Szellemi útravalóm ezúttal is René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című könyvéből való:
(…) a hamisítás korunk egyik jellegzetes vonása (…) Legtisztább formája talán az, amit a nyelv meghamisításának lehet nevezni, amely nem egyéb, mint visszaélés bizonyos szavakkal, hogy voltaképpeni jelentésüktől eltérítse azokat; már-már azt lehet mondani, hogy e visszaélés kötelessége mindazoknak, akik valamilyen értelemben befolyást gyakorolnak a nyilvánosság mentalitására.
(31. fejezet: Tradíció és tradicionalizmus)
A leírhatatlan hangulatokon túl leginkább három „állati találkozás” maradt meg bennem első (csillagászatilag is) őszi futásomról: először két őzet ugrasztottam ki a bokorból, később egy nyúl pattogott el előlem olyan közelségből, hogy szinte éreztem a puhaságát, végül egy gyönyörű, megtermett, agancsos szarvas futott át előttem az úton a napsugaras ellenfényben. Az előző két futásomról megszokott szarvasbőgés helyett ezúttal motorosfűrész hangja kísérte utam.
Hazaérve pedig két bundást elfogyasztottam – állati finom volt!
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Hozzászólás