jövőjévé lenni.

    4. Magyarország és Budapest területén felekezeti különbség nélkül meg kell tűrni minden olyan vallást, mely az általános emberi szeretetet, az emberek Isten és törvény előtti egyenlőségét, az egyetemes emberi morál minden fajra egyenlően kötelező elvet hirdeti. De ki kell tiltani az emberiség érdekében minden olyan szektát, törzsvallást vagy kollektív ősbabonát, mely azt tanítja, hogy az illető szektához vagy törzsvalláshoz tartoznak Isten kiváltságos teremtményei, kikkel szemben az egész kultúremberiség tisztátalan, kiket a nem szektabeli kultúremberiséggel szemben semmi morális kötelék, még az eskü szentsége sem kötelez, kik egy őstörzsi vallás barbár imperializmusával veszélyeztetik a magyar nép békéjét. Az ilyen, az emberiség összes morális és kultúrérdekeit veszélyeztető “vallás” betiltandó, könyvei elkobzandók, papjai, rituális személyei az országból kitiltandók. “Templomaikat”, imaházaikat s egyéb “szent” helyeiket kórházakká, s a munkásság és szegény, középosztály proletár gyermekeinek otthonává kell tenni. A véres századok sötétségét, a vad törzsek kannibál tanait váltsa fel az emberi szeretet, a megváltó szánalom és helyes szociális politika szent munkája.

    5. Az összes erkölcsi testületek választott tagjaiból egy óriási bizottság alakítandó. Ez a bizottság közvetítse az állammal az összes iparengedélyek, lapengedélyek, a megélhetés, az élet bármely terén való együttműködés odaítélését. Az a képviselő, aki “kijár” valamit, a parlamentből közmeggyalázással kiűzendő, s polgári jogát több évre veszítse el.

    Akik ezeket a sorokat olvassák, gondolják meg, hogy egy haldokló faj utolsó segélykiáltásai, az újjászületésnek egyetlen lehetőségei ezek az általános emberi morál, európai kultúra és egészség szempontjából is sürgős kívánságok. Természetes, hogy végzetes politikai életünktől semmit sem várhatunk. Az egész társadalomnak kell egyetlen hatalmas szervezettségbe fogni, most az utolsó percben, hogy politikai élet jöjjön létre, mely megteszi az önvédelem és európai érdek legsürgősebb teendőit. A megszállott területek közt ma Budapest megszállása a legsúlyosabb.

    Erdély, a Felvidék, a Délvidék nagyszerű magyarjai legalább egy heroikus lelki ellenállás tüzében edződnek életképessé, s tanulnak egymáshoz való halálos szeretetet és szolidaritást. Minket szétold a nyomorúság, a pénz, a hódító idegen ezer ravasz fogása. 1686-ban, 1849-ben a magyarság egy hősies roham lázában foglalta vissza fővárosát a hódító idegentől. Akkor puskával, ágyúval, karddal állott szemben a magyar. Most egy nemzetközileg szervezett rágalommal, hazugsággal, egy minden eszközzel harcoló ázsiai törzs világszolidaritásával és infámis tőkéjével. A harc most nehezebb lesz. De Budapestet vissza kell foglalni. Ezt parancsolja a magyarság jövője s a kultúremberiség minden érdeke.

    Virradat, 1921. II. 11.

  12. Ha az az 5 pont végrehajtásra került volna, nem itt tartanánk…

    Eszembe jutott megint az SZDSZ válsztási plakátjának szövege: „A MI VÁROSUNK”. Akárhányszor megláttam, mindig arra gondoltam: igen, sajnos, pont ez a baj, az ő városuk…

  13. Azért ne mondja senki, hogy szűk a látókörünk… Itt van egy kis ellenvélemény Szabó Dezső megítéléséről. Egyébként ma is ez róla a hivatalos álláspont. Még mindig tabu a nagy oroszlán nevét felemlegetni az iskolákban. Olyan ciki és kényelmetlen és kellemetlen és arcpirító és tenyeret izzasztó és zavarba hozó és szégyelni való és elítélendő. Úgyhogy, ha nem akarsz 1-est irodalomból kis barátom, jobb, ha kussolsz és még azt is letagadod, amit még meg sem kérdezett a tanító bácsi, vagy éppen a tanító néni. Format………

    http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/101.html

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.