Titkok és történetek a betűk mögötti világból

Szerző: Simon Loxley
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 162×240 mm
Terjedelem: 272 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött, védőborítóval

Ezt a könyvet vittem magammal Korfura. Egyrészt csalódást okozott a szegényes illusztráltságával (sokkal több szép betűvel szerettem volna találkozni benne, főleg azokkal, amelyeket nem ismerek névről, így egy kicsit bosszantó volt olvasni egy betűről, amiről azt sem tudom, hogy néz ki); valamint a tördelési hiányosságaival (fattyúsorokkal többször is találkozhatunk a könyvben) és a korrektúra hiányával (nem számoltam, de vagy két tucat elírást tartalmaz a kötet, vagyis átlagosan majdnem minden tizedik oldalra jut egy hiba – sokadszor teszem fel a költői kérdést: miért kell ezen spórolni?). Másrészt mindezekkel együtt érdekes olvasmány mindenkinek, akiket érdekelnek a titkok és történetek a betűk mögötti világból. » további részletek a kiadó honlapján

frissítve (2007. 07. 08.): Mint oly sokszor, ezúttal is az a negatív tulajdonságom került előtérbe, hogy hajlamos vagyok a rosszat előbb észrevenni, és – ahogy a fenti bejegyzésben is történt –, sokkal inkább hangsúlyozni, mint a jót. Erre a könyv tervezőjének, Czakó Zsoltnak hozzám intézett levele ébresztett rá újfent, melynek idézésével szeretném egy kicsit árnyalni a képet; és hangsúlyozom (jobb később mint soha), a fenti bejegyzésnek mégiscsak az utolsó mondata a lényeg, összességében jó kézbevenni, és érdemes elolvasni a könyvet.

Szia Zsolt!

Engem is megütött a guta, mivel a nyomdába menet előtti utolsó állapota a könyvnek más volt.

A nálam dolgozó lány aki a tördelésen dolgozott – miután többször megfeddtem bizonyos figyelmetlenségből eredő hiba miatt – most jó fej akartlenni, a kedvembe akart járni vagy nem tudom, de az utolső pillanatban észrevett néhány, általa hibának vélt helyzetet. Ezeket megoldotta, de sajnos azzal nem számolt, hogy más helyen ahol eddig mindden rendben volt elmozdul a tördelés.

Én egy fattyúsorrol tudok a 67. oldal, bár az is vitatható ugyanis én az angol szabályok szerint dolgozom és pl. a gerincszöveget is mindig úgy használom. Szerintem úgy logikus.

E könyv miatt hetekig szomorú voltam. Nagyon szomorú. És azóta le sem vettem a polcról csak most, hogy láttam az írásodat.

Lehet, hogy hibáztam abban, hogy a legutolsó pillanatban már nem néztem rá. Megbíztam a kollégámban. Bocsánat.