Ambivalens gondolataim vannak a feleségemtől ajándékba kapott könyvvel kapcsolatban: egyrészt abszurd, hogy a szerző a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója (mármint, hogy van ilyen intézet), és kicsit távol áll tőlem a megközelítés, mely szerint csupa külső tényező határozza meg a boldogságot; másrészt viszont határozottan jó volt esténként kézbe venni a könyvet, ami maga is meglehetősen hyggelig lett.
Kapcsolódó: másfél hónapja vagyunk falusiak; ezzel kapcsolatos érzéseimet a könyv alcímét módosítva tömören így foglalnám össze: A PILISBOROSJENŐI ÉLETÉRZÉS, AMELY BOLDOGGÁ TESZ – mert itt minden olyan hyggelig…
HALASIZSOLT 
Hozzászólás