4.0 nagygenerál

Születésnapomra kaptam egy kellemetlen ajándékot is: egy halk sípolást a jobb fülembe, ami május végétől állandósult. Nem különösebben zavaró, annyira halk, hogy csak akkor veszem észre, mikor nagy csend vesz körül (többnyire reggel és este) – de gondoltam, hogy a végére járok.

A fül-orr-gégész egykedvűen fogadta panaszomat (mint aki már sokadszor találkozik hasonlóval – mondta is, hogy rengeteg a fülzúgós, szédülős ember manapság [ezt a netes rákeresésem is igazolta]), és adott beutalókat szemészetre, audiológiára, röntgenre, neurológiára, ultrahangra. Az első néggyel két héten belül végeztem, az ultrahanra másfél hónapot vártam, de a lényeg, hogy mindenhol mindent rendben találtak. A neurológus rákérdezett, ezért megemlítettem, hogy volt két szívműtétem, javasolta, hogy el kellene mennem kontrollra – egyetértettem, így hatodiknak ezt is hozzáírtam a negyvenedik évi nagygenerál listára –, szerencsére itt is mindent rendben találtak. (Amúgy a tíz évvel ezelőtti műtétek után évenként esedékes kontroll sorozat nyolc éve szakadt meg, amikor úgy 4-5 óra után meguntam a várakozást a Szent István kórházban [ahol műtöttek], és hazamentem.)

A BLESZ-ben (azért itt, mert a háziorvosom ötödik kerületi) szerencsére viszonylag gördülékenyen ment minden, és a következő információkat kaptam ajándékba:

• A hallásom szinte tökéletes, de egy icipicit rosszabb a bal fülem (pont az, amelyik nem sípol).
• A látásom is szinte tökéletes, de egy feles szemüveggel azért már jobban tudom olvasni az apró betűket. A szemész azt mondta, ha akarok, olvasáshoz használjak szemüveget. Megbeszéltük, nem akarok.
• Sokan örülnének, ha csak ennyi bajuk lenne (a röntgenes szakembert idéztem).
• Új kor, új betegségek (szintén a röntgenestől – hiába no, itt tanultam a legtöbbet).

Csontkovácsnál is voltam, aki (túl azon, hogy kétszer is megkovácsolt [a fülzúgás nem múlt el]) gingko bilobát (páfrányfenyőt) javasolt, most ezt szedem még (miután elfogyott a fül-orr-gégész által felírt Nootropil) – a sípolás időnként el-elmúlik, aztán visszajön. De – tanulva a röntgenestől – örülök, hogy csak ennyi bajom van – miközben eszembe jut a mondás, mely szerint harminc-negyven éves korodig te szívatod a tested, aztán a tested szívat téged.