Szellemi útravalóm:

– Távolságot teremtettem a félelem, az irigység és magam (a senki) között. Neti-neti. Nem vagyok irigy. Nem félek. Nem vagyok bátor. Nem vagyok beteg. Nem vagyok okos. Semmi vagyok. Senki vagyok. Ez se, az se, amaz se. Ez az „ez se – az se – amaz se”, vagyis ez a senki és semmi, ez a valóság. Ami ezen kívül lenni látszik, az mind káprázat.
– Egyre semlegesebb lettem. Tulajdonságmérőm leszállt. Közeledtem a nulladik állás felé.
– S amikor a démonok lassan eltűntek, mint a kísértetek, fokozott hatalmat nyertem fölöttük. Felidézhettem őket és parancsolhattam nekik. Nem szívesen tettem. Nem vagyok gondolkozó. Nem vagyok író. Nem vagyok érzéki. Nem szeretem a bort. De felidéztem a bort szerető démont és az írót és a gondolkozót. Szolgálat után szépen visszadugtam őket a palackba és megáldottam őket. Neti-neti. Nem vagyok ő. Senki vagyok. Üres. Várok. Nem a démonokra várok, egészen másra.
– A démon csak azáltal válik bennem hatalommá, ha magamat vele összetévesztem. Ha azt mondom neki: neti-neti, az összetévesztés eloszlik és a kapcsolatot vele megszakítom. Abban a pillanatban erejét elveszti.
– Ezt az állapotot Kijózanodásnak, más szóval az Őrület Alkonyának hívom. Rendesen akkor élem át, ha iszom, s ezért egybeesik a Mámor Hajnalával.

Hamvas Béla: Unicornis

2016-11-13-48165

Őszi futásra készültem, de gyönyörű téli tájba gurultam bele. Az autóból kiszállva egy mesébe csöppenek, melyben a havas tájat a kelő Nap leírhatatlanul finom pasztell-narancs-rózsaszín fénnyel festi meg. Alig kezdek el futni, máris fotóznom kell. Hálás vagyok, hogy e gyönyörűségben lehetek! Köszönöm – mondom hangosan is.

2016-11-13-48166

2016-11-13-48167

2016-11-13-48168

2016-11-13-48169

2016-11-13-48170

2016-11-13-48171

2016-11-13-48173

2016-11-13-48177

2016-11-13-48178

2016-11-13-48182

2016-11-13-48183

2016-11-13-48188

2016-11-13-48189

2016-11-13-48190

2016-11-13-48193

2016-11-13-48194

2016-11-13-48195

2016-11-13-48196

Lejjebb már mocsaras a terep, fáj a lábam a fagyottnak látszó, jéghideg pocsolyák vizének hidegétől.

2016-11-13-48198

2016-11-13-48199

2016-11-13-48200

2016-11-13-48201

Szürreális hangulat: posztmodern házikóból kellemes zene hallatszik, előtte magányos gyerek játszik, mellette az almafán piros gyümölcs pompázik.

2016-11-13-48202

2016-11-13-48203

Végül vissza a téli mesébe – ezt délután, hazafelé Lucának is megmutatom!

2016-11-13-48206

Ezt másnap mondta:
– Látod, milyen igazam van, amikor nem akarok tanító lenni! Tegnap is felsültem. Beszéltem valamiről, de a felét kifelejtettem.
– Nem állítom, hogy mindenkinél, de nálam a neti-neti-módszert igen szerencsésen a tat tvam asi módszer egészítette ki. Tat tvam asi annyit jelent, mint: ez vagy te.
– A démonoknak azt mondom: neti-neti. Nem vagyok te. Nem vagyok rongált. Nem vagyok irigy. Nem félek. Nem vagyok bátor. Nem vagyok okos. Senki vagyok. Ez így rendben van. De ha ugyanezt a másik embernek mondanám, ez egészen helytelen lenne. Miért? Mert ez annyit jelentene, hogy eleve és minden felelősséget magamról el akarok hárítani. A játékból magamat ki akarom vonni. Annyit jelentene, hogy a másik embert a csávában hagyom. Ez pedig megengedhetetlen.
– A másik emberrel szemben tehát pont az ellenkező magatartást kell fölvennem. Befelé a neti-neti. Kifelé a tat tvam asi. Tat tvam asi annyit jelent, mint: ez vagy te. Az egészet magamra kell vennem. Irigy vagyok? Igen, sajnos, az vagyok. Be kell látnom. Gyarló? Huncut? Ostoba? Zsivány? Igen.
– Ó, neked könnyű dolgod van kedvesem! Ezt az irigy, gyáva, romlott, hazug embert, aki én vagyok, bármikor faképnél hagyhatod. Hátat fordítasz nekem és elmész. Nem? De mit tegyek én? Nekem sok-sok éve már együtt kell élnem magammal, a legkisebb remény nélkül, hogy tőle csak egy percre is megszabadulhassak. Szörnyű! Esküszöm, az!
– Ha azt mondják, hazug vagy, nem szabad ellene védekezned. El kell fogadni. Úgy van. Ez vagy te. És ami az egészben különös, tényleg úgy is van. Hiú vagy? Igen. Kapzsi? Igen. Falánk? Igen. Bosszúálló? Igen. Ez vagy te.
– Érted miről van szó? Hogyne értenéd. Mialatt az egyik oldalon démonaidat magadról sorra levagdosod, a másik oldalon ismét magadra veszed, önként, alázattal. Befelé tudod, hogy senki vagy, semmi, űr, nulla. Kifelé pedig magadra kell venned mindazt, amit reád hárítanak. Sőt nemcsak azt, amit reád hárítanak, hanem mások minden vétkét és hibáját és bűnét és gyarlóságát és rongáltságát. Semmit sem elkerülni. Semmit sem elutasítani. Részt vállalni. Ez vagy te. Sohasem sejtett tulajdonságokért helytállni. Fölszedni mindazt, amit csak lehet. Főként szennyet.
– Az egyik oldalon egyre kisebb leszel, kisebb, mint a búzaszem, kisebb, mint a daraszem, kisebb, mint a daraszem szeme, a másik oldalon egyre nagyobb leszel, nagyobb, mint a föld, nagyobb, mint a nap, nagyobb, mint a világ, nagyobb, mint az összes világok együttvéve.
– A két módszer kombinált alkalmazásához az őrület alkonya, illetve a mámor hajnala kevés. Ehhez már humor kell.

Hamvas Béla: Unicornis

A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s