Szellemi útravalóm:
Kezdetben ez az egész mindenség bizony az átman volt, az egyetlenegy. Semmi más nem pislogott. Az átman így gondolkodott:
– Megteremtem hát a világokat!
Kibocsátotta magából a világokat: az égi vizeket, a fénysugarakat, a halandók világát és a földi vizeket. Ezek az égi vizek a mennyek felett vannak. Az égbolt a támaszuk. A fénysugarak a levegőég, a föld a halandók világa, az alant lévők pedig a földi vizek.
– Itt vannak a világok – gondolta az átman. – Megteremtem hát a világőröket! A vizekből kiemelve őt, megformálta az embert.
Melengette, és ahogy felmelegedett, egy száj hasadt fel rajta, ahogy a tojás felhasad. A szájból támadt a beszéd, a beszédből a tűz. Két orrlyuk nyílt meg rajta. Az orrlyukakból támadt a lélegzet (prána), a lélegzetből a levegő. Megnyíltak a szemei; a szemekből támadt a látás, a látásból a Nap. Megnyíltak a fülei; a füleiből támadt a hallás, a hallásból a tér irányai. Megnyílt rajta a bőr; a bőrből támadtak a szőrszálak, a szőrszálakból a füvek és a fák. Megnyílt benne a szív; a szívből támadt az elme, az elméből a hold. Megnyílt rajta a köldök; a köldökből támadt a kilégzés, a kilégzésből a halál. Megnyílt rajta a nemzőszerv; a nemzőszervből támadt a férfimag, a férfimagból a víz.(Upanisadok)
Erről a futókalandomról közvetlenül utána csak ennyit jegyzeteltem: „–13 °C, és végül mindig kisüt a nap.” Nincs is mit hozzátennem – vagy legfeljebb csak annyit, hogy a futográfiáim kidolgozásakor jó volt felidézni a bő három héttel ezelőtt átélt hangulatokat, és a végén jót nevettem.
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?