Olaszországban, Barcisban, egy bájos kis falu elbűvölő kis házában, egy körbefutni való kis tó partján van a szállásunk. Sötét van még, de engedve a Lago di Barcis csábításának, el kell indulnom, mert nyolckor már túrázni megyünk. Persze csak elindulni nehéz, de közel négy év tapasztalatára alapozva már biztosan tudom, hogy ezúttal is lélekemelő élmények várnak. Köd takarja a tavat, mint minden reggel – de vonz a láthatatlan, a megismerés csodájának ígérete.
Három kilométer után jön az a különleges hangulatú, szép ívű gát, amin korábban kisbusszal mentünk át.
Az aszfaltút kezd eltávolodni a tóparttól, de van egy hívogató turistaösvény, ami közelebb visz a gyönyörű türkizkék víztükörhöz. És micsoda színpompa következik! Szürkésfehér kövek tarkítják a „pirospaprikás” avar-szőnyeget, melyből rikító zöld moharuhába bújt fatörzsek törnek a narancssárga leveleikkel teleszórt ég felé. Sietnem kellene, de nem tudok. Képtelenség itt hagyni ezeket a képeket – melyeket amúgy az új „fényképezőgépemmel”, egy lelkesítően nagyszerű OnePlus 3-as telefonnal örökítek meg (természetesen RAW formátumban).
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén). A túra a Cinto szervezésében valósult meg – nagy kalandok kis csoportoknak.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?