Szellemi útravalóm:
Tudjuk, hogy a művészetnek sajátos realitása van, olyan realitása, amely egyáltalán nem mérhető a tudományos, az üzleti, a politikai, a társadalmi realitással. Nevetséges lenne, ha valaki a társadalmi gondolkozásban számolna azzal, hogy a kövek és a madarak beszélnek, hogy a nap mosolyog, hogy a hold mélázik. De nincs természetesebb, mint hogy a művészetben a tárgyak megszólalnak. A művészet abból indul ki, hogy az egész világ él. Nincs halott dolog. Nincs halott tárgy, nincs néma és vak porszem a világon. A művészet mindig hódolat volt a világnak e kolosszális élő volta előtt. Egyedül a művészet oldotta meg teljesen az úgynevezett „eldologiasítás” kérdését, mert számára nem-élő dolog nincs. Az egész világegyetem életre kel. Nincs atom, amely ne lenne áthatva attól a csodálatos és édes valamitől, ami a létezés.
Hamvas Béla
Csak 4 fok van, mégsincs olyan hideg, mintha tél lenne. Más a téli 4 fok, és más a tavasz 4 Celsiusa, mikor zölden lángol a táj.
Kicsit feljebb már fehér hófoltok hűtik a látványt.
Még feljebb pedig már bokáig merülök a lágy fehérségbe, ami átáztatja a cipőimet, és lefagyasztja a lábujjaimat.
Egy nyúl fülét behúzva, mozdulatlanul ül a fa tövénél, csak mikor tízméternyire megközelítem, és tüzelésre emelem a telefonom, akkor szalad el.
Sok szarvassal és egy őzzel is találkozom – lőni már meg se próbálok rájuk…
A tavaszi télben alkalmi hólé patakok csordogálását hallgatva, eszembe jut, hogy ez ma még talán kuriózum, de a jövőben valószínű egyre megszokottabb lesz.
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?