Az apropó – vagy inkább ürügy – a Fishing on Orfű, bár idén jegyem sincs, és nem is a fesztivál a lényeg, hanem a találkozások, beszélgetések, nevetések, iszogatások, a hely hangulata, és persze a futás. Akárcsak tavaly, idén is apukám pécsi lakásától indulok – de persze szokásom szerint egy kicsit más útvonalon. És akárcsak tavaly, ebéd után nem esik jól az eleje, de Égervölgybe érve már kétszeresen is otthon érzem magam: egyrészt a természetben, mint mindig, másrészt rengeteg gyerekkori emlékem helyszínén. Próbálom idegen szemmel nézni a szépségét, és rábeszélni magam a fotózásra, de nem nagyon megy, ezek a képek már mind régóta megvannak a fejemben.
Azért van, ami változott: tavaly még nem volt tábla a forrás fölött „nem ivóvíz” felirattal. A patak mellett futni viszont változatlan gyönyörűség, egyre magasabbról nézek le rá, felfelé visz az utam, hogy a csúcsra érve megfürödjek a maradék medvehagyma illatban, és ereszkedni kezdjek az Orfűi mesevilágba.
Hazatérni mindig jó!
HALASIZSOLT 
Hozzászólás