Gyurcsány Ferenc Baráti Kör az iwiwen

Gyurcsány Ferenc Baráti Kör [(akik hisznek benne azokat keressük,várjuk)] (1458)

Magamról
Ezt a klubbot azért csináltuk, hogy itt jelezzék bizalmukat a Kormányfőben azok, akik támogatják reformjait és hisznek a közös sikerben. Tudjuk, hogy nehéz helyzetben van az ország, de Gyurcsány Ferenc vezetésével emelkedő pályára áll a gazdaság és megerősödik a demokrácia.
IGEN IGEN, IGEN.
Barátaim, tegyük a dolgunkat.

Ezt csinálom, mikor dolgozom
Kormányozza az országot, és mindent megtesz, hogy az eredmények mielőbb érezhetőek legyenek.

Ezt csinálom, mikor nem dolgozom
Szabadidejét a családjával tölti, baráti kapcsolatait ápolja, olvas és fut.

Istenem, de szánalmas… Lehet ehhez bármit hozzáfűzni?

4 hozzászólás a(z) “Gyurcsány Ferenc Baráti Kör az iwiwen” bejegyzéshez

skie

2007. április 19.

Egyek vagytok, percemberek.

Régóta megfigyeltem, hogy sajátos módon a legtöbb szocialista szavazóban (igazából a szocialista szóhoz sem nekik, sem a kedvenc pártjuknak távolról sincsen semmiféle köze, de az már egy másik szösszenet témája lenne) van valami közös. Mondhatnám, szinte meg lehet őket ismerni az utcán, annyira egyformák. Látszik az arcukon, de ami még szörnyűbb, látszik a ruhájukon, a lakásukon, a bútoraikon, az autóikon, minden használati tárgyukon. Az átlag szocialista szavazó olyan, akár lakótelepi lakásában a konyhában lévő csillár, ami ventillátor is egyben. Olyan, mint a mindig ragacsos gumi-műanyag tányéralátét. Mint a hitelből törlesztendő suzukija, aminek szélvédőit „lesötétítette”, kipufogójára vagány krómvéget tett, hogy jó hangos legyen. Vagy, mint a szomszéd Wartburgja, aminek gumi sárhányó leffentyűi vannak, nagy antennája, amin ékesen sorakoznak a kindertojás-dobozok, és a belcsínt az üléseken lévő „fagyöngy-huzat” és a „Mislejn” (ahogy ők mondják) bábu hozza. Kivülről szánandóan alpári, belülről kongóan üres. A mekis műanyag alamizsna elfogyasztása után maradó papírzacskót egy laza modulattal elhajítja a Körúton és a Városligetben egyaránt, mint ahogyan a cigaretta csikkjét és a kólásüveget is. Néha köpköd is, ha olyanja van. Üres tekintettel megy az utcán, ha valaki ismeretlen üdvözli, azt hülyének nézi, vagy belerúg. A többi embertől tisztes távot tart, ha teheti. A napi élelem megszerzésén, az alapvető szükségletek kielégítésén kívül nem igazán érdekli más. Illetve még egy tevékenység mindenképp fontos, de ez az alapvető szükséglet kategóriába tartozik nála. Ez pedig a televízió nézése. Ha van tévéje, reggeltől estig be van kapcsolva, attól függetlenül, hogy otthon van e vagy sem. Temészetesen csak néhány adót néz, ezek az rtl klub, a csiga kettes és esetenként más agymosó csatornák. Könyvespolca nincs, minek. Olvasni tud, de a blikken és a storyn kívül mást nemigen nyit ki, esetleg hétvégén a szülőknél a népszavát, vagy a magyar hírlapot. No és persze munkába menetkor a metro-t. Gondolkodása, igényei egyszerűek, olyannyira, amennyire beprogramozták azokat. Öltözéke tiszta, de izléstelenül összeválogatott darabokból áll. Ha olyan eseményre megy ahol alkalomhoz illő öltözékben kell megjelenni, előkerül a műanyag fogantyús, mágneszáras pozdorja gardróbból az ócska poliészter zakó (ritka esetekben komplett öltöny), ami még véletlenül sem passzol emberünk testméreteihez, vagy lóg, vagy könyékig ér az ujja (ha nem akkor feltűri, igen ilyet is láttam már). És természetesen az elmaradhatatlan fekete farmernadrág, kínai piacos fekete műbőr cipő, szigorúan hófehér műanyag zoknival, amin a piros teniszütős hímzés jól kivehető a trolibusz másik végéből is. És emberünk megy, rágyújt, köp egyet, eldobja a csikket, eszik két sajtburgert a mekiben, iszik egy kólát (a flakont a kuka mellett elhaladva a földre dobja) beszáll gépjárművébe, amivel épp a forgalmi sávban parkol vészvillogóval, de hát kit érdekel, ugye. Kövér gázzal elindul a gyalogost ledudálja a zebráról, mikor annak zöld jelzése van, jó hangosan anyázva neki áll feljebb, természetesen. (…)

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sajnos nem csak a maszop szavazók ilyenek, sokan mások is ebben az országban. (De azért az ilyeneknél erős a gyanú) így felmerül, hogy mi lesz velünk, vagy, hogy egyáltalán lesz-e “mi lesz”.

Válasz

hal

2007. április 19.

Köszi, hogy leírtad korunk és országunk egyik (sajnálatos módon meghatározó) embertípusának szórakoztató jellemrajzát – bár a legvégén, mintha egy másik (hasonló értékrendű) kategória is belekeveredne (a kopaszerősbéemvésé).

Válasz

Atka Attila

2007. április 20.

Zsolti!!
Ezt hagyd abba!!!
Elegem van abból, hogy a hülye haverjaiddal gúnyolódtok tisztességes emberek felett. Undorító!!
Talán 15 éves korotokban kellet volna egy tisztességes atyai pofont kapnotok, hogy a csirkecomb kersztbe álljon a képetekben. A kurva mindenségit! Hogy jöttök ti ehhez!!!!!!!!!!!!!!????????????
Nektek semmi sem szent????? Még a HOLOCAUST megemlékezés közelsége sem tántorít el benneteket az állandó gúnyolódásaitoktól? Az ilyenektől rohad a világ!! Egy szikrányi részvét, együttérzés, szolidarítás sem simult bele abba a náci pofátokba!?
De már kezdem megszokni.. Ez egy fasiszta ország! Nem elég, hogy a HOLOCAUST, mint tantárgy nem került bele az oktatási rendszerbe, de még röhögcséltek is mások nyomorán. Egyedűl Solyóm László volt úriember, amikor azt nyilatkozta, hogy minden magyar ember kötelessége, hogy állandóan a HOLOCAUSTOT forgassa a fejében. Mert kötelességünk, hogy mégegyszer ilyen galádság ne fordulhasson elő a világtörténelem folyamán. Persze ti még a köztársasági elnökre sem hallgattok!
A holocaust megemlékezésről hazafelé menet egy szerelmes párba botlottam az egyik sarkon. Nyalták, falták egymást. Nekik semmi sem szent! A fiút úgy pofán vágtam, hogy a fal adta a másikat, a lányt pedig egyszerűen lekurváztam. Szenvedjetek ti is!! Érezzétek, hogy mi az a szenvedés!! Tudjátok meg milyen az a fájdalom!! A kurva mindenségit az élvezkedő, kőszívű, közömbös fajtátoknak!!
Röviddel később egy parkon átsétálva elém tárult egy iszonyatosan alpári látvány egy bokor mellett. Egy fekete kandúr hatalmas nyervogások közepette hágott egy fekete-fehér nőstényt. Hát ezek is?
Megfogtam a grabancukat és az öngyújtómmal lángba borítottam a már amúgy is felhevült testüket.
Szenvedjetek gecik!! Tudjátok meg milyen az a csontig ható fájdalom!
Aztán beugrottam egy kisboltba kenyeret venni. Előttem a pultnál egy kismama kért 30 deka szeletelt sonkát. A kurva mindenségit, de jól megy a fajtátoknak!! Kitéptem a kezéből a becsomagolt sonkát és két lábbal eltiportam. Először a sonkát, utána a kismamát, majd a gyerekét a lábánál fogva a falhoz csaptam. Ez így lehet, hogy nem érthető. Szóval a sonkát és a kismamát eltiportam, amíg a gyereket falhoz csaptam. Érzitek a fájdalmat tetvek??!! Érzitek??
A lépcsőházban felfelé menet már tombolt bennem a düh. Rámköszönt valaki… Hogy jön ahhoz, hogy köszönni mer nekem?? Nekem, aki egy HOLOKAUSZT túlélő… Csak arra emlékszem, hogy megfogtam és átbillentettem a testét a korláton. Szenvedjél te érzéketlen geci!!!
A fajtátok csak ebből érti meg a lényeget. Árammal teli drótkerítést az iskolákba!!!!! Minden tanulóra csíkos ruhát 4 jegyű számmal!! A kazánházból krematóriumot, az igazgatóból verőlegyényt, a pedellusból hóhért!!!! Majd megértitek a leckét! Előbb, vagy utóbb, de menni fog.
A kurva mindenségit!

Válasz

hal

2007. április 20.

Jaaaajjj Gábor! Jajjajjj jajjj! Én már szenvedek – csak lelkileg (most meg röhögve :-DDDDDDDDDDDDD)

Válasz