NOVEMBER 16.

Eddigi leghosszabb, és legkellemesebb futásom. Nem siettem sehova, és most először nem egy térképen előre eltervezett úton haladtam. Mentem a napkeltében amerre kedvem tartotta, hangulatos kis utcákon, régi emlékek között. (A feltúrt Éger-völgyön alaposan meglepődtem – nem tudtam körbefutni a tavat, mert nincs is tó.)

2013-11-16-34703

2013-11-16-34704

NOVEMBER 17.

A tegnapihoz hasonlóan nem volt előre eltervezett útvonal, se sietség, és akárcsak tegnap, most is nagyon élveztem. Napsütés, enyhe köd, őszi fények, Felsőmakár, csodás…

2013-11-17-34713

NOVEMBER 18.

A hétvégi és mai pécsi futásaim alkalmával tapasztaltam meg, hogy milyen (jó) „CSAK ÚGY” futni. Ráérősen, és előre eltervezett útvonal nélkül. Ma futottam először 10 km-nél többet, és úgy éreztem, még bármennyit bírnék. Sajnos a jobb térdem egy hónapja elkezdett fájni, de a 10. km-re ez is elmúlt. De mindenképpen foglalkozni kell a problémával: először is egy új futócipőt szeretnék, 0 mm-es sarokemelkedéssel, amiben áttérhetnék a természetes futási stílusra.

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s