Szellemi útravalóm ismét László András egyik előadása (Nigredo, Albedo, Rubedo [Alkímia]), ezt hallgatom útközben az autóban.
A noszvaji Oxigén Hotel vendégeként a fagypont közeléből arra gondolok, milyen jó lesz majd délután a gőzfürdőben.
A kereszt mint szimbólum, lenyűgözően tökéletes – és mennyire ocsmány e képződmény az anyaghasználat és kivitelezés tekintetében!
A támogatók között ott van a MÁV Zrt. is: adott pár méter sínt ehhez a „városszépítő projekthez” – ezen jót mosolygok.
Közel 20 kilométer futás, és 1 kilométer szintemelkedés után, feleségemnek hála ez a csodálatos kompozíció fogadott a szobánkban (pontosabban a bort már én tettem mellé – így éreztem kereknek):
(Délután a gőzfürdőben ücsörögve jól esett visszagondolni legfrissebb futókalandomra.)
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
Vélemény, hozzászólás?