Lefelé futok, szaporán szedem a lábam, gyors vagyok, úgy érzem, csak egy hajszálnyira vagyok attól, hogy repüljek. Mint álmomban: csak gondolnom kell rá, és elemelkedem a földtől – csakhogy álmomban kétségem sincs afelől, hogy tudok repülni, viszont ez itt a valóság, és tudom, hogy ez lehetetlen, hisz ezt mindenki tudja, hisz mindenki ezt tudja, és anyukám is megmondta… Két őz ugrik át előttem az úton, ágak reccsennek, mocorog az erdő…
Odafelé rendőrök igazoltattak, visszafelé egy gólya tart fel – átsétál előttem az úton, én pedig megállok fotózni, közben hallom, ahogy mondja: „ha elhiszed, hogy nem tudsz repülni, szánalmas vagy”. Igazad van – felelem magamban.
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?