Csak most jutott eszembe, hogy elfelejtettem beszámolni január végi mátraházi üdülésünkről. Az Ózon Hotel vendégei voltunk a tervezett négy helyett csak bő két napig, mivel olyan hideg volt a víz, hogy inkább eljöttünk (állítólag ez így EU-konform, mivel ez nem termálvizű szálloda – ami még ha így is van, senkit nem érdekel, télen nem a vízben fagyoskodva szeretném nézni a hólepte tájat). Egyébként a kiszolgálással nem volt probléma, nagyon kedves volt a személyzet, és szépen felújították a hotelt – legalábbis ha amolyan magyarosan, a kis részletekre nem figyelve szemléljük (melyek persze szúrták a szememet rendesen). Szóval vegyes volt az összkép, de azért jól éreztük magunkat, és a hangulatkonzerv terméssel is elégedett vagyok.
Ezeket a szállásunk teraszáról lőttem, miközben szétfagyott a kezem, és mivel állványt nem vittem, Luca lányom filctollas dobozával, és két székkel zsonglőrködtem – a levegőt is visszatartva, hogy le ne essen róluk a gép, és a lehelletem ne hagyjon nyomot a fotókon (a jobb felső képen a füst a szállodából jön, nem belőlem):
Másnap reggel tekintetemet magához vonzotta a párás ablak, és rajta keresztül a teraszon álló szék (előző esti fotóállványom) részlete…
…később pedig a felhőlepte, hócukros, rádiótornyos hegytető:
Az utolsó napon, Gyöngyösről visszafelé, Mátrafüred környékén Lucus ekkor már aludt…
…és nem ébredt fel Kékestetőn sem, amikor egy mesevilágba autóztunk bele. Apa leállította a csúszkáló járművet az út szélén, átlépett a hóesésbe, és elbűvölve konzerválta a havas-ködös hangulatokat:
Most pedig az öt évvel ezelőtti hóra emlékezve, türelmetlenül várjuk a tavaszt.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás