
Karácsonyi ajándékként kaptuk a könyvet egy kedves (orvos) barátunktól, melynek májusban értem a végére (esténként olvasgattam). De a paleolit táplálkozás alapelveivel már az elején is tisztában voltam (miután beszélgettünk róla az ajándékozóval), így már januárban megreformáltam az étkezésemet. Idézek a szerző – botrányosan ronda és kaotikus – weblapjáról:
A paleolit táplálkozás lényege a visszatérés a kőkori étrendhez. Mivel a gabonafélék és a tejtermékek csupán az utóbbi tízezer évben váltak csupán az ember táplálékává, ezeket egyrészt nem tudjuk megemészteni rendesen, másfelől túl nagy szénhidrát terhelést jelent a szervezetnek, s ez a civilizációs betegségek fő okozója.
- Kerülj minden gabonafélét, burgonyát, kukoricát, cukrot, nagy szénhidrát tartalmú élelmiszert (pl. a hajdinát is).
- Kerüld a hüvelyeseket, mert lektin található bennük, ami mérgező, áteresztővé teszi a bélfalat, és az így átjutó emésztetlen fehérjék autoimmun folyamatokat és idegrendszeri problémákat idéznek elő.
- Nyugodtan egyed a húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket. Szerintem fogyasztható a sajt is, ez kevésbé veszélyes, mint a többi tejtermék. Egészséges a tojás is. A zsíroktól sem kell félned, nem a zsírok okozzák az érelmeszesedést.
- Bárhol is talál az ebédidő, mindig tudsz venni gyümölcsöt, salátának való zöldségeket, kolbászt, sonkát, sajtot.
- Köretnek bármikor készíthetsz összedarabolt gyümölcsökből készült salátát.
- A paleolit étrend nem vallás. Próbáld minnél inkább betartani, de ne ess kétségbe, ha egy kicsit nagy ritkán eltérsz a főszabályoktól. Ha egy kis tejföl, tejszín kell a receptedhez, használd! Ha lisztre van szükséged, inkább zab- vagy rizslisztet használj, mert abban nincs glutén. Ha gluténérzékeny vagy (esetleg rejtetten), akkor nagyon csekély glutén is árt!
A szerző a fenti listából kifelejtette (de a könyvből nem, ott külön fejezet foglalkozik ezzel), hogy a sajt kivételével kerülj minden tejterméket is.
Személyes hozzáállásom, tapasztalataim
Fentieket figyelembe véve teljesen leszoktam a kenyérről, a tejtermékekről (a sajt kivételével), és többnyire kerülöm a krumpli-rizs köreteket. Nem álltam át teljesen a paleolit étrendre, és ezt nem is tervezem – már csak az olyan finomságok miatt sem, mint az általam pünkösd hétfőn megismert vakvarjú (kenyérlángos), vagy anyukám krumplis pogácsája, vagy anyósom káposztás lepénye, vagy „Daubner bácsi” süteményei, tortái, és még sorolhatnám. De a lényeg, hogy nagyságrenddel kevesebb gabonafélét és szénhidrátot fogyasztok.
És akkor mit eszel? – szokták kérdezni. Leginkább zöldséget, gyümölcsöt és húst. Hétvégén nagybevásárlást tartunk a Fény utcai piacon, ismerjük már a nénit, ahol salátát és hagymát veszünk, egy másiktól sajtokat, „a sráctól” paradicsomot, stb. – a „Sonkástól” pedig isteni sonkákat, húsféléket, és két hete rákaptam a sajttal töltött fügére (mennyei). Reggelire gyümölcssalátát készítek, saját keverésű müzlivel (egy rész zab + egy rész aszalt gyümölcs, és magok [dió, mogyoró, mandula – tudom, ezek nem paleolitok]), ebédre többnyire valami paleolit étrendnek megfelelőt a Cityfood-tól, vacsorára pedig összedarabolom a piacon vásárolt zöldségeket, sajtokat, ha van otthon, akkor aszalt paradicsommal, olivabogyóval gazdagítom, hozzá a sonka, olajos hal, füstölt lazac, vagy kolbász (persze a húsfélék közül egyszerre csak egy – vagy egy se). Imádom ezeket, soha nem unom meg.
És jobban érzed magad? – ez általában a következő kérdés. Nem, mert korábban se voltam rosszul. Az egyetlen számomra pozitív (édesanyám számára tragikus) tünet, hogy fogytam 4-5 kilót (jelenlegi tömegem 72 kg – magasságom 184 cm). Korábban se voltam kövér, de pont ez a pár kiló felesleg zavart kicsit a hasam környékén. Most legalább látszik a reggeli felülések eredménye – viszont ezzel együtt sajnos rendszeresítenem kellett a nadrágszíj viselését. :) Egyébként állítólag a paleolit táplálkozással mindenki a számára ideális testsúlyra „áll be”.
A könyv
Időnként untam már a sok adatot, melyekkel a szerző nyilván minél inkább próbálja alátámasztani nézeteinek helyességét. A néhol kissé elfogult és elragadtatott szerző engem végül is meggyőzött – a stílusa kevésbé, de a mondanivalója annál inkább „bejön”.
A könyv honlapja (többek között előszó és tartalomjegyzék is) →
Vélemény, hozzászólás?