Atyafipeca: Gyula karosszéke

Nagyon tetszett, ezért titeket se szeretnélek megfosztani az élménytől – Gábor barátom blogjáról átvett írás következik:

B. Gyula “haver” volt. Na, nem az enyém, hanem az elvtársaké. Gyula irodájának egy konténer adott otthont, ahol érdekes keveréket alkotott egymással az acélszürke pácélszekrény, a Lenin mellszobor és az olcsó szocialista bútorok elegye. A szocialista bútor biza nem tölgyfából készült akkortájt, mert az nagyon polgári lett volna. Gyula Nívájával állatokra, Mazdájával nőkre vadászott. Dzsuszti általában farmerban és fa klumpában járt és az is megesett néha, hogy behozott egy elejtett vaddisznót a gyár udvarára. Ezen alkalmakkor általában kínos zavarba jöttem, mert nem tudtam megkülönböztetni a vaddisznót Gyulától. “Gyönyörű példány, gratulálunk Dzsusztikám!” – mondták a melósok és én ilyenkor mindig Gyulára emeltem a tekintetem… Sőt egy alkalommal az is megesett, hogy megkértek, segítsek már a vaddisznót visszagyömöszölni a csomagtartóba és én hirtelen azon kaptam magam, hogy a lábánál fogva próbáltam meg Gyulát kibillenteni az egyensúlyából… Azonban, a sok morfológiai hasonlóság ellenére volt egy jelentős különbség Gyula és a vaddisznó között. Előbbi minden téren semleges, de utóbbi nem csak konformista és opportunista, hanem még kommunista is volt… Ennek idestova már 23 esztendeje. Azóta Gyulából valószínűleg már “pénzügyes“ lett. Ha nem is belőle, de a fiából biztosan.

Sokadszor a Létesülés világában, de ez alkalommal horognyelek nélkül. Kimondottan jól esett, hogy nem a horgászaton agyaltam. Botok hiányában pedig lazán át tudtam limbózni a fent látható tereptárgyak alatt. Ez egy igazi “bokrok alatt settenkedő” túra volt, azonban egy percig se feledjük, hogy “mélyrepüléseink” alkalmával csúnya meglepetések érhetik az embert nem csak felülről, hanem alulról is.

Néha megesik, hogy egy-egy kietlen homokpadon összefutok önmagammal. Néha szemtől-szembe, néha egymásnak háttal ülünk…

Valamelyik nap megnéztem az M1-en a Pecatúra legújabb epizódját, amin még két elfogyasztott sör sem segített. Kicsit olyan ez a műsor, mint amilyen a DTK(kapálógép márka?) show volt. Bárgyú, gyenge, fájdalmas, bokorba szarós. Szerintem.

“A tévében haknizó celebek szokták csivitelni, hogy nem szeretnének “hagyományos” módon élni, nem szeretik a “hagyományos” dolgokat. Pedig a hagyomány nem más, mint több évezrednyi, sűrített tudás arról, mi az emberi, mi az üdvözítő.” (Kovács Ákos)

Persze senki ne gondolja, hogy ez valamiféle véletlen egybeesés. Inkább az lenne a furcsa, ha minden a normális kerékvágásban haladna. Vagyis az ok, okozati viszonyt szemlélve teljesen normális, hogy abnormális…

Azt mondják nem tesz jót a hideg víz a lábaimnak, de Nietzschétől hallottam, hogy, ami nem öl meg az erősít. Persze azt is beszélik, hogy ami nem öl meg az nyomorékká tesz. Egyébként, ha tetszik ez az írás menjetek fel(inkább le)fészbukra, keressetek rám és lájkoljatok! :-O Az első 6 lájkoló ingyen műcsalikészletet kap tőlem ajándékba és ráadásként küldök neki egy halfogási tájékoztatót is, melyet szigorúan személyre szabok és amelyet saját kezűleg dedikálok Pl: Kiss József-március 6-Duna mohácsi szakasza-fenéken gilisztával-jó eséllyel-barátf@sza, vagy Czickány Csaba-március 13-Tisza szegedi szakasza-snájderrel-kiváló eséllyel-zsidókrokodil, fenehal-vagy faféreggel lógya.

Gyula székéről egyébként pazar kilátás nyílt az effajta csodákra. Bőven jutott idő szemlélődésre is. Kontemplatív evezés…

Előkerült a hajó gyomrából a gyerekkori optikai játékom, a kaleidoszkópom is.

Gyula, örökséged teher…

Gyula, örökséged ajándék…

“Mindkét lábam görcsbe vala,
Nem segít a házak fala.
Csak egy dolog, mit szeretnék;
Minden vágyam most egy szék.”

“Lehet kőből, vasból, fából;
Csak ne legyen olyan távol.
S ha egy székre rákerülök,
A világ legjobb helyén ülök.”

Kenyér van, szalonna van, alma van, kóbász van, hagyma van… boldogság van…

Gyula! Egykor volt kedvenc karosszéked ma este a lángok martalékává lett. Tudnod kell, hogy már kiskoromban piromániás voltam és nemegyszer gyújtogatásaim után az ágyba vizeltem. De eszembe jutottál, Gyula és mert eszembe jutottál, hát gondoltam csinálok egy kis emléktüzet az emlékedre, azonban a commemoratio lángjai kisvártatva egy parádés örömtűzzé csaptak át. Remélem ma este nem vizelek be. Gyula…