
Ez a supergroup földi körülmények között nem is létezhetne. Hiszen azt azért mégsem vehetjük komolyan, hogy olyan formátumú személyiségek, mint bizonyos Mick Jagger, akit immáron negyven egynéhány éve nem mutatnak be koncerten, mert minek, mindenki ismeri, tehát Jagger, aztán Bob Marley fia, Damian, egy bollywoodi zeneszerző, a többek között az Oscar-díjas Gettó milliomos zenéjét is jegyző A. R. Rahman, a Eurythmics alapítója, Dave Stewart és a fiatal kora ellenére a csúcs blues/soul-nőstények között jegyzett Joss Stone sokáig – vagy akár egyetlen percig is – megfér egy zenekarban. Valószerűtlen ez az ötös, de annyi baj legyen, ha működik. Nos, hogy tényleg működik-e, mindjárt kiderül, de előbb egy kis színes.
A banda ötlete Stewart agyából pattant ki St. Ann’s Bay-ben, Jamaicán, aki meggyőzte Jaggert, aztán jöttek a többiek, bevonultak a Los Angeles-i Jim Henson Studióba, és tíz nap alatt felvettek majd’ harminc számot. A főszereplőknek olyan személyzet segített, mint Marley ritmusszekciójának basszistája, Shiah Coore és dobosa, Courtney Diedrick, a vonósokért pedig Stewart társa, Ann Marie Calhoun felelt.
(forrás: est.hu)
Elég érdekesen hangzik, nem? Az est-es kritika további részét nem idézem, mert nem értek egyet vele.
Szerintem zseniális ez az ötös, tegnap óta többször végighallgattam a 16 trekkes Deluxe Edition-t, és egyre jobban tetszik!
Vélemény, hozzászólás?