Gyerekes gondolat

A képen két éves Luca lányom pakolgatja a cipőinket látszólag minden koncepció nélkül. Egy-egy cipő néhány percen belül több helyen is megfordult, rövid idő alatt a párok egy része is összekeveredett. És ugyebár a gyerekek sokszor csinálnak hasonló „értelmetlenségeket”…

De felteszek egy cseppet sem iróniamentes kérdést: egy másik nézőpontból (ha úgy tetszik, magasabbról) szemlélve nem pont ugyan ilyen értelmetlen dolgokat csinálunk mi, okos felnőttek nap mint nap? És a kérdésre a válasz részemről egyértelmű igen.

2010. szeptember 14.

Blog, Blog egyéb

Feliratkozás

Email értesítés az új bejegyzésekről:

200×200 km könyv

2013 tavaszától kezdődően több mint 8 éven át futottam és közben fotóztam. Ez volt a 200×200 km projektem első fele, melyből könyvet készítettem, amit letölthetsz PDF formátumban… További részletek →

4 hozzászólás a(z) “Gyerekes gondolat” bejegyzéshez

drzen

2010. szeptember 14.

Igen.

Válasz
Dexter68

2010. szeptember 15.

Szerintem Luca munkájában van rendszer, csak buták vagyunk hozzá, hogy értsük. Sokszor van olyan érzésem, hogy a kisgyerekek nagyon okosak, bölcsek, de mindenféle oktatások által magunkhoz butítjuk őket.

Válasz
hal

2010. szeptember 15.

Szimpatikus gondolat, könnyen tudok azonosulni vele. :)

Válasz
hal

2010. szeptember 18.

[re=19498]Dexter68[/re]: A dalai lámának úgy tűnik, sikerült megmaradnia okos, bölcs gyereknek.

„Azt is mondta a komor testőr, hogy őszentsége szereti megtréfálni a körülötte dolgozókat. Na, de hogyan? ‘Például el szokott bújni.’ () Az egyik pillanatban tényleg nagy gyerek, a másikban viszont profi politikusként tárgyal, viselkedik. Kiszúrta magának két munkatársamat, természetesen a két legmagasabbat. Ha lépcsőhöz értek, maga mellé kérte őket, az egyiket a jobboldalára, a másikat balra, rámarkolt a srácok alkarjára, kinyomta magát, úgy kellett fölvinni, hogy a lába nem érte a földet. És közben kacagott, mint egy óvodás. Nem lehetett nem szeretni.”

Válasz