Tegnap este érkeztem apukámhoz Pécsre, hogy most hajnalban átfussak családomhoz Orfűre, és egy napra belekóstoljak, milyen is a már hétfőn elkezdődött kézműves tábor…

Mostanában „alig” fotózom (korábbi önmagamhoz viszonyítva), ennek nyilván oka a nyár is, mint a legkevésbé fotogén évszak, hamar magasra szökkenő, kemény fényeket adó napkorongjával, köd- és páramentességével, „egyhangú” zöldjeivel – de talán én is egyre inkább „megérkezem”, és fotózás helyett inkább jelen vagyok.

Elfutottam mellette, de visszajöttem, várok kicsit, hátha előbukkan az „ajtajában” egy manó.

Itt mérges darázs csípéstől hősi halált halt egy magyar királyi honvéd, aki fegyelmezettségével példát mutatott társainak.

Bokrok között csörtetek, épp nincs út a lábam alatt (nem ritkaság), egy férfiakból álló csoport megy át előttem az úton, melyre megérkezni készülök. Egyikük megáll, én pedig nem értem, annyira nem vagyok messze, hogy vaddisznónak nézzen, akkor meg miért bámul olyan értetlenül? – Zsolti, hát te vagy az? – teszi fel a költői kérdést orfűi barátom, kinek lányaival együtt táborozik az enyém is. Hatodmagával Máriagyüd felé gyalogolnak. Miért pont oda? – mert az 40 kilométerre van, és ha már ott lesznek, fürdenek is egyet Siklóson – tudom meg egy abaligeti apa-társtól, kinek lányai szintén táborlakók. Pár métert sétálok velük, beszélgetünk, majd elkanyarodva elköszönök, futok tovább a „dolgomra”.

Utam végéhez közeledve a Sárkány forrás környéke ad felemelő látvány- és hangulatajándékokat „fák közé szorult”, nagy, mohás szikláival. Itt találom meg mai futásom ölelni való fáját is.

Ismerős autó közeledik, feleségem ül benne, boltba megy, a gyerekek még alszanak. Rövid időre elköszönünk egymástól, és én megérkezek az orfűi malomhoz, a mesevilág közepébe, ahol nincsenek e-mailek, munka, jövőn-aggódás és nagyvárosi nyüzsgés, mert helyette nyugalom van, itt legfeljebb csodálatos gyerekek nyüzsögnek hamarosan, nagyszerű felnőttek irányításával, mesébe illő környezetben. Új értelmet nyer a megérkezés.

A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

2 hozzászólás ehhez: „#403 • 2017. 07. 07. • Pécs – Orfű (Mecsek #15)

  1. Baranya megye az én szülőhazám! Akármerre mész, gyönyörű! Jó futásokat, ilyen szép fotókat és boldog családi élményeket!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s