23 nappal e futásom után alig vagyok képes felidézni az emlékét. Fotó is alig maradt róla: az 51 „hazahozottból” mindössze 7-et tartottam meg. Jegyzetemre hagyatkozom: „Rengeteg vaddisznót, egy őzet és egy szarvast láttam (némelyiket egészen közelről), de nem fotóztam – kivéve a vaddisznókat, melyek csak akkor vettek észre, mikor rájuk röfögtem. A vége felé jött a legszebb rész: a Salabasina árokhoz hasonló terep, csak víz nélkül – néhol hirtelen 2-3 métert mélyül a szurdok, köveken, kidőlt fatörzseken másztam le, majd ugyanarra vissza fel; miközben élveztem a mozgást, hogy minden lépésemet alaposan meg kell fontolnom, és minden lépésnél jó döntést hozok. Csodálatos a testem! 7-kor eszembe jutottak szeretteim, akik még valószínű szunyókáltak, mikor én már utam végéhez közeledtem.”

A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s