Futás évértékelőm utolsó fejezetéből kimaradt egy fontos gondolat arról, hogy mit adott a futás? (Azóta kiegészítettem vele az előző bejegyzést is.)

  • A tanulás élményét: Megtanultam, hogy nem kell félni az emelkedőktől – akárcsak a hidegtől vagy az esőtől.

Statisztika

Márciusban 53, áprilisban 80, májusban 100 km-t futottam (ez összesen 233), a három hónap alatt összesen 43-szor kötöttem futócipőt a lábamra, és háromszor futottam hosszabb, 10 km körüli távokat: Pécsett, Orosházán, és Budapesten.

Élmények, tapasztalatok

tavaszi_futasaimA tavaszi futások (avagy maga a tavasz) legnagyobb élménye számomra az illat. Bodza, orgona, akác, jázmin – ezek illata a hajnal hűvösébe keverve, mennyei doppingszert alkotnak.

Felfedeztem a térképen sárgászölddel és zöldeskékkel jelölt területek minden utcáját (előbbibe már télen belekóstoltam) – és sokadszor is megállapítottam, hogy sok jó hely van még Budapesten.

A hosszabb futásaim közül a pécsi volt a legnagyobb élmény:

Égervölgyben gondoltam meg magam: miért is menjek vissza az aszfaltra (ahogy eredetileg terveztem), mikor itt van előttem az erdő?! A Mecseknek valahogy más az illata, varázslatosan egyedi, benne a gyerekkori emlékekkel, beleszippantva beszippantott a csodás erdő, nem akartam abbahagyni, így lett egy majdnem 10 km-es kör az eredetileg fele ennyire tervezettből. Az erdő előtt és után pedig a kis utcák mentén végig orgonabokrok virágoztak – ez a pécsi futásom is nagyon jól sikerült! (Az Endomondo az erdőben leállt, ezért hiányzik a térképről kb. 2 km – elmentem a patak elágazásáig, ahol a kék+-ról lekanyarodtam a piros•-ra, majd annak végén vissza.)

Orosházán a felétől már szenvedtem, de azért megdöntöttem négy rekordomat (1 óra: 11,49 km; 3 mérföld 24:10; 5 km 25:03; 10 km 51:48) – na ja, sík terepen könnyű, de valahogy mégse…; Budapesten pedig múlt hétvégén futottam egy szenvedőset. Az Endomondo (vagyis a Google) térképe túraútvonalakra használhatatlan (pontosabban ahol az erdőben utat jelölt, ott szinte garantáltan nem volt még csak ösvény sem, a két méter széles erdei utak pedig szinte garantáltan nem voltak jelölve a térképen – ezért sok energiát kivett belőlem a bozótosban bóklászás, sok volt az emelkedő, meleg is volt, a végén már szorított a mellkasom, így a közel 14 km-ből kb. 2-t sétáltam. Meg is fogalmazódott bennem a gondolat, hogy nem valók nekem a 6-7 km-nél hosszabb távok. Pedig nem véletlen futottam ennyit, de erről majd a végén.

Legutóbb ígértem, hogy írok a Saucony Virrata 2 cipőmről bővebben is, de nem nagyon tudok mit: egyszerűen tökéletes, április 12. óta csak ebben futok, és nem is kívánok mást a lábamra – fájdalmaim január óta nincsenek (ezzel kapcsolatban lásd az Áttérés a természetes futási stílusra… bejegyzést).

Tervek

Eljött a pillanat, amikor kijelenthetem, hogy otthonom környékén, minden oda-vissza 5-6 km-es körön belül elérhető utcában futottam már (legalábbis a kevésbé forgalmas, számomra vonzó területeken – lásd a fenti térképet). Ráadásul kicsit meg is untam az aszfaltot – vagy pontosabb, ha úgy fogalmazok: vágyom az erdőbe, a terepre. Júniustól autóval járok futni, mivel a távolság nagysága és az idő hiánya miatt csak így tudom megoldani, hogy reggelente felfedezzem a második kerület zöld területeit. És van még egy konkrét tervem, ami a fejembe fészkelte magát, és ami miatt múlt hétvégétől heti rendszerességgel elkezdtem hosszabbakat is futni: június 18-án az orfűi Kispál és a borz koncertre Pécsről futva szeretnék eljutni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s