Józsi bácsi blogját már többször ajánlottam, és minél többet olvasom, annál inkább érzem azt, hogy jó lenne, ha minél többen olvasnák – ezért rendszeresen idézem a bejegyzéseit, melyek közül ez a negyvenhetedik (a Józsi bácsi által 2012. december 23-án publikált eredetit itt olvashatod).

Isteni (gyógy)szer(etet)

A 2012-es lesz az első Karácsony anyukám nélkül. Felnőtt ember vagyok, közel 20 éve elköltöztem a szüleimtől, de néhány év kivételével – amikor a világ túloldalán éltem – ezt a szent időszakot mindig együtt ünnepelte a családunk. Az idei az első alkalom, ami számomra tele van szomorúsággal, ugyanakkor mindennél jobban egy ilyen személyes tapasztalat és megélés gondolkoztat el arról, hogy mi is lehet a lényeg az utamon.

Nincs olyan emlékem, amelyből anyukám hiányozna, ha a Karácsonyról van szó. Kisgyermekként több, mint 13 évig játszottuk azt, hogy december 24-én este 5-6 óra körül apuval és a bátyámmal sétálni indultunk mintegy 2 óra hosszáig, hogy “megjöhessen a Jézuska”. Mire félig átfagyva hazaértünk, a Jézuska (anyu) feldíszítette a fát, meggyújtotta a színes izzókat rajta, tálalta a beiglit és a forró teát, s pont amikor beléptünk az ajtón, meggyújtotta a csillagszórókat. A meleg lakást betöltötte a sok-sok finomság illata a szeretet és a meghittség rezgése. Egész évben a Szent Estén átélt izgatottságot vártam és nem csak az ajándékok miatt. Ez az este a csodáról szólt és arról, hogy “van gyerekszobám”. Pont ma 1 évvel ezelőtt írtam Az igazi Karácsony című bejegyzésben, hogy mennyire fontos megbecsülni az együttlétet, mert nem tudhatjuk, hogy a közös földi kalandok meddig érnek össze. És íme, mintha éreztem volna, hogy egy csodával megtöltött 36 évig tartó fejezet a tavalyi karácsonnyal véget ér. Mégis, akármekkora a szívemben a fájdalom, ez a rend. Az élet csodálatos rendje. A körforgás örök. Jövünk, tapasztalunk, megyünk. A tapasztalás lényege pedig az éber(!) szeretetben történő létezés. Véleményem szerint ez az egyetlen módja annak, hogy a rövid út végén emelt fővel lépjünk tovább. Jelen írásomban ezt a tapasztalást járom kicsit körbe, megkísérelve a “nyúl üregébe” történő bejutást.

A Karácsonyt a szeretet ünnepének tartjuk, a szeretteinkkel együtt eltöltött pillanatok valóban szívmelengető élményt nyújtanak. Mégis felmerül a kérdés: Mi az a szeretet? (Előre is elnézést kérek, ha ez egy kicsit szájbarágós lesz, de tudjátok, én egyszerű vagyok, mint egy szög és muszáj ennyire “lebontani a hegyet”.)

Sokan szidják a szcientológusokat (sokszor nem alaptalanul), pedig a tanításaikban találhatók igazságok. Bevallom, nem ástam bele magam nagyon mélyen a témába, de volt idő, hogy egy-két dolog megérintett, néhány könyvet elolvastam és még 1-2 tanfolyamot is elvégeztem náluk (pl. az ún “assziszt” tanfolyamokat kifejezetten pozitívnak tartom, csak tudni kell nemet mondani az egyre dráguló foglalkozásoknak utána), az üzleti szemléletű oktatásaik pedig jó megfigyelésről tanúskodnak. Ha félretesszük azt, hogy ez is egy biznisz (mert az) és nem zárkózunk el azonnal az előítéleteink miatt, akkor talál(hat)unk hasznos gondolatokat is (csak figyeljünk arra, hogy az erkölcs és az igazságra való törekvés ne maradjon ki a képletből). Például azt is tőlük tanultam, hogy a szavaknak nagyon pontos jelentése van és ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi mit jelent, nem értjük meg az üzenetet. (Ha pl. Dr. Lenkei Gábor akármelyik könyvét elolvasod – félretéve azt, hogy a hiánybetegségekre alapuló vitaminlobbi is egy “csilliárdos” biznisz és sokszor ők is csak arról beszélnek, hogy a megoldás a vitaminokban, azaz főleg kívül van, ami egy hazugság(!) -, a szöveg és a történetek tele vannak szómagyarázatokkal, mert az író biztos akar lenni abban, hogy az üzenet átmegy. Ez nagyon lényeges pont, mert nem várható el a széles olvasóközönségtől, hogy etimológiában jártas legyen, a félreértés viszont tudatlanságot szül.)

Miért fontos ez?

Például azért, mert ha arról beszélünk, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe, akkor tudnunk kellene definiálni (=meghatározni) a szeretet szó jelentését azon a mindannyiunk által ismert megközelítésen túl, hogy “a szeretet egy melengető érzés”. S ha már itt tartunk, miért mondjuk azt, hogy melengető? Mert áramlik, mint ez a zene? :-) [Zene bekapcs.]

Az eredeti bejegyzésben itt beágyazott zene hallgatható.

Gondolj bele abba, hogy mennyire csodálatos egy “találmány” az emberi nyelv(ek sokasága), amely bár a valóságról mesél, mégsem lehet soha igazán makulátlan, csak a szellemi világ tökéletességének “másolata”. A nyelvben a valóság létezésének, a végtelen potencialitásnak, a VANságnak a milyenségét, megállíthatatlan és folyamatos változását képezzük le állapotot, mozgást, minőséget és milliónyi cselekvést és helyzetet kifejező szavakra és kifejezésekre azért, hogy közös hivatkozási pontokat találjunk a könnyebb együttéléshez. Az egész életünk voltaképpen egy viszonyrendszer, melyben szinte lehetetlen bárminek a jelentését úgy értelmezni, ha nincs viszonyítási pontom. (Erre írtam az “Eladás” hazugsága c. írásomban, hogy meg kell találni az abszolút viszonyítási pontot!) Ha azt mondom neked, hogy “szeretlek” vagy ha azt mondom “gyűlöllek”, pontosan tudod (vagyis csak azt hiszed, hogy tudod!), hogy mi a kettő között a különbség, mert a szavak hallatán megjelenő érzelmek reakciójaként az elme a közös hivatkozási pontok alapján értelmezni kezd, jelentést hoz létre. Ez a másodperc aprócska töredéke alatt játszódik le és a leglényegesebb pontja a megszokásból történő reakció, értelmezés. Nem gondolom át, hogy mi is hangzott el. (Mindjárt meg fogod érteni, hogy ezt miért írom, csak tarts még ki egy kicsit. :-) )

A közös pontok meghatározása tehát egy teremtő helyzetet szül, mert a szavak mögötti valóság rezgése az érzelmeken át folyamatos energiaáramlást, az élet folyamatosságát hozza létre. Ebből következik, hogy a beszéd és az írás is teremtés, legfőképpen azért, mert a kimondott és leírt szavak a saját fülünkbe (és szemünkön keresztül az elménkbe) visszajutva bennünket is benne tartanak a teremtő folyamatban! Megfigyelted, hogy nem tudsz semmit sem kimondani vagy leírni úgy, hogy ne szembesülnél azonnal a saját gondolataiddal? A valami “ellenes” tüntetések pontosan ezért nem működnek hosszú távon: azzal ugyanis, hogy azt skandálom, amit nem akarok tapasztalni, folyamatosan és saját magam által is(!) hallhatóan visszaprogramozom magamba a nem kívánt állapotot. :-) (Ez volt a legnagyobb szembesülésem annak kapcsán, amikor azt a féligazságot leírtam, hogy minden “eladás”. Ha ugyanis így gondolkodom, akkor a külső megfelelés miatt – azt akarom elérni minden áron, hogy szeressenek és elfogadjanak – nem leszek önmagam és belekényszerítem magam egy hazug életbe.)

Ebből a logikai levezetésből fakadóan pedig azért tartom fontosnak néhány gyakran használt kulcsszavunk jelentésével tisztában lenni, mert annak ellenére, hogy nem tudunk róla, folyamatosan teremtünk a szavak használatával.

A szeretet szó egy kulcsszó a sok között, valójában a minőségek minősége, legfőbb erény az összes emberi erény “fölött”. Tapasztalom nap mint nap, hogy ha bármilyen tevékenységemből hiányzik a szeretet, akkor nem lesz “kerek” a világ. Ugye Te is éreztél már ilyet? Van egy melóm, de “valami nem ötös”. Megfizetnek, megbecsülnek, de mégsem érzem jól magam benne, hiányérzetem van és folyamatosan keresek “valamit”, amiről a tudatom nem tudja, hogy micsoda, de a tudatalattim (vagy a felettes énem) nyugtalan. Nem vagyok boldog, mert valójában nem a szeretetben létezem. Szeretethiányom és szeretetéhségem van. A szer nem jut el hozzám, nincs itt velem, a szer nem etet. Nagyon sok szavunkban ott van ez a szó. Gondoljatok csak bele: szer-elem, szer-etet, szer-kez-et, szer-v-ezet (ami szerv-ezet vagy szer-vezet?), szer-felett, szer-telen és ha kinyitod az értelmező szótárat, találsz még egy több tucat magyar szót, melynek akár a töve, akár egyéb szótagja a szer. Ha a szer etet (=van), az melengető. De mi lehet az a szer? Az igazi gyógy-szer? :-) [Ha hallgatod az előző zenét és még nem ért véget, akkor itt állj meg egy pillanatra. Adj teret a szívedben megjelenő érzéseknek…]

És mégis mi az, ami melengető? Mitől létezhetünk mindannyian Földanyával együtt? Mi az az életben, ami ha nem etet, mindennek vége?

Az eredeti bejegyzésben itt beágyazott zene hallgatható.

(Indítsd el most ezt a zenét, állj meg egy pillanatra és figyeld meg azt az áramlást, ahogy a fuvola és az oboa hangján keresztül játszadozik és “ide-oda csapódik a fénysugár”, majd egyszer csak megérkezik az EGY-be. S ha megérkezett, olvass tovább…)

A szer nem más, mint a fény, az Isten(i törvény), mindennek az eredője, az origo. Ha “kerek a világ”, akkor a szer etet, ha “nem kerek”, akkor a gyűl ölet. Magyarul amikor “kerek a világ”, akkor “körbejár a fény”. Ha pedig áramlik a fény, működik az élet körforgása, az energiát nem állítja meg az elme által kreált illúzió – Madách Imre szavaival élve “nem játszunk Istent” – és működik a teremtés EGYsége, aminek egészség (és nem félelem) lesz a következménye. Ha ezt a fény(energiá)t az egóm nem engedi át, mert a matéria bűvöletében azt gondolom, hogy majd én beszabályzom a dolgokat öcsém, “nyugesz van” és én tudom(!) a mi a pálya, akkor öngólt rúgok. (Gyakorlati példára lefordítva a görcsösen akart dolgok általában nem sikerülnek, mert a teremtés energiáját megakasztja az egónk! Ha pedig megértés születik benned és elengeded a görcsösséget, csoda történik… Ugye Te is tapasztaltál már ilyet?) Ha felgyülemlik bennem az áramlásra hivatott energia, mert nem vagyok tekintettel a szellemi törvényekre (=a fény áramlik, ha akarom ha nem), akkor ez az egójáték – vagyis hogy nem a természet(es) áramlásban keresem a választ, hanem külső “megoldásba” fektetem a hitemet – elkezd engem szépen lassan megölni. A gyűl ölet. Talán kicsit szimplának tűnik a válasz, de ez szerintem tényleg ennyire EGY-szer-ű.

Ezért fontos megérteni a betegségek lelki eredetét, mert minden olyan esetben, amikor önmagam ellen (a saját karmikus rendeltetésemmel szemben) és önhazugságban élek (nem szabad elfelejtenem, hogy este, egyedül egy sötét szobában, ahol senkinek nem kell megfelelnem, mindig tudom, hogy mi az igazság), akkor a fény nem tud áramolni és az ellenkező hatást éri el. Láttál már olyat, hogy zárlat keletkezett a rend-szerben, ami a biztosítékot lecsapta? Ez a biztosíték számunkra a folyamatos áramlás – hogy süssön a melengető Napsugár! -, de ha bezárod a fényt, vagyis nem engeded be az utadat támogató energiákat, akkor konyec filma. :-) (A rend-szer pedig azt jelenti, hogy az Isteni fény, a szellemi lét törvénye, vagyis a szer áramlik, azaz rendben van. Ha pedig nem áramlik a rendben a szer, akkor rend-ellen-esség lép fel és ami nem működik, azt meg kell SZERelni.) Erre egyébként Carl Gustav Jung, híres svájci pszichoterapeuta (=lélekgyógyász) is utalt, aki megállapította munkája során, hogy a betegségek jelentős része abból fakad, hogy a “modern” ember elveszítette a transzcendens (=természet feletti, metafizikai) világgal lévő kapcsolatát. (Zárójelben jegyzem meg: Az, hogy a fénnyel való kapcsolat mennyire fontos az ember számára fizikai szinten is, azt mi sem példázza jobban, mint az, hogy a skandináv országokban az öngyilkosság a viszonylagos jólét ellenére igen magas!)

Na de ha már itt tartunk, menjünk egy kicsit még mélyebbre! Remélem még tudsz követni, mert most jön csak a lényeg… :-)

Nézzetek rá egy pillanatra erre a táblázatra:

Rovásírás ABC

Rovásírás ABC

Az ősi rovásírás írásjeleiből egyértelműen látható, hogy a SZeR (SZ + R), a szellemi törvény a templomokba is beszivárgott (nem csoda, hiszen a fényenergia könnyebben áramlik pl. a Szent-György vonalakon, ahová Isten házait gyakran építették), ezt a jezsuiták ismert jelképében, a sokak által ismert IHS-ben lehet megfigyelni közepén a kereszttel. S bár erről a jelképről manapság azt tartják, hogy egy ferences pap, bizonyos sienai Szent Bernardin hatására terjedt el és a görög Iesus Hominum Salvator (=Jézus az emberek Megváltója) szavakból származik, én bátorkodom azt mondani, hogy az IHS rövidítés rovásírással kapcsolatos egyértelmű hasonlósága nem a véletlen műve. (Az I ugyanis az SZ a H pedig az eR jele, az S pedig szögletesen rajzolva a fenti táblázatban nem – de egyéb rovásírás ABC-ben – megjelenített alternatív írásjelű K betű, ami utalhat Krisztusra. További érdekességekért ajánlom figyelmedbe ezt a cikket: Rovásbetűink rejtett jelentései)

Arról nem is beszélve, hogy ha szer valódi jelentésének szellemében élünk és tekintünk a különböző hitek egyházaira, akkor egyértelműen látható, hogy a hit szó (pl. hit-eles, hit-el) valójában egy megelőlegezett állapotról mesél, magyarul arról, hogy ha (a szellemi) törvények tiszteletében élsz (=megszolgálod a hitelt), akkor az utadra kerülsz (és tiéd lesz a vágyott állapot, “a mennyek országa”). (Magyarul azért ad neked hitelt a bank az általad vágyott lakásra, mert megelőlegezi számodra azt a bizalmat, hogy képes leszel visszafizetni a tartozásodat.) Miért lesz az ember hívő, ha nem azért, hogy a szellemi törvények betartásának következtében egy “megelőlegezett” egészségben, szeretetben(!) és boldogságban éljen minél tovább, sőt “a halálon túl is”? Mi az a világon (világ = a fény hazája, a neve is ez!), ami többet segíthet ebben nekem annál, minthogy önmagam sorsát járom és tudatosságban, éberségben (=a létezés intenzív érzékenységében, a folyamatos igazságra való törekvésében) fogadom be a forrást (=fényenergia), ami biológiailag is lehetővé teszi a létezésemet? És ha eljutunk a megértésig, mit is szoktunk mondani? Azt, hogy minden világos, azaz fénnyel teli. Vajon ez a “véletlen” műve?! :-)

A rovásírás tanulmányozásából egyébként az ISTEN szavunk valódi jelentése is megfejthető, ez egyrészt a szó mai hangalakjából is látszik – ez a “TE IS+ÉN IS” szavak egybeolvadásából származik, ami arra utal, hogy Te+Én=EGY – másrészt a rovásírás jeleinek összerakásából is egy érdekes jelképet kapunk: a keresztet. Az ISTEN szavunk azt fejezi ki tehát, hogy az Univerzum forrása az EGYség és a kereszt jelképe is erre utal, hiszen a kereszt szó a görög “krystos” szóból származik, ami “felkentet” jelent, s amelynek a héber megfelelője a Messiah, magyarul “Isten segítsége”, aki nem más, mint a teremtés EGYségének földi megnyilvánulása, azaz Jézus. (Univerzum = világ+egy+etem; világ+minden+ség) A rovásírásból ez az összefüggés már Krisztus előtt is kiolvasható volt(!), ami a magyar történelmet tekintve azért is lehet fontos, mert arra enged következtetni, hogy a tudásra őseink már nagyon régen SZERt tettek (bőven a “finnugor rokonság” előtt). :-)

Az Isten szavunk rovásírással

Az Isten szavunk rovásírással

A felsorolt “véletlen egybeesések” miatt nagyon fontos megérteni az Igazzá(?) vált hazugság(?) c. bejegyzésben boncolgatott témát a politikai cionizmus rendkívül beteg mozgalmáról is, mely a kiválasztottság hazug eszméjének eredményeképpen pont ezt az EGYséget borítja meg, hiszen azt feltételezi, hogy a mindenkit egyaránt melengető napsugárhoz egyeseknek több joga van, mint másoknak! (Érdemes közelebbről szemügyre venni azt, hogy a Szent Biblia is mennyire megmutatja az élet minden területén tapasztalható, belőlünk fakadó kettősséget – a “pozitív” és a “negatív” erőrendszereket -, hiszen míg az Ószövetség egy nagyon kemény, igencsak egoista és a pusztításban is szinte örömét lelő Istenképet mutat pl. Mózes könyvein keresztül – “szemet szemért, fogat fogért, stb.” – addig az Újszövetség a megbocsájtásról, a SZERetetről beszél és arról, hogy “szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”.) Ugye mennyire nem mindegy, hogy melyik tudásra teszünk (rá) SZERt, azaz fényt, az Isten keresztjét? És persze az sem mindegy, hogy bár az emberiség jelentős része a pozitív erejű rend-szer követőjé(nek gondolja magát!), addig számos politikai és gazdasági vezető ezt a fényt nem áramoltatja, hanem magának tartogatja önző, luciferi módon, azaz elviszi a fényt (Lucifer = Fény hordozója) ezzel gyűl-ölet-et s megosztást hozva létre. Lásd: a pénzteremtés monopóliumából fakadó és a kamatszabályozásnak köszönhető gazdasági “válságok” ciklikus bekövetkezése, mely a vagyonátrendeződésről szól és korántsem természetes. (Jóllehet nem csak a történelem “irányítói” játsszák ezt a fény-űző játékot, hiszen már a “kisember” szintjén is folyamatosan eltitkoljuk a megSZERzett tudást, hogy “titokba” csomagolva pénzért adjuk tovább, vagyis egyértelműen látszik, hogy az életciklus lefelé kanyarodó görbéjének forrása maga a célt tévesztett emberiség.)

(Személyes “véletlen” kapcsolódás a témához, hogy a fenti információk és összefüggések egy részére Bodnár Erika, Színia kutató és teremtő munkája révén akadtam rá, akinek a könyveit pont drága édesanyámtól kaptam Karácsony alkalmából! néhány évvel ezelőtt, vagyis ebben a cikkben az ő – vagyis anyukám igazságra törekvő – szándéka is itt van velem, ami különösen fontos így, hogy már nem érezhetem a fizikai valóját. Színia pedig igazi “Józsi bácsi” nyelven írta meg a könyveit, ezért tiszta szívvel ajánlom őket minden útkeresőnek!)

Visszatérve a Karácsony ünnepéhez, az sem tekinhető véletlennek tehát, hogy a Szent Este pont december 24-ére esik, amely a legelső picivel hosszabb fénnyel teli nap az északi féltekén a téli napfordulót (az éjszakák folyamatos hosszabbodásának végét) követő 3 nap után. Ebből pedig eléggé nem félreérthető módon az következik, hogy a Karácsony nem más, mint az élet forrásának, a fénynek az ünnepe, a kezdődő megújulásnak és a gyarapodásnak, mely a Földön megnyilvánuló élet tapasztalatszerző körforgásában az újjászületés első szívdobbanása.

Ha a Bibliát ilyen lelkülettel olvassa bárki, láthatóvá válik, hogy Jézus nem más, mint az Isten(i törvények küldötte, maga a fény) gyermeke, aki az életét az evangéliumok tanúsága szerint is úgy élte végig, hogy példát mutasson az emberi sors, a karmikus út viszontagságairól (“mindenkinek megvan a maga keresztje”), ugyanakkor azt is meg kívánta osztani, hogy a megfelelő tudásra SZERt téve a fény átjárja az EGYség fiait és lányait (minket, tapasztalatszerző “utazókat”), ami által pedig megtapasztalható az EGY, a Teremtés csodája. (Lásd: A látható világ ember alkotta csodálatos vívmányai nem is beszélve az élet teremtésének képességéről.) Ez az a csoda, amit én Isteni (gyógy)szer(etet) -nek neveztem el és ezért lett ennek az írásnak is ez a címe.

Ha tehát Szent Estén és Karácsonykor együtt vagy a szeretteiddel, akik a minden létezőt átható fény megléte által létező testvéreid, akkor mindig jusson eszedbe, hogy az élet és újjászületés szentségét, és a szellemi világ törvényeiből megnyilvánuló teremtés csodáját ünnepeljük, a fizikai lét megtapasztalásának lehetősége által.

Visszagondolva kisgyermekkorom és felcseperedő ifjúkorom karácsonyi együttléteire, azt hiszem, hogy sok szempontból drága anyukám pont ezt az értékrendet akarta tovább adni nekem / nekünk, hogy a következő generációnak is legyen fogalma arról, hogy mit jelent az igazi ünnep. Talán neki köszönhetem azt, hogy ilyen filozofikus emberré váltam, amely ugyanúgy a SZER-ről szól, hiszen a filozófia nem más, mint a bölcsesség SZERetete. :-)

Ezekkel a gondolatokkal és G.F. Händel: Messiás című oratóriumának “For Unto Us a Child is born” (=gyermek született számunkra/értünk) című tételével kívánok Áldott, Fénnyel teli Karácsonyt és SZERetetben eltöltött, önhazugságok nélkül és éberségben, vagyis az igazságra törekvés szellemében megélt Új Évet minden kedves olvasómnak!

[Hangerőt felcsavarni!]

Az eredeti bejegyzésben itt beágyazott zene hallgatható.

Csodálatos ez az áramlás a zenében, SZERinted is?

4 hozzászólás ehhez: „Józsi bácsi gondolatai a világról #47

  1. Na, ez az írás most pont időszerű nálam, de sajnos abszolút nem fogott meg. Estig morfondírozok rajta, majd holnap elolvasom újra, mert lehet, hogy az én készülékemben van a hiba.
    :-)

  2. Nos, elolvastam ma reggel újra és tényleg próbáltam a fent olvasottakat befogadni, de egyszerűen nem tudok az efféle következtetésekkel azonosulni, de még csak részlegesen osztozni sem. És ez az esetek többségében így van Józsi bácsi gondolataival. Úgy érzem, hogy kettőnk között abban áll a nagy különbség, hogy Józsi bá rendkívül sokszor elmegy egy afféle emócionális vonal felé, amivel én mindig is próbáltam és próbálok tisztes távolságot tartani. És itt most nem arról beszélek, hogy az érzelmi töltés, az érzelgősség kimondottan káros folyamat lenne, de szerény véleményen szerint illik vele nagyon-nagyon-nagyon finoman és mértékkel bánni. Persze ennek ellenére elismerem, hogy Józsi bának van egy egyfajta eredeti és logikus szemléletmódja és rengeteg közös dolog van bennünk, de valahogy mindig más végkövetkeztetésre jutunk. Mindezek mellett azt el kell ismernem, hogy nem ismerem J.b. összes írását, mert hosszúságuknál és a már fent említett problematika miatt nem igazán jutottam még a végükre, de ez utóbbit most tényleg böcsülettel végigolvastam.
    A teljesség igénye nélkül itt van pár problematikus gondolat…
    “A tapasztalás lényege pedig az éber(!) szeretetben történő létezés.”
    Ez így sokkal jobban hangozna: Véleményem szerint a tapasztalás lényege pedig az éber(!) szeretetben történő létezés.
    Aztán van ilyen is:
    “(Előre is elnézést kérek, ha ez egy kicsit szájbarágós lesz, de tudjátok, én egyszerű vagyok, mint egy szög és muszáj ennyire “lebontani a hegyet”)”
    Nos, a hegy véleményem szerint ugyanúgy áll, maximum egy kicsit más szögből látjuk, de az is elképzelhető, hogy még törmeléket is talicskáztunk a tetejére. :-)
    “a szavaknak nagyon pontos jelentése van és ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi mit jelent, nem értjük meg az üzenetet.”
    Lehet egy szónak nagyon pontos jelentése? A talicska szónak igen. Az asztalnak igen. A nyeleskefének igen. A létesülteket talán még meg lehet nevezni, de mi a helyzet a fogalmainkkal? Az már egy életveszélyes csapás, ahol könnyen elsüllyed az ember a relativitás mocsarában.
    Mindezek ellenére becsülendő dolog, ha valaki el szeretne jutni egy elvont fogalom gyökeréhez, de ez még a nagy filozófusoknak(pl. Nietzsche) sem igazán sikerült. Hogy áramlik-e a szeretet a zenében? Talán igen. Hogy érzem-e? A mellékelt zenékben nyomát sem véltem felfedezni, persze lehet, hogy számomra másfajta muzsika a megfelelő a szeretet megragadására. Szeretet. Mostanában mindenhol ezt hallani. Főleg ennek a fogalomnak a kihangsúlyozása van jelen manapság a médiákban és a legtöbb NEW AGE vonulat is ezt szeretné nekünk mérhetetlenül nagyon kidomborítani. A SZERETETET. Mert ez nélkül nem lehet, vagy csak nem érdemes élni. Ezt én nem óhajtom cáfolni, de élni épp oly nehéz mondjuk a jobb lábam, vagy éppen a bal karom nélkül. A fejem nélkül meg aztán eláshatom magam. Mégsem mondom azt, hogy fontos dolog, hogy ne hagyjuk el a fejünket, mert a fej az egyik legfontosabb dolog a rövidke életünkben. Erre valaki válaszolhatja azt, hogy a fej az adott dolog és mindenkinek van, ezért butaság lenne a hiányát feltételezni. Miért, a szeretet nem ilyen? Vagy hogy jönnék én ahhoz, hogy azt feltételezzem az embertársaimról, akiket annyira bazi nagyon szeretek, hogy ők nem szeretnek, vagy nem szeretnek úgy, ahogy kellene. Hogyan kellene? Én szeretek olvasni, szeretek horgászni, szeretem a kutyámat és szeretek bizonyos embereket. És vannak olyan dolgok, amiket határozottan nem szeretek, de nagy hiba lenne a szeretet ellentéteként a gyűlöletet, vagy a nem szeretést megfogalmazni. A félelem sokkal jobb szó rá. SZERINTEM. Béla a szomszédban pedig lehet, hogy nem szeret olvasni, utálja a gyerekeket és csak és kizárólag a régi pénzek gyűjtésében éli ki a szeretetét. És még a legnagyobb tömeggyilkosban is van szeretet. Másfajta szeretet. Persze tudjuk, hogy egy gyilkos nem lehet JÓ, mert a JÓSÁG bennünk van. :-) A JÓKBAN. A gyilkos rossz, mert rosszaSÁG van benne. :-) De azért érdemes még egy kicsit a SZERETETnél maradni… Felsorolok pár fogalmat, amikkel szemben közel sem biztos, hogy prioritást élvez a szeretet. LOGIKA, JÓZAN PARASZTI ÉSZ, KÜZDELEM, TEKINTÉLY, ERŐ, SZENVTELENSÉG, MOZDULATLANSÁG, SZOLIDARITÁS, LOJALITÁS, FELTÉTEL NÉLKÜLI CSELEKVÉS.
    Többen mondják napjainkban, hogy a jóSÁG(óriási szó) és a szeretet kiveszőben van a világból. Lehetséges. Én mindenesetre cseppet sem tapasztalom. Persze ez szubjektív vélemény. Érdekes még megfigyelni azt, és ez igen bizarr dolog, hogy a Tradicionális Metafizika vonulatában nagyon kevés szerepet kap a szeretet, amíg azon a bizonyos szcientológiai vonalon pedig mérhetetlenül sokat. És itt bizony nagyon csúnyán tetten érhető az a bizonyos felebaráti szeretet és az a bizonyos “ha megdobnak kővel, dobd vissza kefírrel” c. aranyköpés agyonmagasztalása a “mindenki döntse el minek a jegyében”. :-) Persze lehet megbocsátani is a szeretet nevében is, de sokkal jobban járunk, ha szeretet nélkül bocsátunk meg. Úgy jóval eredetibb. :-) Mert a megbocsátás valóban egy magasztalható fogalom és én azt többé-kevésbé még igenelni is tudom, de azért ott is rengeteg tényező kaphat hangsúlyt. Pl. a logika és a megértés.
    Volt még a fenti írásban rengeteg hivatkozás JézusKÁRA,(:-O) a napfordulóra, a fény ünnepére, a rovásírásra, ami többé-kevésbé igaz, de valahogy nekem olyan megemészthetetlenül érzelgősnek tűnik az egész kontextus és a valahogy olyan érzésem van, hogy Józsi bá lehetséges, hogy elment a lényeg mellett. Vagy csak mellettem. :-) Szintén visszautalva a T.M-ra többször találkoztam olyan megfogalmazással, hogy léteznek olyan fogalmak, amikről nem lehet beszélni. Nincs értelme. Nem tudod megragadni, nem tudod megfogni. Ami visszamaradhat belőlük a tenyeredben az a legjobb esetben is valamiféle tákolmány lehet és akkor még annak is örülni kell, hogy legalább azt a magadénak tudhatod.
    És így a vége felé hadd zárjam egy saját aranyköpéssel a gondolataimat: Ahol hangsúlyozást kap a szeretet, ott nincs szeretet. Nietzsche valahol ezt írja: Ahol előkerül a morál hangsúlyozása, ott már jelen van a hanyatlás. J. bá gondolatai egyébként, mindezeket leszámítva számomra teljesen elfogadhatóak egy bizonyos szemszögből, de egy ilyen kényes és finom témát nem lenne szabad ennyire konkretizálni és megfoghatóvá tenni, mert akkor jönnek a bajok…

    Legvégül pedig egy Weöres Sándor idézet, amit tegnap kaptam egy hasonló gondolkodású barátomtól, hogy ide berakhassam:

    “A szeretetről

    A változatlan létezés a változó életet NEM óhajtja, NEM is utálja,
    hanem magába foglalja, mint a fészek a benne tátogó madárfiókákat,
    ÉRZÉS NÉLKÜL és mégis végtelen szeretettel.
    Éppígy, aki gyökerét az életből a létbe helyezte: a fejlődőn NEM
    ujjong, az elveszőt nem siratja;SENKIN SEM kiván segíteni; mindent
    egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.
    Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek
    bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél,
    csak az útnak más-más szakaszai vannak.”

    “Az érzelgésről

    Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető
    és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden
    előtte-levőre.
    Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem
    sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság
    mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.
    Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomoruságosabb.
    Egyik irányban szeretni csak úgy tud, hogy másik irányban gyűlölködik;
    vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga
    kavargó formátlanságához mér mindent; akármerre fordul, jó nem fakad
    belőle.
    A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és
    Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda
    elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa
    egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.
    Az érzelgősség kétfejű nőstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón
    csókolgat, másik feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató
    fejét immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal, szeretettel,
    erkölccsel, családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós
    fejét pedig a joggal, törvénnyel, megtorlással, igazsággal.
    Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános
    összezavarodás, innen ered: a kétfejű bestia mosolyából és
    könnyzacskóiból. Többet ártott, mint akármelyik szenvedély: a józan
    emberi mértéket összezavarta.”

    Hát valami ilyesmi…

    És ugye még ott van Kurtz monológja az Apokalipszis Most c. filmben. Azt mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom a szeretet jegyében.
    Egyébként tegnap este akartam ezt megírni, de a kutyám felé való szeretet meggátolt abban, hogy a szeretetről írjak pár sort. Mindezek jegyében akár még nemkívánatos is lehet néha a szeretet. :-O :-O
    Üdvözlettel:
    g: személyemet érintően még korai lenne bármi biztosat mondani, hát még a szeretetről beszélni!! :-O

  3. Én pedig itt vagyok valahol kettőtök között: Józsibával és Veled is a legtöbb dologban egyetértek, de egyikőtökkel se mindenben – és ez így van jól.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.