Szürreális valóság

Húszas-harmincas éveimben rendszeresen visszatérő álmom volt, hogy egészen szürreális, leírhatatlanul gyönyörű helyszíneken voltam, és persze meg akartam örökíteni a látványt, mert ez már a „véremben volt” akkor is; de valami mindig közbejött: lemerült az akkumulátor, életlen lett a fotó vagy „csak” egyszerűen elszalasztottam a tökéletes pillanatot. És most itt állok a teraszon, fotózom ezt a szürreális gyönyörűséget, az akkumulátor jól bírja, éles a fotó, megvan a tökéletes pillanat, és ez a valóság! Vagy ki tudja…