Élhetetlen ország

“Az élet egy nagy csodálatos semmi,
Hát mért ne lennék boldog és vidám?
Nekem abban nem parancsol senki,
Hogy kit szeressek, s ki a cimborám!
Az élet, mint a cigaretta füstje,
Illanó, s ha nincsen már parázs,
Nem ér egy lyukas garast se nékem,
Ha elszáll a szép varázs…
Az élet egy nagy csodálatos semmi,
Hát mért ne lennék boldog és vidám?
Nekem abban nem parancsol senki,
Hogy kit szeressek, s ki a cimborám!”

“Élhetetlen ország”-mondta minap egy ismerősöm és én rögtön visszakérdeztem, hogy miért, csak nem elsivatagosodtunk, vagy talán kitört a Szársomlyó és lávával árasztotta el kicsiny hazánkat? Annyira meghízott volna a Balaton, hogy kajakkal kell ezentúl munkába járnom? Csak állt ott elcsigázottan és nagy kerek szemekkel meredt rám. Nem tehet róla, hiszen beléverték a tételt. Tudjátok, azok a “gyalázatos hazugok, akik megrontották a szavak becsületét…”

Jelentem kicsiny hazánk nagyon jó egészségnek örvend. Ugyanolyan jól van, mint bármikor a történelem folyamán. A föld barna, a búza arany és még mindig kék az ég. Azt hiszem még a Dráva is fentről folyik lefele és nem fordítva, lentről felfele. Szóval az Isteni óramű súlyos ingája még mindig precíz pontossággal járja megszokott útját, de bennünk mintha eltörött volna valami. Talán újra “meg kell tanulnunk beszélni azért, hogy tényleg tudjunk hallgatni” (Nietzsche) Jobb lenne, ha én is hallgatnék. :-O

A termikelés és a távrepülés királyainál is rendben mennek a dolgok. Dívik a hajnali varangyozás, napközben pedig az örömködés felhőalapon. A fészkekben kölök gólya csücsül. Milyen hülyén jönne ki, ha mondjuk a tarló közepén egyikük odaszólna a másiknak: -te Tivadar, látod te is, hogy mennyire élhetetlen ez az ország? – Élhetetlen? – kérdezné a másik. Ha élhetetlen, akkor mi az ördög vérveres faszáért nem maradtál Afrikában?

(forrás és folytatás: atyafipeca.wordpress.com)