Hétvégén Orosházán voltunk anyósomnál, hazafelé beugrottunk fagyizni a Kéknefelejcsbe. Lányommal bevállalósak voltunk, gumicukor és felhőcske (gyerekrágó íz, pillecukorral) gömböket kértünk (más „normális” fagyi nem nagyon volt, már a zárásra készültek). Feleségem konzervatívabb fagylaltozóként üres kézzel ült a kormány mögé (ha már az enyémben fagyi volt), de pár méter autózás után sas szemével kiszúrta a Hóvirág Fagylaltbár szerény portálját. Fagyival és elégedett mosollyal tért vissza tőlük az autónkhoz, és újságolta, hogy van vagy egy tucat nyalnivaló, ráadásul igazi gyümölcsből! Lányommal még nem végeztünk az előzővel, így hát fagyival a kezünkben mentünk fagyizni, mert ezt nem akartuk kihagyni.
A srác a pult mögött (lásd a képen – forrás: a Facebook oldaluk) nagyon ajánlotta az őszibarackot. Korábbi (aromás) élményeimből kiindulva magamtól nem választottam volna, de hajlottam a szavára. Tetettem még rá egy gömb meggyet és egy epret. A srác elmesélte, hogy nem használnak aromákat, színezékeket, és más vackokat – ami mostanában divatos duma. De ez nem csak duma volt, belenyaltam az eperbe, és gyerekkorom emlékei idéződtek fel: a nagyszüleim kertjében szüretelt eperből turmixolt, házifagyi mennyei-igazi-eper íze! És az őszibarack…, ej de jó, hogy hallgattam A fagyisra – csodás élmény volt! Útközben még elmélkedtünk egy sort arról, hogy talán tudnának adni kis hőszigetelő hungarocell dobozkában is fagyit, ami kibírná a bő kétórás hazautat, de már nem fordultunk vissza. Viszont ha Orosházára megyünk, eztán csakis a Hóvirágban fagyizunk.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás