Elmesélem, hogy volt. Azzal kezdem, hogy közel harminc éve – egyetlen alkalomtól eltekintve – nem voltam fodrásznál, hajvágásaimat magam intézem, és teszem ezt 99 %-ban (hajvágó)gépi segítséggel. Szóval van némi rutinom, de most nem koncentráltam eléggé a feladatra, és miután ürítettem a levágott hajat a távtartóból, és visszaraktam a gépre, rögtön nyírtam is egy tekintélyes méretű foltot a fejem tetejére (csak a tárcsát felejtettem el 20 mm-re tekerni). Hívtam a lányokat (nálunk van Luca barátnője is), hadd röhögjenek, és megkérdeztem tőlük, mitévő legyek? 1. Hagyjam így, és talán még az emberek sajnálatát is elnyerem, mert azt hiszik, egy sebet varrtak össze a fejemen? Vagy 2. igazítsam a folthoz a maradékot? Azt mondták, hogy az 1-es verzióhoz kellene még egy bibi is; Lucának pedig volt egy alternatív javaslata: nyírjunk bele mintát. Gondolom, nem kellett volna sokáig rábeszélni, hogy találjon ki valamit, de én a 2-es lehetőséget választottam. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy középen, vagy oldalt válasszam el? :) #jókopasznaklenni

Miután fentit posztoltam a Facebookra, eszembe jutott, hogy életemben most másodszor vagyok (majdnem) kopasz (azért a 2 mm még nem teljesen kopasz). Nem, nem születésemkor voltam először, akkor már volt némi hajam, hanem 1993-ban, 19 évesen, mikor véget ért a technikum. Nem emlékszem a részletekre, de valami rontás volt akkor is a dologban. Mármint nem rám küldték a rontást, hanem én rontottam el valamit. Akkor még nem volt hajvágógépem, de egy évvel előtte egy vastag fésűt használva távtartóként, ollóval levágtam magamnak 1 centisre a hajam (közvetlenül ezt megelőzően voltam hosszú ideig utoljára fodrásznál, aki az akkor 40 centis séróm vágta rövidre – és talán mondanom se kellene, nem tetszett az eredmény). Egy év elteltével, ’93-ban is valami hasonlóval próbálkoztam, de a vége az lett, hogy tükörsimára borotváltam a fejem. Innen eszembe jut Gábor barátom egy verse, aki már kicsit korábban kipróbálta, milyen a hajmentes élet:

Lompos hajjal az élet gyötrelem,
Fejem tükrös felülettel kedvelem

Akkor anyukám sírt, mikor meglátott – most lányom röhögött, feleségem mosolygott. :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s