Gondolkodtam, mit is írjak „Józsi bácsi” blogjáról. Legszívesebben kilométer-hosszan idézném, mert olyan jó olvasni (hogy még egy tárgyalásról is elkéstem miatta)! Végül arra jutottam, hogy legjobb lesz, ha őszintén leírom, amit érzek – még ha elsőre talán túlzónak is tűnik: ha mindenki olvasná „Józsi bácsi” gondolatait, valószínű jobb hely lenne a világ.
„Józsi bácsi” elmém szüleménye, egy bennem élő öreg lélek, aki józan paraszti ésszel éli életét. (Egy megkopaszodott bajuszos krapek, akit a weblap oldalán látsz. ) Olvassa a híreket, bele-belekukkant a híradóba és gondolkodik. Hmmm. Járványok, betegségek, balesetek, államadósság, válság, csőd, devizahitel csapda, rasszizmus, terrorizmus, karambolok, öngyilkosságok, celebek, sztárok. Főleg ezeket hallja. És nem érti, hogy hová lettek azok a “dolgok”, amik nem a tragédiákról, és nem a pénzről szólnak.
(…)
A bennem élő “Józsi bácsi” tulajdonképpen egy kíváncsi lélek. Évekkel ezelőtt elkezdett olyan könyveket olvasgatni, amelyek nem a fősodrású média által ajánlottak, hanem kérdéseket feltevő közösségek adják kézről-kézre. Aztán látott egy halom érdekes dokumentumfilmet, melyek politikáról, gazdasági érdekekről, egészségügyről (=betegségügyről) és az élet nagy kérdéseiről szóltak.
A látottak és olvasottak hatására Józsi bácsi megváltozott. Továbbra is szereti a kisüstit, de már lassabban kortyolgat belőle.
Ismerősei sokszor csodálkozva néznek rá: “Mi lett veled Józsi? Mit gondolkozol annyit? Örülj annak, hogy lyuk van a seggeden!” De Józsi bácsi hajthatatlan. Érteni akarja, hogy mitől változott ekkorát a világ. Persze lehet, hogy az is csak egy délibáb, hogy “régen jobb volt”. Lehet. De mintha mégis közelebb lettünk volna egymáshoz mi, emberek. Ezt határozottan érzi.
Minél többet olvas és kutat, annál jobban zakatol benne egy felkavaró emóció, hogy valami egyszerűen nem kerek. “Rá akarnak engem venni olyan gondolatok elfogadására, amelyek nem frankók…” – mondogatja önmagának homlokát ráncolva. És minél többet gondolkozik, annál ráncosabb a homloka. De ő nem bánja.
Aztán olvas egy idézetet a híres Einsteintől: “Egy problémát nem lehet megoldani azzal az elmével, mely létrehozta azt!” Ez nagyon tetszik neki. “Ez az!” – kiált fel. “Azért nem változik semmi, mert mindenki azt várja el, hogy a jelenlegi rendszer karmesterei ‘javítsák’ meg a dolgokat!”
De ez nem fog menni, hiszen ez lehetetlen… Ha ugyanaz az elme irányít, ugyanaz lesz az eredmény.
Józsi bácsi legnagyobb felismerése végül az, hogy a világot megváltoztatni nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ha ő is hozzátesz egy icike-picikét a gondolataival, a szívének energiáival, akkor az igenis segít. Ezért kezd blogolásba. Az energiát muszáj kiáramoltatni…
„Józsi bácsi” a honlapján bővebben is bemutatkozik, és van Facebook, Youtube és Twitter oldala is. Ha tetszik, amit ír, hívd meg Te is egy felesre! Köszi Kikasz, hogy bemutattad „Józsi bácsit”!
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?