Kispál és a borz: 20 év

Én a 20 év felénél kapcsolódtam be, és most úgy érzem, egy nagyon szép kerek évtizedet zárt nálam a tegnap előtti koncert a pécsi Sportcsarnokban. Már a címben említett dupla album sem hozott úgy lázba, mint régen; a koncertről pedig nem is tudok érdemben nyilatkozni, mert már az elején eldöntöttem, hogy ez az ugrálva-tombolós verzió nem nekem való. Amúgy jól éreztem magam, sikerült ismét összejönni a másik két dagadt barátommal (idén másodszor!), jól be is rúgtunk, és egy kellemes teszkós-sör-virslis beszélgetéssel zártuk a napot éjjel fél négykor.

Egyébként állítólag a koncert is jó volt, de én a jövőben valószínű, inkább csak csendes-ülős Kispál koncertekre váltok jegyet. Ha esetleg nem lenne egyértelmű: a Kispál és a borzzal semmi baj – én öregedtem és változtam meg (és ezzel sincs semmi baj). Jó volt, szép volt…, és ha lesz koncert DVD (mert „kamerák figyeltek mindent”), akkor még meg is nézem majd.

Végül pár mondat a lemezről a Puha Józsefet (music.hu) idézve – amihez csak annyit tennék hozzá, hogy a tok és a benne levő 20 oldalas füzet (tipográfiai hiányosságai miatt) számomra sajnos félkész hatást kelt:

A Kispál és a Borz a húszéves jubileumát dupla gyűjteménnyel ünnepli. A kiadvány vastag papírtokjában Lovasi karrierösszegző írását rejtő, fotókkal színesített füzet található. Az első, A legjobb pillanatokért alcímű CD a zenekar népszerű szerzeményeit vonultatja fel, szám szerint tizennyolcat, újrakevert változatban. Az együttes legnagyobb slágere, az 1998-as Ha az életben című az Anyád! A szúnyogok című 2000-es Jancsó Miklós-filmben felcsendülő verzióban hallható. A De szeretnék címűt – kuriózumként – Lovasi az Anima Sound System egykori énekesnőjével, Németh Jucival adja elő. Arra számítani lehetett, hogy a Csinibaba című film betétdalai lemaradnak a válogatásról (Lovasiék a koncertjeiken sem játsszák, annak idején paródiának szánták azokat, nem gondolván arra, hogy akkorát durrannak majd), az viszont meglepő, hogy az 1996-os Ül című nagylemezt sem képviseli egyetlen felvétel sem.

A 16+1 szerzeményt felvonultató, A szép estékért alcímű második CD-t a tavalyi akusztikus, csendes-ülős koncertek egyikén rögzítették. A dalok az új hangszerelésnek: a hegedűnek és brácsának köszönhetően más megvilágítást kaptak, magyaros, népies hangzást, ami a fináléban, a Múlató című felvételben csúcsosodik ki – „jó ebédhez szól a nóta” stílusban csendül fel, ezt követően a hanghordozó egy fergeteges kalotaszegivel zárul. Az akusztikus hangzás jobban kiemeli a dalok üzenetét, a frontember konferanszai pedig zseniálisak. A Zsákmányállat az egyetlen felvétel, amely mindkét CD-n megtalálható – a koncertváltozatában a hard-rockos riffjét vonósok helyettesítik.

A válogatásra két új szerzemény is felkerült, mindkettő komoly társadalomkritikát hordoz. A stúdiódalok között harmadikként csendül fel a magyar nemzetről apokaliptikus képet festő I Like Gemenc című. (…) A koncertdalok között negyedikként hallható a megosztottság, irigység és kivagyiság témájában íródott Van-e nálatok alkohol című. „Van-e nálatok maffia? Nálunk mindenki kiscica. Nálatok laknak-e állatok? Nálunk vannak, de nem nagyok. Tiszta az udvar, rendes a ház. Nálatok meg mindenki gáz” – énekli Lovasi.

(forrás és további részletek: music.hu)